Ad catacumbas – Útlevéllel Róma alatt a remény szentévében

Az útlevél egyrészt különböző kedvezményekre jogosítja fel a tulajdonosát, másrészt az egyes állomásokon megszerezhető bélyegzők megszerzése után szentévi emlékoklevelet állítanak ki a résztvevők számára a katakombazarándoklat teljesítéséről.

Az útlevéllel meglátogatható katakombák a  Priscilla-katakomba Róma északi részén, a Via Salaria Nova mentén; Szent Ágnes-katakomba a Via Nomentana mentén, ami a szűz vértanú, Szent Ágnes sírhelye fölé épült; Róma harmadik legnagyobb katakombája, a Szent Marcellinót és Szent Pétert ábrázoló katakomba a Via Labicana mentén, valamint a Kallixtus-, Szent Sebestyén-, illetve Domitilla-katakombák a Via Appia Antica mentén.

A katakombák eredete

A föld alatti temetkezés nem volt ismeretlen sem az etruszkok, sem a zsidók, sem a rómaiak körében, de a kereszténység hozta létre azokat az összetettebb és kiterjedtebb föld alatti temetőket, amelyek egy egész közösség számára biztosítottak nyughelyet egyetlen nekropoliszban.

A korabeli megnevezés e sírhelyekre a coemeterium volt, a görög eredetű szó jelentése alvóhely, ami a keresztény felfogást tükrözi: a temetés csak átmeneti állapot, a végső feltámadás reményében.

A katakomba kifejezés is ebben az időben alakult ki, az ad catacumbas konkrét földrajzi helymegjelölés volt, amely a Via Appia mentén fekvő egyik temetkezési területet jelölte – ez a ma ismert Szent Sebestyén-katakomba. Az elnevezés eredetileg tehát csak egy adott helyre vonatkozott, nem az összes katakombára.

A Via Appia Antica 

A katakombákat többnyire tufába vagy más, könnyen vágható, mégis szilárd talajba vájták, így jött létre az úgynevezett negatív építészet, amikor a térformálás nem építéssel, hanem kivájással történik. A katakombákban lépcsők vezetnek a mélyebb járatokba, amelyeket – akárcsak a bányákban – galériáknak neveznek. A folyosók falában alakították ki az úgynevezett loculusokat – ezek az egyszerű keresztény sírhelyek hosszanti irányban lettek kivájva, és márványlappal vagy téglával zárták le őket. Ez az egyszerű temetkezési forma jól tükrözi az első keresztények közösségi szellemiségét.

A legtöbb katakomba Rómában található, számuk eléri a hatvanat, de nem mind látogatható. További számos katakomba van a közép-olaszországi Lazio régióban (Róma városa is itt található), illetve Dél-Olaszországban, ahol a tufás talaj ideális volt a kialakításukhoz.

Folyosó és loculusok

Róma katakombái

Az 1. században Rómában a keresztényeknek még nem volt saját temetőjük, elhunyt szeretteiket a birtokukon vagy saját családi sírboltban temették el.  Akinek erre nem volt módja, az a pogány temetőkben temetkezhetett. Szent Péter apostolt is a Vatikán dombján hantolták el egy mindenki számára nyitott temetőben.

A katakombák Rómában a 2. század végén és a 3. század elején keletkeztek, Zefirin pápa (199–217) pontifikátusa alatt, aki Septimius Severus császár uralkodása (193–211) idején szenvedett vértanúságot. Ő volt az, aki saját birtokán a Via Appia mentén katakombákat ásatott. A keresztény temetkezési hely felügyeletével Kallixtusz diakónust bízta meg, aki később maga is pápa lett. A 3. század legjelentősebb pápáit itt temették el, elsőként Szent Zefirin pápát, majd Szent Kallixtusz pápát (2017–222), akinek ez a katakomba ma is a nevét viseli.

Előkelőbb sírhelyek

A katakombákba sok keresztény vértanút eltemettek, akiket az üldöztetések idején, Decius (249–251), Valerianus (253–260), Diocletianus (284–305) császárok uralkodása alatt öltek meg. Ezek a sírhelyek hamar zarándokhellyé váltak, a hívek imákat és feliratokat hagytak itt. 

Péter és Pál apostolok emlékezete

A hagyomány szerint a két vértanú apostol ereklyéit a 3. századi keresztényüldözés idején a Via Appia és a Via Ardeatina kereszteződésénél, Róma városfalain kívül, a mai Szent Sebestyén-bazilika közelében helyezték el. Földi maradványaikat egy oszlopokkal fedett föld alatti csarnokban őrizték, ahol Péterhez és Pálhoz intézett könyörgésekről és imákról szóló graffitiket is találtak. E feliratok egy része még ma is látható, amelyek közül külön is figyelemre méltó azé a zarándoké, aki a kereszténység akkor két legfontosabb mártírját megszólítva így fohászkodott: „Paule et Petre petite pro Victore”, vagyis „Pál és Péter, imádkozzatok a győzelemért”. A kutatók ezt a helyet Péter és Pál tiszteletének helyszínével azonosítják, amihez később kapcsolódott az ugyancsak itt eltemetett Szent Sebestyén kultusza.

Falba vésett felirat

Szent Sebestyén kultusza

Szent Sebestyén vértanú, aki annak ellenére, hogy Diocletianus császár megbecsült személyi őre volt, a végsőkig tanúságot tett Krisztusba vetett hitéről, elnyerve ezáltal a hívek egyre növekvő tiszteletét.

Egy 5. századi hagiográfiai forrás szerint egy Lucina nevezetű jámbor matróna álmában meg jelent Sebestyén, aki megmutatta neki azt a helyet, ahol nyilakkal átszúrt és a Cloaca Maximába dobott teste hevert, és arra kérte az asszonyt, hogy földi maradványait vigyék át a Via Appia mentén ásott keresztény temetőbe. Ez a forrás pontosan jelzi azt a helyet is, ahol Sebestyént eltemették: egy kriptában, Péter és Pál apostolok földi maradványai közelében. Sebestyén ma ismert sírhelye megfelel ennek a leírásnak, és a Konstantin császár idején épült, Szent Péter és Szent Pál apostoloknak szentelt bazilika alatt található.

A Szent Sebestyén-katakomba egy részlete

A katakombák rejtekhelyek voltak?

Flavio Pallocca, a Szakrális Régészeti Pápai Bizottság régésze rámutatott, tévhit, hogy a katakombák az első keresztények rejtekhelyeiként szolgáltak volna; ezt a magyarázatot a földalatti temetőkre jellemző bonyolult alagutak labirintusszerűsége sugallta évszázadokon keresztül, mára azonban egyértelművé vált, hogy a katakombák temetők voltak.

A katakombák helyreállítása

A 4. század második felében Damasus pápa sorra felkereste a katakombákban elszórtan nyugvó vértanúk sírjait, majd restauráltatta őket és feliratokat vésetett a sírjaik fölé (ezek az úgynevezett Damasus-feliratok). A 6. században Vigilius és III. János pápák is folytatták a munkát a gót–bizánci háborúk okozta károk enyhítése után. A 8-9. században I. Adorján és III. Szent Leó pápa ismét helyreállíttatta az idő közben megrongálódott katakombák szent helyeit.

Sírkamrák a Priscilla-katakombában

Hosszú feledés után a 16. században fedezték fel újra ezeket a föld alatti emlékhelyeket, amelyek a korai keresztény hit emlékeit őrizték, amelyek a katolikus megújulás (rekatolizáció vagy ellenreformáció) idején különös figyelmet kaptak. Végül 1852. január 6-án IX. Piusz pápa megalapította a Szent Régészeti Bizottságot, hogy méltó módon kutassa és megőrizze az őskereszténység emlékhelyeit. Ennek utóda a ma működő Szakrális Régészeti Pápai Bizottság.

Forrás és fotó: Catacombeditalia.va; Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége; Vatikáni Rádió

Magyar Kurír
(he)