A vágy és az egység szentsége – Fazakas Gyöngyi Mária szervita nővér az Eucharisztiáról

Imádságukat reggelenként az „Ó, szent vendégség” kezdetű, Oltáriszentséget köszöntő fohásszal kezdik a szervita nővérek – derül ki az interjúból, melyben Fazakas Gyöngyi Mária nővér többek között a rend egyik szentjéről, Falconieri Juliannáról is beszélt, aki a 14. században élt Firenzében: 15 éves korában mélyen megérintette egy, az örök életről szóló prédikáció. Úgy érezte, hogy egészen Istennek akarja adni magát. Nem alapított közösséget, néhány nőt maga köré vont; imádságban és szolgálatban éltek. Haldoklásakor nem vehette magához az Oltáriszentséget, és azt kérte, hogy a korporálén (ostyaabrosz) helyezzék Krisztus testét a mellére. A szentostya eltűnt, ő pedig mosolygó arccal elszenderült. Holttestén, szíve fölött bevésődve ott látták a szentostya lenyomatát, rajta Krisztus arcát. Annyira vágyódott az eucharisztikus Jézus után, hogy magához vonzotta. Egy róla fennmaradt prédikáció úgy fogalmaz: Krisztus vonzotta őt magához. A magyar szervita nővérek ezt az Eucharisztia-csodát hordták a szerzetesi ruhájukon. Két idős nővér mai is ezt viseli.

„Amikor áldoztatok, az nyűgöz le, hogy Krisztus rám bízza magát. Megérint, hogy a mindenható Isten egy ici-pici ostyában köztünk marad, mert szeret, mert tényleg ezt a közelséget szeretné. Nagyon sok megtérést láttam, amikor régebben a kórházba jártam Egerben: visszatérést a szentségekhez, nagyon sok örömet. A betegek látták, hogy tényleg Krisztus jelenléte, ami visszaadta az örömüket, reményt adott a betegségben” – mondta az interjúban a Fájdalmas Anya Szolgálói szerzetesrend elöljárója.

„...jelenléte vonz. Nem is kellenek szavak, meg sok olvasás... a vele való együttlét az ajándéka. Ő mint Vőlegény ott van az életemben. Nem egyedül vagyok, hanem velem van a Vőlegény, mert mindennap egyesülök vele az Oltáriszentségben. Ahogy vele egyesülünk az Oltáriszentségben, ez fog kiteljesedni majd az örök életben, az örök nászban.”

„Nagyon szeretem, hogy itt, a kápolnában a firenzei angyali üdvözlet van ólomüvegeken, és nekem ez azt jeleníti meg, hogy »az Ige testté lett«. Az Ige megtestesülése Mária méhében és az oltáron megtestesülő Krisztus a pap szavai által szorosan összefügg. Ugyanaz a Krisztus. Ami engem megérint mint máriás lelkiségben élő szerzetesnőt, hogy Mária is az egész lényét adta oda Krisztusnak. Ez az én vágyam is, hogy az egész lényem Krisztusé legyen, egyre jobban...” – fogalmazott Fazakas Gyöngyi Mária szervita nővér.

A beszélgetés teljes szövege ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír