A Veszprémi Érseki Pincészet főborásza a szőlő és a borász közti szakrális kapcsolatról

Mindszentkálla a Káli-medence közepén található. A jelenleg háromszáz lelkes faluban van a veszprémi érsekség legnagyobb szőlészete, itt termelik az egyházi szertartások miseborát. 

Ahogy Benesch Antaltól megtudtuk, Mindszentkálla 1277 óta folyamatosan a veszprémi püspökséghez, majd érsekséghez tartozik. Erről eredeti okirat is tanúskodik. Hétszáznegyvenhetedik éve termesztenek itt szőlőt és készítenek bort. Ez egyedülálló Magyarországon, hisz egyetlen másik egyházmegye sem tudta ilyen hosszú ideig megtartani a területeit. Még a II. világháború után, az egyházi birtokok elkobzásának időszakában sem tudta elvenni az akkori rezsim ezt a területet. Állítólag, amikor államosítani akarták mind a tizenhárom egyházi birtokot, az Egyház vezetői azzal tiltakoztak, hogy akkor hol készül majd a misebor...? Így aztán az egyik párttitkár kivételt tett Veszprémmel, minek következtében az egyházmegye egyedüliként termeszthetett szőlőt és készíthetett misebort. Nemcsak Mindszentkállát sikerült ily módon megtartani, hanem az érsekség másik bortermelő vidékét, Felsőörsöt is, ami 1910-től tartozik az érsekséghez. Jelenleg összesen hat hektáron dolgoznak, fele-fele arányban Mindszentkállán és Felsőörsön.

Kérdésünkre, hogy milyen szőlőfajták a meghatározók itt, az érsekség főborásza elmondta: Mindszentkállán olaszrizling, kékfrankos, cabernet sauvignon, rajnai rizling és sauvignon blanc terem, de a választékot szeretnék  új világfajtákkal gazdagítani. Nagy valószínűséggel a kékburgundit (pinot noir-t), a rajnai rizlinget és az olaszrizling már a 13. században is termesztették. Ezekkel mindenféleképpen szeretnének továbbra is dolgozni, főleg a pinot noirral és a rajnai rizlinggel, de különböző klónváltozataikban vezető fajtáikat, a sauvignon blanc-t és a rajnai rizlinget fogják nagyobb részt telepíteni.

Felsőörsön jelenleg az olaszrizling a meghatározó, de ott is tervezik különleges fajták telepítését. A mindszentkállai Püspök-domb teraszos kialakítású, kelettől nyugatig be tudják telepíteni az alsó részeket és a támfalas területeket is. Itt szeretnének majd olyan különleges, nyugat-európai, újvilági fajtákkal dolgozni, mint a grenach, a monsterella, az albarino, a verdelho. Ezzel összefüggésben Benesch Antal kitért arra, hogy az éghajlat melegszik, az itteni átlaghőmérséklet is emelkedik. Azért gondolkoznak az említett fajták meghonosításán, mert a dél-európai országok klímáját már nem nagyon bírják.

Az érsekség jelmondata: „Őseink hite a jövő reménye.” Különösen a mai világban fontos kijelentés ez, a globális felmelegedés, a klímaváltozás időszakában, amikor

kiemelten kell törekednünk arra, hogy „megóvjuk mindazt, ami lényeges számunkra, így a környezetünket is.

Ezért nagyot álmodtunk” – mondta az érsekség főborásza. Hozzátette: nyitnak az új technológia irányába, beszállnak a versenybe, és bíznak benne, hogy az említett új fajták jól fogják bírni az itteni klímát. Benesch Antal dolgozott külföldön is, így állíthatja: jó itt a talaj, megfelelő a hőmérséklet, ezért is gondolkoznak az ilyen különleges, újvilági fajtákban.

2020 és 2022 is nagyon meleg és aszályos évek voltak. Bizonyos magyar és az újvilági fajták – cabernet, sauvignon blanc, rajnai rizling – jól viselik ezt, de például a merlot már kevésbé bírja a magas hőmérsékletet. Olyan klónváltozatban gondolkodnak tehát, amelyek tűrik a szárazságot, és jól érzi magukat az itteni klímatikus viszonyok között. De a fitotechnikai (zöldmunkai) feladataikat is teljes mértékben újra kell gondolniuk: nem használnak például gyomirtót vagy vezetékes vizet a permetezéshez, helyette leülepített esővízzel permeteznek. A víznek egyébként is kiemelkedő szerepe lesz az elkövetkező negyven-ötven évben. Ha csak kis lépéseket tudnánk tenni e téren, már azok is hozzájárulhatnának bolygónk megmentéséhez. „Egy élhetőbb világot hagyhatnánk unokáinkra” – mondja a borász.

Benesch Antal arról is beszélt, hogy már alig-alig használnak rovarölő szert, helyette a feromoncsapdát alkalmazzák. Konvencionális permetezést végeznek ugyan, mivel bioművelésben nem tudnák megvédeni a szőlőt ebben a szélsőséges időjárásban, de igyekeznek minél kevesebbet és szakszerűen permetezni.

Terveik között szerepel az öntözőrendszer kialakítása is, úgy, hogy összegyűjtik az esővizet, majd visszapótolják a területeiken. Nagyon lényeges az is, hogy a szénmonoxid-lábnyom csökkentése érdekében 2021-től csak könnyített üveggel dolgoznak, vagyis díszüveg helyett standard üvegekbe palackozzák tételeiket. A másik fontos újításuk, hogy a címkéik újrahasznosított papírból készülnek, a jövő évtől kezdve pedig kiterjesztik ezt a kartonjaikra is. Ezen kívül nem használnak dugót sem, csak csavarzárat. A jövőben nem csupán az alap- és középső termékeiknél, hanem a felső kategóriáknál is így lesz ez.

Kérdésünkre, hogyan választotta a borászi hivatást, Benesch Antal elmesélte: vendéglátós családban született. Édesapja egy budapesti éttermet vezetett, amelyben édesanyja vitte mesterszakácsként a konyhát, sőt, egy időben a Parlament séfjeként is dolgozott. Antal ebben a közegben nőtt fel, úgyhogy nem is volt kérdéses a számára, hogy az érettségi után cukrásznak és diétás szakácsnak tanuljon tovább. Később külföldön is gazdagította ismereteit, nívós éttermekben dolgozott. 2013-ban egy évre kiment Oxfordba, hogy angolt tanuljon. Hazatérte után jelentkezett a Budapesti Kertészeti Egyetem szőlész-borász mérnöki szakára.

Meggyőződése, hogy a vendéglátás elidegíthetetlen része a jó étel, hozzá pedig a kiváló minőségű bor. Antal mindezt testközelből láthatta, aminek a másik oldalát belülről, aktív borászként szeretett volna átélni. Mivel Benesch Antal szívéhez nagyon közel áll a Győr-Moson-Sopron vármegyei régió (felesége is odavalósi), Antal a Pannonhalmi Főapátság Pincészetében helyezkedett el. Itt igazán

megtapasztalhatta, mennyi munka fekszik egy palack bor létrehozásában, mennyi élménnyel és örömmel jár, amíg eljutunk idáig:

tizenkét hónap kőkemény munka, a legelső pillanattól kezdve mindenre odafigyelni a szőlőültetvényben, mert ha valami hiba csúszik be, az óhatatlanul meglátszik majd a végeredményen.

A gyakorlati idő letelte után szeretett volna külföldi tapasztalatokat is szerezni a szőlészet-borászat területén, így aztán 2019-ben Új-Zélandra utazott, ahol a Villa Maria borászatnál töltött egy teljes szüreti időszakot. Még ugyanabban az évben Ausztriában, az Esterhazy Pincészetnél is megfordult. Hazaérkezése után nem sokkal tört ki a covid-járvány, ami időlegesen tétlenségre kárhoztatta. 2020 augusztusában a Szent György-hegyre vezetett az útja, ekkor ismerkedett meg a teljes Balaton-felvidékkel.

Aztán 2020. december 22-én, délután megcsörrent a telefonja. Mentora, Liptai Zsolt hívta azzal, hogy közölje: a Veszprémi Főgyházmegyének új érseke lett Udvardy György személyében, és keresnek valakit, aki fölépíti az érsek atya megálmodta egyedi borászatot és birtokrendszert. „Három napod van eldönteni, vállalnád-e.” Benesch Antal számára egyértelmű volt, olyan lehetőség ez, ami nem adódik még egyszer az életben, így aztán 2021. március elsejétől ő tölti be a Veszprémi Érseki Pincészet főborászi tisztségét.

A főborász kiemelte: két, egymástól ötven kilométerre fekvő borvidékről van szó, a klímájuk is más. Ráadásul nem is egyetlen egyházi pincészetről beszélhetünk, a húsz éve működő apátságiról, hanem egy másikról is, amelynek termékeivel ez év május 15-e óta a Bortársaság bolthálózatának polcain találkozhatunk. A veszprémi érseki pincészet fölkerült a borászati térképre, és Antal reméli, hogy a 2022-es boraik mindenki tetszésére szolgálnak majd. Építgetik, szépítgetik a két borvidéket: Mindszentkállát 2024-ben, Felsőörsöt 2025-ben tervezik tovább bővíteni. Ha minden jól alakul, jövő nyárra megépül a közel négyszáz négyzetméteres, vendéglátásra, borkóstolásra is alkalmas terem a veszprémi érsekség díszpalotájának pincéjében.

A Veszprémi Érseki Pincészet kínálatában vörös-, fehér- és roséborok szerepelnek. Benesch Antal kifejti: három borcsaládot találtak ki 2022-ben, amikor teljesen új arculatot kapott a pincészet. Az alapcsalád a veszprémi infula, amelybe beletartozik a Blanc, a Rouge és a Rosé. Az infula püspöki süveget, illetve sálat jelent, a Veszprém névvel pedig a régi püspökségre szeretnének emlékeztetni. Mivel a két borvidék adottságai eltérőek, hiszen Mindszentkálla alapvetően vulkanikus terület, Felsőörsön pedig a márgás-agyagos talaj a jellemző, ezért a felsőörsi nagyon gyümölcsös, lágy ízű borokat, valamint a mindszentkállai nagyon sós, kerek borokat gondos, precíz mérnöki tudással úgy kell összepárosítaniuk, hogy egy egészen kiváló és egyedi balatoni borhoz jussanak végül a vásárlók. Egyébként az alap fehérboraikat négy hónapon keresztül seprőn tartják, hogy megmaradjon különleges ízük és vonzó karakterük.

Van egy rosé és egy infula vörösük is. A főborász ezen a ponton megjegyzi: az ő borvidékük ugyan elsősorban fehér borairól híres, de próbálkoznak a kék szőlő termesztésével is, hiszen mostanában nagy rá az igény. A rosé náluk nem a tipikus rosé, hanem annál sokkal egyedibb. Van egy normális rosészüretük, és van egy akkor, amikor bejön a vörösbor. Ennek a levét veszik el, ezt készítik el rosénak, majd a kettőt összeházasítják. Az eredmény valahol a hagyományos rosé és a siller között van. Ami a vörösborukat illeti, ott a dél-franciák divatos stílusával kísérleteznek, ami ugyan szokatlan az északi parton, de azt tapasztalják, hogy a kék szőlők jól érzik magukat a Balaton-felvidéken is, megteremtve a lehetőségét különlegesebb vörösborok előállításának.

A Mandorla család négy különböző borfajtája a sauvignon blanc, az olaszrizling, a rajnai rizling és a pinot noir. Ezen kívül van még egy prémium családjuk. Ezek címkéin a 1277-es évszám szerepel majd, ami arra emlékeztet, hogy egyházi pincészetük immár 747 éve működik megszakítás nélkül. Itt háromfajta bort szeretnének bemutatni: egy sauvignon blanc-t, egy rajnai rizlinget és egy vörös cuvée-t. Ezek kizárólag Mindszentkálláról jönnek majd, hisz a hangsúlyossá tett évszám, illetve a felső kategória erre kötelezi őket.

A Veszprémi Érseki Pincészet főborászát hallgatva arra gondolunk, hogy a borkészítés művészet is: a szigorú szabályok mellett óriási szerepe van benne a kreativitásnak. Benesch Antal szerint létezik az az íz, amiről az ember azt gondolja, hogy minden évben el tudja vele varázsolni a vásárlót, amellyel akár érzelmeket is ki tud váltani belőle. Olyan ez, mint a főzés. „Ha csak a savignon blanc-t veszem, két szüreti időpont, két erjesztési, illetve érlelési technológia. Héjon áztatjuk, seprőt kevergetünk, a technológia során minden olyan fűszert bele tudok tenni, amitől még különlegesebb lesz a végeredmény.” Antal szabad kezet kapott az érsek atyától a borkészítés minden fázisát tekintve, és a jelek szerint jó úton haladnak, mert 2021-ben a sauvignon blanc-juk a harmadik legjobb lett az országban, vármegyében pedig az első helyet érdemelte ki, csakúgy mint a következő évben vörösboruk.

Tudjuk, hogy a szőlőnek és a bornak kiemelkedő a szakrális szerepe, „Én vagyok a szőlőtő”, mondta magáról Jézus, az Eucharisztia megalapításakor pedig felszólította tanítványait, hogy igyanak a borral teli serlegből: „ez az én vérem, mely sokakért kiontatik …” Másrészt a bor az idők kezdete óta jelen van az irodalomban, és a kulturált beszélgetés szinte nélkülözhetetlen elemévé vált. Benesch Antal Udvardy György érseket idézte:

a bor előállításához szükség van a szőlőre meg a borászra, de kettejük között működik egy meditatív, szakrális kapcsolat is.

A Jóisten megteremtette a szőlőt és a borászt, akinek feladata, hogy a szőlőből előállítsa a legjobbat, azt az értéket, ami élményszámba megy a fogyasztó számára.

Ahogy Benesch Antal, a Veszprémi Érseki Pincészet főborásza vallja: „Ha valaki megissza a mi borainkat, és ezáltal kiszakad azokból a gondokból, terhekből, amik mindennap nyomasztják, s kicsit elgondolkodik önmagán, az élet szépségein, akkor elértük célunkat.”

Szerző: Bodnár Dániel 

Fotó: Merényi Zita; Veszprémi Érseki Pincészet (borok)

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 24-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.