A technológia vívmányai az ellátásban is segítenek – Szociális szakmai napot tartottak Budapesten

A nap célja kettős: „egyrészt hogy minél magasabb színvonalon tudjunk ellátást nyújtani az ellátottaknak, és hogy titeket is segítsünk, hogy hitelesen tudjatok jelen lenni a hétköznapi munkában” – mondta Szlávik Bence, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgató-helyettese, a szakmai nap moderátora az esemény elején, majd a jelenlévőknek ajánlotta a Módszertani futár szakmai lapot, az Asztalközösség podcastet és a Szakmamező Facebook-oldalt.

Az embernek szüksége van felé nyúló kezekre

Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára köszöntőjében a kinyújtott kéz gesztusáról beszélt, mely a keresztény hagyományban Isten hatalmát, gyógyító erejét fejezi ki. Mózes kinyújtotta a kezét, és a sziklából vizet fakasztott, az Újszövetségben pedig Jézus így gyógyítja meg Péter anyósát és a leprást. Németh Gábor említette Heidegger gondolatát, miszerint a technika minden távolságot leküzd, de nem teremt közösséget, majd hozzátette:

ahhoz, hogy az ember élni tudjon, kezekre van szükség, melyek felénk nyúlnak, felemelnek, átölelnek. Kell a másik ember fizikai jelenléte.

Beszédében rámutatott arra, hogy ma a keresztény szociális intézmények többet jelentenek a szociális feladatok szakszerű ellátásánál. „Amikor az ember elveszíti az önállóságát, a magány, öregség, szegénység és a betegség határok közé szorítja, meg kell mutatni, mit jelent a keresztény mivolt a gyakorlatban. Az ember nem ügy, nem kliens, nem lakó” – fogalmazott. A többletet Jézus szavaival magyarázta: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ez a szociális munka lényege – hangsúlyozta.

Tóth Kinga Dóra szociális, család- és idősügyi államtitkár nem tudott részt venni az eseményen, így üdvözletét Szlávik Bence közvetítette.

A szakmai nap előadásairól

Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója is köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, a rendezvény az ellátás során tapasztalható mindennapos problémák megoldását segíti.

A Katolikus Egyház módszertani intézményként és ellátóként tisztában van a nehézségekkel

– fogalmazott, majd röviden bemutatta a nap programját, kiemelve a témák jelentőségét és aktualitását.

Nem könnyű a mentális problémákkal küzdőket és a mozgásukban korlátozottakat inspirálni, minden egyes napjukat színessé tenni – mondta. – A technológia lehetőséget teremt, hogy számukra is új világot mutasson, ezért szakmai előkészítés után virtuális eszközöket vezettek be egyes intézményeikben. Hozzátette: a gyógytornászok munkáját is képes segíteni a mesterséges intelligencia.

Felvezette a munkatársakkal való kapcsolódás krisztusi módszertanáról szóló előadást, az irányított esetmegbeszélés kiégésmegelőző és intézményen belüli közösségépítő szerepéről szóló előadást. Felkeltette az érdeklődést a digitalizáció iránt, mely nemcsak az adminisztráció terén, hanem az ápolók munkabeosztásában is segítséget nyújt. A főigazgató elmondta azt is, Pál Ferenc atya, mentálhigiénés szakember előadása zárja majd a napot, aki a kiégésről szól majd.

Az eszköz, mely az idősek, demensek életét bearanyozza

A jászberényi Szent Klára Idősek Otthonában kipróbálták a VR-szemüvegek használatát. Schiller Natália, az otthon intézményvezetője bemutatta az intézményt, mely 2023-tól a jászapáti Szent Vendel otthonnal bővült. Középsúlyos demensekkel, mozgásukban korlátozott ellátottakkal, időskorúakkal és önmagukat ellátni képes idősekkel foglalkoznak. Az intézmény duális képzőhelyként is működik: szociális ápoló és gondozó, valamint szakács tanulóknak biztosítanak gyakorlati lehetőséget. Különleges feladatuk, hogy a Jászberényben eltemetett 682 apáca sírját is gondozzák.

A VR-szemüvegek bevezetésének tapasztalatairól Kissné Palásti Anita, az intézmény foglalkoztatásvezetője számolt be. 2026 márciusában vették át a virtuális szemüvegeket, ami a lakók szerint igazi kincs a mindennapokban, és bearanyozza az életüket. Jelenleg 50 fő szellemileg friss vagy enyhe demenciával élő, 71 és 93 év közötti személy használja őket a délutáni foglalkozásokon. A lakók kivirulnak tőle, megfiatalodtak. A legnagyobb sikert az állatos videók és külföldi tájak aratják. A virtuális térben az idősek felidézik régi élményeiket a piaci bevásárlásaiktól kezdve a külföldi tartózkodásaikig.

Szlávik Bence hozzátette, a fejlesztésben a győri egyetem segítette őket, és most már egy 360 fokos kamerát is beszerzett a szeretetszolgálat, amivel bármilyen, a lakók által kért helyszínt fel tudnak venni, és élethűen be tudnak mutatni.

A telerehabilitáció mint örömforrás

A másik innováció a telerehabilitációs eszközök használata, amelyeket a XXIII. János Otthonban tesztelnek. Van der Meer Kinga intézményvezető elmondta, majdnem 300 lakójuk van 4 telephelyen (Dajka Gábor utcában, Máriaremetén két házban, valamint Solymáron a Szent József Házban), ahol nappali ellátást is biztosítanak. Fontos számukra, hogy az intézményekben ne búskomorság, hanem vidámság legyen.

2025-ben kezdték el a neurogimnasztikai fejlesztést, mely célzott ritmusos gyakorlatokkal támogatja az agyféltekék összekapcsolását és az idegi kapcsolatokat. Ezek a játékos, kreatív, örömteli csoportos foglalkozások serkentik a mentális frissességet, javítják az életminőséget.

B. Karlócai Ramóna, az intézmény gyógytornásza beszélt a tapasztalatokról. Mint mondta, a győri egyetem és a Szeretetszolgálat együttműködésében jött létre a telerehabilitációs program is, amire óriási szükség van, hiszen elöregedő társadalomban élünk, muszáj az időseknek minőségi időskort biztosítani. A Telerehab programban 32 kiválasztott lakó vesz részt, egy nagy monitor előtt tornáznak szakemberek által összeállított tornacsomagoknak megfelelően. A képernyő egyik felén látják azt, aki mutatja a gyakorlatot, a másik felén pedig önmagukat. A mozdulataikat a rendszer regisztrálja, és jelzi, milyen százalékban sikerült azt végrehajtaniuk, ami régen nem tapasztalt mértékben motiválja a lakókat.

TEA másképp

A Teológia Alapfokon (TEA) programról Szabó Tamás, a Szent Miklós görögkatolikus székesegyház parókusa beszélt. Rámutatott, mennyire fontos a másikhoz való odahajolás, az, hogy odamenjünk az ő szintjére. Ez a magatartás megmutatkozik Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz c. versében, Jézus és a házasságtörő asszony találkozásakor, vagy akkor, amikor az emmauszi tanítványokhoz szegődik. „Ő lehajol az emberekhez, tudásban, érzésekben a szintjükre megy. Az Egyház egyik legnagyobb kihívása, hogy mi is ugyanezt tegyük” – hangsúlyozta.

Ez a hozzáállás segít a munkatársakkal való kapcsolatban is. Keresni kell a kiindulási pontokat, mik azok a témák, amiben otthonosan érzik magukat. Nem dogmákról, hanem alapvető emberi érzésekről kell beszélgetni velük, hiszen mindenki tudja, mit jelent a szomorúság, a magányosság, a megbecsülés, az együttérzés és a családi konfliktus.

Az úgynevezett TEA programmal a munkatársak felé szerettek volna kezet nyújtani, és bevezetni őket a hitbe. 20 alkalmas találkozást tartanak nekik, melynek a tematikája kiterjed arra, van-e Isten, az istenképekre, Ószövetségre és Újszövetségre, az imára és a liturgiára, az ökumenizmusra, Tízparancsolatra, életvédelemre és etikára. Az előadásokat étkezés, reflexió és hálaadás követi.

Mi építi a közösséget a dolgozók között?

Az irányított esetmegbeszélés közösségépítő és kiégésmegelőző szerepéről Szabó Balázs klinikai szakpszichológus beszélt. A Jézus Szíve Társasága péceli Idősek Otthonát, ahol ezt a gyakorlatot bevezették, Marton Ildikó intézetvezető mutatta be.

A pandémiát követően jellemző volt mentális rosszullét a kollégák körében is, ezért kétnapos krízisintervenciós tréninggel járták az intézményeket – mondta Szabó Balázs. – Úgy tapasztalták, hogy az esetmegbeszélések érintették meg a legjobban a munkatársakat. Ezért Buza Bencével, a Katolikus Szeretetszolgálat közösségi és szervezetfejlesztési referensével kidolgozták az irányított esetmegbeszélés módszertanát, mely nemcsak az intézményben dolgozók munkáját, de a munkatársak közötti kapcsolódást is erősíti.

Az esetmegbeszélés során a szakemberek közösen átbeszélik a feladatokat, de azt is, hogyan érinti ez őket. Az úgynevezett esethozó érzelmileg megterhelő eseteket oszt meg, egy ponton kiül a körből, és végighallgatja a többiek gondolatait, reflexióit. A végén visszamegy közéjük, és elmondja, hogyan élte meg a hallottakat. Sok gyümölcse van ennek a gyakorlatnak: az esethozó új nézőpontokat kap, megkönnyebbül, a csoporttagok pedig megismerik, mit gondolnak a többiek. Az együttgondolkodás során kialakul egy közös szakmai nyelv, miközben a közösség is épül. Az esetmegosztások gyakorlata segít elkerülni a kiégést is – mutatott rá Szabó Balázs.

A péceli idősek otthona munkatársai között az irányított esetmegbeszélések során megerősödött a csapatszellem. Tréner segítette őket a covid alatti és utáni nehéz állapotokban, majd a heti megbeszélések rendszeressé váltak, jóformán együtt vezetik az intézményt – mondta Marton Ildikó.

A digitalizáció nem vár

Zulauf Richárd, az Omnis Vita Kft. tulajdonosa és Karácsonyné Kiss Enikő, a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona vezetője a Gésa-rendszert mutatták be, az hogyan használható gondozássegítő alkalmazásként kifejezetten ápolók számára. Kiss Enikő beszámolt arról, hogy intézményükben a legnagyobb probléma az ápolók fluktuációja volt, melynek okát a működésben, a munkák kiosztásában, elvégzésében, átadásában, kommunikálásban és dokumentálásában találták meg. A Gésa program használatával követhető lett a feladatleosztás, egyértelműek lettek a felelősségi körök, kevesebb lett papír alapú dokumentáció, és a vezetőnek is valós képe alakulhatott ki arról, ki hogyan dolgozik. A Gésa-programhoz, mely segít abban, hogy láthatóbb és egyértelműbb legyen a gondozó munkája, csupán néhány tablet kell.

Az irodai dokumentációt is segíti a digitalizáció. Erről Csizmás Ágnes jogász, módszertani szakértő és Jáky Fülöp fejlesztő beszélt. Rámutattak a félelmekre, amelyek a digitalizáció gondolata miatt sokakban megjelennek, illetve a régi módszerek problémáira is. Jáky Fülöp bemutatta a GondDok nevű szoftvert, mely a jogi elvárásoknak is megfelel.

Ebéd után Pál Feri atya, mentálhigiénés szakember tartott előadást, erről egy későbbi cikkben számolunk be.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír