A szeretet játékában – Varga Kamill OFM Lisieux-i Szent Terézről

Szécsényi noviciátusunk idején ebédlői olvasmány volt Szent Teréz önéletrajza, bár a délelőtti tanítási órák után már nem sok kedvem volt az újabb olvasmányokhoz. Szent Teréz írásai mégis inkább lelki felfrissülést jelentettek számomra, és alig vártam, hogy újra olvashassam szavait.

Később, már a teológiai tanulmányaim utolsó évében, 1999-ben újra a kezembe vettem a könyvet, és egy hónap alatt elolvastam; éppen december 23-án fejeztem be. Közben kértem a szent közbenjárását is.

Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy kérem a felvételemet az örökfogadalomra. Ez nemcsak tudatos, észbeli döntés volt, hanem sokkal inkább egy mély vágy élt bennem, hogy Istennek örökre elkötelezzem magam.

Erről a vágyról igen nehéz beszélni és írni, mert nem az értelem síkján, hanem már-már az ember zsigereiben gyökerezik. Ekkor tudatosodott bennem az is, hogy Szent Teréz a papnövendékek védőszentje is.

Egyik kedves gondolatom tőle: „Mindig mosolyogva találkozzunk egymással, mert a mosoly a szeretet kezdete.”

„A felvonó, amelynek egészen az égig kell emelnie engem, a te két karod, ó, Jézus!”

Teréz Alençonban született 1873. január 2-án, Louis Joseph Aloys Stanislaus Martin és Azélie-Marie „Zélie” Guérin Martin kilencedik gyermekeként, akiket Ferenc pápa 2015. október 18-án szentté avatott. Két nappal születése után keresztelték meg Marie Françoise-Thérèse névre. Édesanyja halála után a család Lisieux-be költözött a nagybátyjához, Teréz itt a bencés apácák iskolájába járt.

Életének fontos állomása volt az 1884-es esztendő, amikor legnagyobb örömére elsőáldozó lehetett. Ekkor arra kérte az Urat, hogy „vegye el a szabadságát”! Rövid idő múlva szerzetesi hivatást érzett, és édesapja beleegyezésével belépett a kármelita nővérek közösségébe. Már a kolostorba lépésekor a lelkek mentését tűzte ki célul, és elsősorban a papokért imádkozott.

A napi imádságok, az elmélkedés és a tanulás mellett a kétkezi munka – például a mosodai szolgálat és a takarítás – töltötte ki az ideje nagy részét. A kármelita hagyománynak megfelelően kapta meg „a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett” rendi nevet. A későbbiekben a novíciák képzésében is részt vett mint másod-újoncmesternő.

Próbatételek és a lélek sötét éjszakája

Természetesen próbatételek is érték. Már a belépése előtt meg kellett küzdenie a család támogatásáért, a püspöki engedély is csak nagyon soká érkezett meg, majd a kolostor elöljárójának halasztó döntései is késleltették elhatározása megvalósítását. Ezek azonban a lélek próbái voltak – éppúgy, mint a későbbi lelki szárazság időszakai, amikor távolinak érezte az Urat, és nem tapasztalta meg a vigasztalását, kegyelmét és jelenlétét.

Teréz azonban örömmel fogadta ezeket a nehézségeket, mert hitte, hogy az Úr ezek által akar lelkeket menteni. A különböző szenvedések révén egyre közelebb került ahhoz, hogy mindent elfogadjon Istentől, és végtelen bizalommal hagyatkozzon rá:

„Jézus megtanítja nekem, hogyan adja a bankót – más szóval a zsetont – a szeretet játékában; vagyis nem!, inkább Ő játszik helyette anélkül, hogy megmagyarázná a módszerét, mert ez az Ő dolga, nem Terézé. Neki csak rá kell hagyatkoznia, át kell adnia magát semmit meg nem tartva, még azt az élvezetet sem, hogy tudná, mennyit nyer.”

Missziós szolgálat

Bár Teréz sosem utazott el misszióba, és nem hirdette az igét a nem hívőknek, a missziós küldetés mégis elválaszthatatlan az életétől. Egész lényével fontosnak tartotta a missziókért és a misszionáriusok szolgálatáért végzett imádságot. Ez a kapcsolata különösen akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor „életének legszebb álma megvalósult”, és egy missziós papot kapott lelki testvérül. Érte számtalan imát, lemondást és „kis apróságot” ajánlott fel. Ezzel teljesedett ki valódi hivatása:

Az én hivatásom a szeretet! Az Egyháznak, az én Anyámnak szívében én leszek a szeretet!”

1897. szeptember 30-án Lisieux-ben hunyt el, 1923-ban avatták boldoggá, 1925-ben pedig szentté, még ugyanezen évben a missziók védőszentje is lett. 1997-ben Szent II. János Pál pápa az egyháztanítók sorába iktatta.

Felhasznált irodalom:
Diós István: A szentek élete
Lisieux-i Szent Teréz: Önéletrajz, Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék, 2020

Montázs: Lisieux-i Szent Teréz-kegyhely

Magyar Kurír