Alcantarai Szent Péter szerzetes

A ferences rendben 1300 körül éles vita kezdődött arról, hogy a szegénységet abban a formában, ahogyan Szent Ferenc élte, lehet-e folytatni. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, mivel a később belépő tagok már nem rendelkeztek olyan karizmatikus adományokkal, mint az első ferences nemzedék. Voltak olyanok is, akik az eredeti regulához ragaszkodtak, ám ők kisebbségben maradtak, és a többség olykor mint eretnekekkel bánt el velük.

1400 után Itália néhány félreeső kis kolostorában újra felfedezték az eredeti ferences lelkületet. Ennek lett apostola Kapisztrán Szent János és Sienai Szent Bernardin. Spanyolországban 1487-ben Pueblai János honosította meg ezt a szigorúbb életformát. A következő nemzedék továbbvitte a reformot. Melpari Péter Spanyolországban megszervezte a Szent Gábriel főangyalról elnevezett kusztódiát. Ez lett Alcantarai Péter lelki otthona.

1517-ben X. Leó pápa önálló renddé emelte a reformágat. Az enyhébb fegyelmű kolostorhoz kötött többség alkotta a konventuális (minorita), az eredeti regula szerint élők pedig az obszerváns ferencesek rendjét.

Péter 1499-ben született a nyugat-spanyolországi Alcántarában. 1513-ban a Salamancai Egyetemre ment tanulni. 1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy inkább ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett. 1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök lett.

1536-ig több kolostorban is viselte e tisztséget, közben gyakran missziós körutakra ment. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált. Hogy hallgatói szívét megindítsa, továbbá a népmisszió emléke megmaradjon, ahol csak prédikált, Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel. Miután valaki arra kérte, hogy tanítsa meg jól imádkozni, imádságra vezérlő kalauzt írt. Ez volt Az elmélkedés aranykönyvecskéje.

1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától megélt szigorú fegyelmet regulává formálni, de tervezetét 1540-ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, és a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel rendtartományba, hogy szigorú reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb elöljáróitól engedélyt kérjen. Az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást, III. Gyula (1550–1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig – hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának – a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555–1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar. Ő hazatérése után hamarosan meg is alapította Pedroso kolostorát.

Közben a karmelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül. Ezért Péter 1558-ban Avilába ment, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedrosóba visszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta az apáca törekvéseit és misztikáját.

Pedroso alapítását számos reformot követő kolostor alapítása követte még, amire a Szent Gábriel rendtartomány szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással tekintettek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, és azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalomvágy. Mindent elkövettek, hogy felszámolják az általa bevezetett reformot, az mégis egyre inkább erősödött. 1561-ben a reformkolostorokból új provinciát szervezhetett meg.

Imádság és szemlélődés közben gyakran látták őt misztikus elragadtatásban. Haláláig – 1562. október 18-ig – szigorú önmegtagadó életet.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Fotó: Wikimédia Commons

Magyar Kurír
(sza)