A valódi boldogság sokkal mélyebbről jön – Együtt Esztergomban a közösségek és ministránsok napján

A szentmisén átadták a Szent Adalbert-díjakat is azoknak, akik hosszú évek óta áldozatos szolgálattal építik az Egyház közösségét.

A Pasztorális Helynökség szervezésében megvalósult eseményen mintegy kétszáz ministráns, valamint számos plébániai közösség vett részt a főegyházmegye különböző településeiről. 

Homíliájában Mohos Gábor püspök a gazdag ifjú evangéliumi történetéből kiindulva arról beszélt, hogy a mai ember boldogságkeresése sokszor az anyagi javak, a lehetőségek és a birtoklás körül forog. „Az egész világ körülöttünk úgy üzen, vagy olyan módon fordul felénk, mintha az emberi életnek a kiteljesedése, a boldogsága attól függne, hogy mi mindent birtoklunk” – fogalmazott. Ugyanakkor arra figyelmeztetett: az anyagi javak nemcsak szolgálhatják az embert, hanem birtokolhatják is őt. „Nem engedik el, nem engedik szabadon. Bizonyos értelemben rabbá teszik” – mondta.

A püspök hangsúlyozta: Jézus nem egyszerűen lemondásra hív, hanem egy mélyebb szabadságra és teljesebb boldogságra. A gazdag ifjú történetében szerinte éppen az a megrendítő, hogy a fiatalember tisztességes, törvénytisztelő ember volt, mégis érzékelte, valami hiányzik az életéből. „Valószínűleg ő maga is érezte, hogy nem birtokolja a boldogságot” – fogalmazott. A püspök szerint a mai ember számára is ez a legfontosabb kérdés: Miben keressük az életünk beteljesedését? „Ne a képességeinkben, ne az anyagi lehetőségeinkben, ne az emberi kapcsolatainkban lássuk az életünk boldogulását” – mondta, hozzátéve: ezek fontos eszközök lehetnek, de

a valódi boldogság „valahonnan sokkal mélyebbről jön”.

Mohos Gábor különösen erősen szólt a személyes meghívásról is. Emlékeztetett rá, hogy Jézus nem általánosságban hívta az apostolokat, hanem személyesen szólította meg őket: „Kövess engem.” A püspök szerint ez a meghívás ma is minden embernek szól. A keresztény élet lényege pedig éppen az, hogy az ember Krisztus nyomában járjon, és egyre inkább megjelenjen benne Krisztus szeretete, jelenléte és tanítása. „Kereszténynek lenni ezt jelenti: hogy Krisztus nyomában járunk” – fogalmazott.

A homília egyik legszebb gondolata az volt, amikor a püspök arról beszélt: Isten nemcsak követőket akar, hanem bennünk akar élni. „Az Atyával együtt szívünkbe költözik. A Szentlélek templomai vagyunk a keresztség által” – mondta. Kiemelte: minden embernek egyedi hivatása és helye van a világban és az Egyházban, és Isten mindenkit személyesen akar kibontakoztatni.

Isten szeretne bennünk kibontakozni, a mi életünkön, személyiségünkön keresztül, olyan módon, ahogyan csak mi tudjuk Őt közvetíteni.”

Mohos Gábor arról is beszélt, hogy az ember gyakran ütközik saját korlátaiba, alkalmatlanságérzésébe, mégis éppen itt válik láthatóvá Isten kegyelmének ereje. Az evangélium szavait idézve emlékeztetett: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” A szentek példáját említve úgy fogalmazott: közös bennük, hogy Isten kegyelmével „folyamatos küzdelem közben meghaladták önmagukat”, és olyan szeretetre váltak képessé, amelyet saját erejükből nem tudtak volna megvalósítani.

A püspök külön kitért Szűz Mária példájára is, akit az Egyház Anyjaként tisztelünk. Arról beszélt: Isten nagy művei sokszor rejtettségben történnek, nem a világ látványos logikája szerint.

Isten nagy munkái nem a felszínen zajlanak, hanem a szív és a lélek mélyének rejtettségében”

– mondta. Hozzátette: a hit legmélyebb tapasztalatait sokszor nehéz szavakkal átadni, mégis, Isten mindig ad olyan embereket mellénk, akikkel megoszthatjuk az örömöt és a titkot, ahogyan Mária is megoszthatta Erzsébettel az isteni misztériumot.

Homíliája végén Mohos Gábor a reményről és az isteni szeretetről beszélt. Úgy fogalmazott: az ember már itt a földön is megtapasztalhatja annak az örömnek az „ízét”, amelyet Isten készít számára.

Isten olyan mélyebb és teljesebb boldogságra hív bennünket, amely igaz ugyan, hogy az örökkévalóságban lesz teljes, de már itt, a földön is megtapasztalhatjuk legalább az ízét.”

A püspök szerint ez a tapasztalat abból fakad, hogy az ember időről időre megérzi: „Isten engem szeret, Isten fontosnak tart engem.”

*

A Szent Adalbert-díjak átadására a szentmise záróáldása előtt került sor. A laudációkat Balogh Attila rektor ismertette.

Díjazottak:

Hegedüs Gábor és felesége, Hegedüsné Kudar Veronika 2017 óta aktív tagjai a pestszentlőrinci főplébánia közösségének. Szakmai tudásukat, idejüket, erejüket és szívüket egyaránt a templom szolgálatába állították.

Vegyészként saját fejlesztésű anyagokkal segítették a templom megújulását: különleges bevonatot készítettek a padlóra, festéket fejlesztettek és adományoztak a templom padjainak felújításához, és a közösségi önkéntes munkát is megszervezték, irányították. A centenáriumát ünneplő templom szépítése így nemcsak anyagi áldozat, hanem közösségépítő szolgálat is lett. De jelenlétük nem csak a nagy felújításokban látható. Ott vannak a ministráns- és elsőáldozóruhák gondozásában, a templomi textíliák rendben tartásában, a tabernákulum megújításában, a templomkert szépítésében és minden olyan apró, mégis fontos munkában, amelytől egy templom valóban otthonná válik.

Szolgálatuk közös döntésből, közös hitből és közös szeretetből fakad. Házaspárként mutatják meg, hogy amit Isten egybekötött, az mások javára is áldássá válhat.

Kóborné Tamási Kinga a budapest-józsefvárosi Szent József-plébánia tagja; életével és szolgálatával azt mutatja meg, hogy a zene nemcsak művészet, hanem imádság és küldetés is lehet.

Zenészcsaládból érkezett, tanulmányait az ELTE ének-zene–karvezetés szakán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte. Énektanárként és kórusvezetőként hosszú éveken át gyermekek és fiatalok nemzedékeinek adta tovább Kodály szellemi örökségét, a zene szeretetét és fegyelmét. Életének meghatározó állomása volt, amikor 1991-ben csatlakozott Nádasi Alfonz bencés pap kórusához. A Szent Skolasztika kórus története önmagában is tanúságtétel. Olyan közösség örököse, amely a nehéz időkben, a tiltások és a szétszóratás után is megőrizte az Egyház ősi imádságos énekét. Kóborné Tamási Kinga ebbe a folytonosságba állt bele: 1997 óta nemcsak vezeti a kórust, hanem őrzi annak lelkületét is. Szolgálata ezért több, mint zenei munka. Hűség a gregorián énekhez, hűség az Egyház kétezer éves imádságához, hűség azokhoz, akik ezt az örökséget rábízták.

Monostori Györgyné Balázs Julianna hosszú évek óta hűséggel, pontossággal és alázattal szolgálja a budapest-erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia közösségét.

Vallásos családban nőtt fel, szüleitől tanulta az Istenbe vetett hitet, a mások iránti tiszteletet és a segítőkészséget. Élete során mindig természetes volt számára, hogy ahol szükség van rá, ott jelen legyen: a templom díszítésében, tisztán tartásában, az idősek és betegek segítésében, sőt egy időben kisegítő kántorként is szolgált. Nyugdíjba vonulása után, 2008-ban kapott meghívást a plébánia iroda feladatainak ellátására. Munkáját azóta is nagy precizitással, lelkiismerettel és szeretettel végzi. Az évek során feladatai az irodai ügyintézés mellett az urnatemető ügyeivel és a könyvelési anyagok kezelésével is bővültek.

Szolgálata sokszor csendben zajlik, mégis nélkülözhetetlen. Rend, figyelem, türelem és megbízhatóság jellemzi mindazt, amit a plébánia életéért tesz. Segíti a Karitász, a KÉSZ-csoport és a közösség munkáját is, miközben szabadidejében is odafigyel a templom és az urnatemető méltó állapotára.

Müllbacher Emil a budapest-pestszentlőrinc-csákyligeti Szent József-plébánia egyik legidősebb, mégis egyik legtevékenyebb tagja, hűséges gondnoka. Évtizedek óta szolgálja közösségét: volt képviselőtestületi elnök, sekrestyés, a templom és a templomkert gondos őrzője, ápolója.

Aki ismeri őt, tudja: mindig ott van, ahol szükség van rá. Metszi a fákat, füvet nyír, rendben tartja a parkot, gondoskodik a templom környezetéről. Adventben feleségével együtt készíti a közösség koszorúját, segíti a karácsonyi fenyők beszerzését, építi a betlehemet, virágvasárnapra barkát metsz. A liturgikus textíliák és miseruhák gondozásában is odaadóan részt vesz. Szolgálatának szépsége éppen abban rejlik, hogy nem keresi a figyelmet. Csendben, hűséggel, viszonzást nem várva teszi azt, amit más talán észre sem vesz, de amitől egy templom és egy közösség élő otthonná válik.

Párczen József a budapest-remetekertvárosi Szentlélek-plébánia hűséges és sokoldalú szolgálattevője. Évek óta a plébániai közösség megbecsült tagja. Elkötelezetten kutatta a templom történetét, munkájának eredményeként értékes, fényképekkel gazdagított kiadvány született. Önkéntes, aprólékos munkával elkészítette az altemplomi temető elektronikus nyilvántartását, amelyet azóta is gondosan és naprakészen vezet.

A plébánia mindennapjaiban is nélkülözhetetlen a jelenléte: ő gondozza az internetes közvetítéseket, rögzíti és archiválja a nagyobb eseményeket, vezeti a pénzügyi bizottságot, filmklubot szervez, és ezermesterként számtalan gyakorlati feladatban segít. Figyelme, pontossága és megbízhatósága biztonságot ad a közösségnek.

Szolgálatát mély lelki élet kíséri: naponta részt vesz a szentmisén, imádkozza a zsolozsmát.

Szaszkó Jánosné Potoczky Valéria több mint három évtizede hűséggel, szeretettel és rendíthetetlen odaadással szolgálja a budapest-józsefvárosi Szent József-plébánia közösségét.

Valéria 1990 óta vesz részt aktívan a plébánia életében. Hitoktatóként óvodásokat, iskolásokat, középiskolásokat, felnőtteket és jegyespárokat kísért a hit útján. Szülői köröket szervezett, családokat hívott be a plébániai közösségbe, és huszonöt éven át nyári táborokat vezetett, ahol gyermekek és fiatalok élhették meg az Egyházhoz tartozás örömét. Szolgálata később karitatív munkával, irodai segítséggel és képviselőtestületi jelenléttel is bővült. 2015 óta a plébániai karitász munkájában is részt vesz, figyelmesen és megbízhatóan segítve mindazokat, akik rászorulnak.

Szöveg: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír