Ahol működik a reménység – Harmincéves a kispesti Reménység Katolikus Általános Iskola

Hazai – 2022. május 26., csütörtök | 21:13

Május 27-én délelőtt az iskola létrejöttének 30. évfordulóján Erdő Péter bíboros ünnepi szentmisét mutat be a kispesti Nagyboldogasszony-templomban. Ez alkalomból Géczy Árpád igazgatóval beszélgettünk, aki 2016-tól vezeti az iskolát, melynek felsős korában diákja volt Puskás Ferenc, a világszerte ismert labdarúgó is; és amelynek diákjai köszönthették Ferenc pápát 2021 szeptemberében a repülőtéren.

– A Reménység iskola harmincéves fennállását ünnepeli, de az épület és a benne levő oktatási intézmény nagy múltra tekint vissza. Mik voltak az előzmények?

– Az iskola Kispest legrégebbi oktatási intézménye. A 19. század végén igény támadt egy megfelelő nagyságú iskola létesítésére. Közadakozásból 1902-re elkészült a mai, angol mintájú, modern iskolaépületet, ami akkor még állami népiskola volt. Később más iskolákat is építettek a környéken, például a közeli Szegfű utcában. Sokáig úgy tudtuk, hogy az Aranycsapatból Puskás Ferenc és Bozsik József annak az iskolának a diákjai voltak. Később kiderült, hogy Puskás Öcsi ötödik osztályos korától nem oda, hanem a mi Petőfi utcai épületünkbe járt.

A rendszerváltás idején a kispesti egyházak szerettek volna egyházi iskolát létesíteni a Templom téren egymás közelében álló református, evangélikus és katolikus templomok hívei részére. Ezt a szándékot főként Hegedűs László atya, az akkori plébános képviselte. Így lett ökumenikus a harminc évvel ezelőtt induló Reménység Ökumenikus Keresztény Iskola. A régi intézményből néhány pedagógus itt maradt, különösen azok, akik elkötelezettek voltak valamelyik felekezet iránt. Ennek az első tantestületnek a tablóját ma is láthatjuk a lépcsőházban a különböző felekezetek hitoktatóival. Ma is járnak hozzánk görögkatolikus és protestáns gyerekek, akik saját vallásuk szerinti hitoktatást kapnak nálunk.

– Hogyan lett az iskola római katolikus?

– Az országban volt négy-öt ökumenikus iskola, ami vagy alapítványi módon működött, mint a fóti, vagy önkormányzati fenntartású volt, mint a pesthidegkúti. A mi intézményünk alapítványi iskola volt, de az önkormányzat biztosította nekünk a működéshez szükséges feltételeket. Egy idő után ez már nem működött jól, emiatt 2012-ben az iskola vezetése és az iskolát működtető alapítvány felajánlotta az egyházaknak az intézményt. Erdő Péter bíboros úr is kifejezte a szándékát egy kispesti egyházi iskola létesítésére. A legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy a Reménység legyen az.

Most annak a tizedik évfordulóját is ünnepeljük, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, azaz az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága (EKIF) lett a fenntartónk.

– Lelki igazgatója vagy lelkivezetője is van az iskolának?

– AZ EKIF-en keresztül figyelemmel kísérik a munkánkat, és szoros a kapcsolatunk a Nagyboldogasszony-főplébániával is, amelynek a plébánosa, Gyetván Gábor egyben az EKIF főigazgatója. A káplánjai mindig feladatul kapják, hogy a Reménységben jelen legyenek. A hitoktatás mellett az osztályfőnöki órákra is többször meghívják őket egy-egy témakörben, és sokszor a táborainkba is eljönnek. Vannak olyan káplánok, akiket már más helyre helyeztek, de a mai napig mindig vissza-visszatérnek hozzánk, olyan erős kötődés alakult ki. Ilyen például Păduraru Julián vagy Tóth Imre. Hodász András két évig volt itt káplán, most Forgács Balázs szolgál itt.

– Hogyan valósul meg a gyerekek lelki nevelése?

– Az elsőáldozásra készülő harmadikos gyerekeket a káplán atyák tanítják hittanra, illetve hetedik-nyolcadikban felveszik a bérmálkozásra készülőkkel a kapcsolatot. Minden hónapban van szentmisénk valamelyik hétköznap, azért akkor, hogy vasárnap mindenki a saját plébániáján ünnepelhessen. Ezalatt a protestáns diákjaink váltakozva az evangélikus, a református és a baptista templomba mennek. A Veni sanctén, a Te Deumon és vízkereszti szentmisén viszont teljesen együtt van az iskola közössége. Félévente egyszer, adventben és nagyböjtben évfolyammisén vesznek részt a gyerekek. A roráte nagy kihívás nekik, hiszen ilyenkor mindenki hat órára jön, a hajnali mise után pedig közösen reggeliznek. Évente kétszer lelkinapot tartunk a diákoknak, amikor meghívott előadók beszélnek nekik a saját korosztályuknak megfelelő gondolatokról. Ezeken az alkalmakon tanúságtételeket is hallanak a diákok, gyónási lehetőséget kapnak, kézműves-foglalkozáson vesznek részt. A lelkinap közös szentmisével zárul.

– Hogyan épül fel az iskola?

– 36 pedagógusunk van, 301 gyerek jár hozzánk. Két osztály indul évfolyamonként, legfeljebb 24 fős osztálylétszámmal a nyelvtanítás miatt. Az iskola sajátossága, hogy az idegennyelv-oktatás magas óraszámban, emelt szinten zajlik. Alsó osztályokban a NAT által meghatározott, szabadon felhasználható órákat a nyelvtanításra fordítjuk, emellett a gyerekek szakkörökre is járnak. A kiskortól kezdődő mindennapos nyelvoktatás eredménye, hogy a negyedikesek ott tartanak, mint máshol a hatodikosok, a nyolcadikosok 20-30 százaléka pedig le tudja tenni a B2-es nyelvvizsgát angolból vagy németből. Minden osztályban van angolos csoport, az évfolyamokban pedig mindig van egy németes csoport is összevonva a két osztályból, hiszen azt a nyelvet kevesebben választják.

– Miért lett az emelt szintű nyelvtanulás az iskola sajátossága?

– Az iskola történetének fontos állomása volt a két tanítási nyelven való oktatás. Csernavay Jenő, aki húsz éven keresztül vezette az intézményt, átvette a két tanítási nyelvű programot, ami nagy vonzerővel bírt a környéken, és nagyon jól működött. Ennek vannak feltételei: célnyelven oktattak tantárgyakat, például a testnevelést vagy a biológiát, és idegennyelvi ajkú kolléga is dolgozott az intézményben. Sokan csak a két tanítási nyelv miatt jelentkeztek hozzánk. A fenntartó szerette volna az iskola katolikus jellegét erősíteni, de úgy, hogy a sajátosságunkat megőrizzük. Emiatt váltottunk az emelt szintű idegennyelv-oktatásra 2016-tól.


– Milyen közösségépítő programjaik vannak?

– Fontos nekünk, hogy a Reménység közösségként jelenjen meg, ezért viselnek a diákok köpenyt. Az osztályterem ajtajára kihelyezik az osztály védőszentjének a képét, akinek az ünnepét közösen megtartják. Nagyon jó nálunk a tanári közösség is, erős az egymás iránti bizalom. Mindannyiunk közös célja, hogy az iskolából olyan értékeket valló, keresztény nyelvet beszélő gyerekek kerüljenek ki, akik számára a közérdek fontosabb, mint az önérdek.

– Vannak olyan elvek, amiket próbálnak megvalósítani?

– A mi filozófiánk, amit a kollégákkal együtt vallunk, az, amit Apáczai Csere János a Magyar Encyklopédiájában fejtett ki arról, milyen egy jó tanító. Eszerint „A tanítótól (…) megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványainak jó és dicséretes példát adjon, hogy elég tudós legyen, hogy jó lelkiismerettel és isteni félelemmel amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait mint atyjuk, úgy szeresse. (…) Őket Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne legyen ajándékokon kapdosó; tanítványainak erkölcsét és nyelvét igyekezze leginkább újítani.”

Van Apáczainak egy nagyon fontos gondolata:

Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival magát megszerettesse.”

Ha szereti a tanítvány a tanárát, akkor mindent elfogad tőle. Erre törekszünk, és fontosnak tartjuk, hogy a kollégák egymást is elfogadják. Mi sem vagyunk konfliktusok nélkül, kapunk néha jogos kritikát, de szeretnénk, ha egy irányba mennénk.

– Az elmúlt 30 évnek mik voltak azok az eseményei, amikért különösen hálásak?

– Az iskola neve rendkívül találó, mert a reménység végigkíséri a harminc évet. Kezdetben azért reménykedtünk, hogy épüljön Kispesten egy keresztény iskola. Aztán azért, hogy fenn tudjuk azt tartani: akkor jött az ötlet, hogy a két tanítási nyelvvel megmenthetjük az iskolát.

Tíz évre rá, egy válsághelyzetben beláttuk, hogy az intézményt nem bírjuk a régi formák szerint fenntartani, és azt inkább az egyházakra bízzuk. Reménységet adott, hogy a Katolikus Egyház átvette az iskolát. Aztán a fenntartónk révén ez az ódon, de gyönyörű épület valóban újra a kerület legszebb iskolája lett az elmúlt öt évben. Ezekbe a munkákba már nekem is lehetett beleszólásom. Nagy ajándéknak tartom, hogy hat éve itt lehetek.

– Mikor és hogyan derült ki, hogy Puskás Ferenc ide járt?

– 2019-ben az egyik kollegám hívta fel a figyelmet arra, hogy az Aranycsapat című filmben Puskás Öcsi beszél arról, hogy a Petőfi utcai iskolába járt, azaz inkább mellé. Előszedtük az anyakönyveket, amiben megtaláltuk őt. Létrehoztuk a Puskás-emlékhelyet, hiszen egy rendkívül jelentős emberről van szó, aki példa a gyerekeink számára. Azt szoktam mondani nekik, hogy Puskás Öcsi egy olyan név, amit szerte a világon ismernek, és Magyarországgal kapcsolnak össze. Puskás bármekkora nemzetközi sikert ért el, hazatért. Számára egy haza volt. Magyarországot tekintette annak, ahol élni és halni is kell. Abban a néhány évtizedben is, amit nem itthon töltött, a hazáját szolgálta.

Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra érkező Ferenc pápát a mi iskolánk diákjai köszönthették a repülőtéren. Ebből az alkalomból ajándékoztunk a Szentatyának egy Puskás-mezt.

– Az iskola a teljes nevében jelzi, hogy óvoda is tartozik hozzá. Hogyan bővült az intézményük?

– Egy éve Kőbányán az önkormányzat az egyik óvodáját meg akarta szüntetni, eladásra kínálta. Erről értesült a kőbányai Szent László-plébánia plébánosa, Balogh Attila atya, és jelezte ezt az EKIF-nek. A főegyházmegye megvette az ingatlant, mert a térségben nem volt közoktatási intézményük, így egy telephellyel bővültünk. Az óvodában most egy csoport van, jövőre már kettőt tudunk indítani. Gyönyörű helyen van az épület. Reméljük, hogy a kőbányai közösség felismeri annak az örömét, hogy a gyerekek egészen korán találkozhatnak a Jóisten tanításával és szeretetével. A nem hívő családoknak is jó lehetőség ez, hogy bekapcsolódjanak az Egyház vérkeringésébe.

– Hol tanulnak tovább az ide járó diákok?

– Általában a kerület jó nevű iskoláiba mennek, néhányan budai vagy belvárosi keresztény iskolákban tanulnak tovább, de van olyan is, akit felvettek a Fazekasba. A nyelvtudásukat mindenhol fel tudják használni.

– Ön mit szeret a legjobban ebben az iskolában?

– Sokrétű a munkám. Nagyon szeretem a kollégáimat és a rám bízott tanítványaimat is. Szeretek tanítani, magyar–hittan szakos vagyok. A hivatali munkám mellett ez is sok örömet ad.

Az egykori ökumenikus iskola mára valóban katolikus iskola lett, és ez az a hely, ahol az elmúlt évek kihívásaiban megtapasztalhattam a gondviselő Jóisten szeretetét. A hála és a reménység működik ebben az iskolában.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria