A szövetségben élő emberről tartott előadást Pécsi Rita a házasság hete pécsi programsorozatában

Előadásában az emberi élet és a szeretet legnagyobb kalandjának, képességének és lehetőségének nevezte a szövetségben élést – Istennel, társunkkal, barátainkkal, testvéreinkkel –, mely minden esetben mély, minőségi kapcsolódást, beteljesedést jelent az abban részt vevők számára.

A szövetség Istennek és embernek adott válasz is lehet – szögezte le Pécsi Rita. – Az Istennel való szövetség válasz Isten hívására, aki saját képmására teremtett minket. Az istenkapcsolatban a véges ember szövetséget köthet a végtelen Istennel, melyben az isteni hatalom az emberi tehetetlenséget sikerre viszi.

„Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” (Ter 28,15)

A szövetségben élő ember ezt a végtelen ígéretet hordozza magában, és életcélja is ennek a végtelen ígéretnek a beteljesítése az Istenhez vezető természetfeletti úton, és a másik ember felé irányuló természetes úton.

Egyfajta személyes dialógus, amely valódi kölcsönösségről szól. Ilyen a házasság egysége, férfi és nő szövetsége – hangzott el az előadásban.

Pécsi Rita kifejtette: a szövetségben élő ember lelke nyugodt, nem görcsöl, mert van szövetségese, akire támaszkodik, akiben megbízik, és ez a lehetőség számára nyugalmat ad.

Tegyük le a kapcsolatunkat, életünket, szövetségünket Isten kezébe, mert minden attól függ, hogy kinek a kezébe tesszük le a sorsunkat – hangsúlyozta Pécsi Rita. – Ha pedig szövetségre lépünk, és összeadjuk, amink van, a szövetségi élet szövetségi gyümölcsöt terem; olyan gyümölcsöt, amelyet a szövetségesek egyike sem teremhet meg egyedül.

Isten nem az arra alkalmasakat hívja meg, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá a szövetségre.

„Én egy kis ceruza vagyok Isten kezében, aki a világnak szerelmes levelet ír. Ő gondolkodik. Ő ír. A ceruza nem képes arra, hogy ezt megtegye” – idézte Kalkuttai Szent Teréz anya gondolatait az előadó.

A szövetségeinket lehet építeni és fejleszteni, mégpedig életeseményeink szemlélésén keresztül, személyes beszélgetések és imádságaink által, melynek hármasát a száj, a szív és az élet imájának is nevezzük. Van, amikor a száj imája indítja meg a szívet. Van, amikor nem tudunk megszólalni – olyankor a szív megindul, túlcsordul, szólásra nyílik a száj. Van, amikor az életeseményeinket szemlélve valami megszólít, amire reagál a szív, és megszólal a száj.

A szövetség, a szeretet áldozatot kíván. A szeretet fájhat, szövetségben különösen.

– hangzott el Pécsi Rita neveléskutató a házasság hete alkalmából a pécsi Magtár Látogatóközpontban tartott előadásában.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír