Aki minden művét Istennek ajánlotta – Dobroszláv Lajos festőművész emlékkiállítása Tatán

Kultúra – 2021. július 3., szombat | 13:52

Június 19-én nyílt meg a tatai várban Dobroszláv Lajos Munkácsy-díjas festőművész (1902–1986) emlékkiállítása. Az alábbiakban Kövesdi Mónika művészettörténész, kurátor, a Kuny Domokos Múzeum munkatársa írását olvashatják a festőművész életpályájáról.

A Munkácsy-díjas tatai művész életművének első szakaszában Felsőgallán (ma Tatabánya) bányász környezetét festette; klasszikus életképeket, bányászportrékat alkotott, és már 1942-ben sikereket ért el munkásábrázolásaival. Tatára átkerülve – ahol 1942-ben a piarista gimnázium rajztanárává nevezték ki – egyre inkább a megkapó táj és a vízpart látványának hatása alá került, és amikor az 1950-es években a szocialista realizmus elvárásainak szellemében kritikával illették szelíd tájképeit, az olajfestményről áttért az akvarellre. S az akvarell tette őt híressé, országosan ismert mesterré.

Eközben élete is átrendeződött: vallásossága miatt 1950-ben elbocsátották gimnáziumi állásából. Az újonnan alapított Munkácsy-díjat az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon nyerte el. Ezután sietősen múzeumigazgatóvá nevezték ki az állástalan festőt, de számára terhes volt a hivatal, nem tudott és nem akart beilleszkedni a születő új rendszerbe, így 51 évesen nyugdíjazását kérte. Ettől kezdve festészetéből élt, abból tartotta el nagy családját. Napi rendszerességgel dolgozott; úti felszerelésével: festődobozával, ernyőjével, összecsukható székével és állványával mindennap kisétált a Cseke- vagy az Öreg-tó partjára, és festett.

Számára a természet volt a legfőbb téma. A természetben Istent látta, és festményeiben, akvarelljeiben az Ő képét akarta megmutatni.

Egyetlen vallásos tárgyú képét sem ismerjük, az életmű egésze mégis vallásos ihletésű.

Nincs olyan műve, de még vázlata sem, amelyre elmulasztotta volna ceruzával ráírni: MIND (Mindent Isten nagyobb dicsőségére). Loyolai Szent Ignác fohásza számára felajánlás volt, dedikáció. Amint a fehér lap a festőállványra került, amint kis vázlatfüzetét kinyitotta, elsőként ezt a négy betűt jegyezte fel.

„Felmentem a dombok közé a kocsiúton. Olyan szép téli hangulatokat láttam, hogy meghatódtam. Előttem a friss havon senki nem járt – írja 1965-ös vázlatfüzetében. – Elhatároztam, hogy rajzvázlatok alapján fogom megfesteni a hangulatokat.

Isten segítsen! Hogy az Ő dicsőségére, a sok szépséget papírra tudjam rögzíteni, hogy mások is gyönyörködhessenek benne!”

A tatai kiállításon a művész 82 festménye szerepel, de látható a festődoboz is, amely akvarell tégelyeit őrzi, s amely különös életmódjának és Istennek szentelt életművének kézzelfogható emléke.

A tárlat augusztus 22-ig tekinthető meg.

Szerző és fotó: Kövesdi Mónika/Kuny Domokos Múzeum

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria