Alkantarai Szent Péter ferences, az imádság és a vezeklés szentje

Október 19-én ünnepeljük Alkantarai Szent Péter ferences szerzetest, aki 1499-ben született a spanyolországi Alcántara kisvárosában. Teológiát tanult a Salamancai Egyetemen, majd belépett az obszerváns ferencesek közé, és 1524-ben pappá szentelték. Több kolostorban is volt elöljáró, emellett számos missziós körutat tett. Prédikációiban különösen a megfeszített Krisztusra irányította a figyelmet. Missziós útjai során embernagyságú kereszteket állított fel. Hasonló missziós keresztek ma is láthatók különböző templomokban, bár ezeket többnyire az elmúlt évszázad népmisszióinak emlékére állították.

1537-ben a portugál király tanácsadójának kérte fel, de Péter nagyon hamar, már 1538-ban visszatért a kolostorba, mert a Szent Gábriel-rendtartomány tartományfőnökévé választották. Később az arrábidai remeteségbe vonult vissza, ahol remeteéletet élt. Ott a testvérek imádkoztak, vezekeltek, és a teljes szegénység megvalósítására törekedtek. Naponta több órát töltöttek zsolozsmázással, imádsággal és elmélkedéssel, emellett dolgoztak is. Sarut nem viseltek, húst nem ettek, és bort sem fogyasztottak. Remeteségükhöz egyre többen csatlakoztak.

1543-ban a Szent Gábriel-rendtartomány visszahívta Pétert, aki reformjait tartományi szinten is bevezette. Később megalapította a Szent Józsefről elnevezett provinciát.

Írói tevékenysége is jelentős volt. Imádságra tanító könyve, Az elmélkedés aranykönyve kézről kézre járt. Rendtársai körében következetesen szorgalmazta az eredeti ferences szellemiséghez való visszatérést és a szigorúbb szerzetesi életet, amelyet az arrábidai remeteségben maga is megvalósított.

Élete során Avilai Szent Teréz lelki tanácsadója volt, és támogatta őt a kármelita rend megreformálására irányuló törekvéseiben. Terézia így jellemezte Pétert: bár sovány, szikár testvér volt, aki keveset beszélt, „mégis annyi jóság, kedvesség s olyan életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szűkszavú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül”.

Alkantarai Szent Péter 1562. október 18-án halt meg Arenas de San Pedro városában. Az Egyház 1629-ben avatta szentté.

Talán kevesen tudják, hogy a pesti ferences templom védőszentje Alkantarai Szent Péter, akinek búcsúnapját október 19-én tartjuk. A templom a 13. századi előzmények romjain, a 18. században épült újjá. Eredetileg Szent Péter apostol tiszteletére szentelték, ám a török kor utáni újjáépítés idején már Alkantarai Szent Péter lett a védőszentje. Tisztelete ekkoriban egyre inkább elterjedt, és világszerte virágzott.

Részlet Alkantarai Szent Péter Szent Teréznek írt leveléből

„Mert Isten csak jót tanácsolhat. Nem is nehéz azt követni, csak hitetlennek és az Istenben kevésbé bízónak. Hiszen az ilyeneket az emberi okoskodás szabályai vezérlik. Aki a tanácsot adja, az a segítséget is bőségesen adja. Ő mindenható. Az embertől, ha csak önmagát adja, nem jöhet tanács, hiszen inkább szeret jó színben föltűnni… Annál inkább akar és tud a Jóság segíteni azoknak, akik a tanácsait követik. Segíti őket, hogy a jóban előrehaladjanak.”

Könyörgés Alkantarai Szent Péter ünnepén

Istenünk, te Szent Pétert a csodálatra méltó bűnbánat és a legmagasabb szemlélődés kegyelmével tüntetted ki. Engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével mi is megfékezzük testünket, és így a mennyei ajándékok részeseivé lehessünk!

Alkantarai Szent Péter számára az imádság nem pusztán kötelesség, hanem a lélek átalakulásának és Istenhez közeledésének útja volt. Az alábbi részlet jól érzékelteti, milyen jelentőséget tulajdonított a lelki áhítatnak.

Alkantarai Szent Péter az imádságról

„A szívnek romlottsága tehát a gyökere és oka minden bajnak és nyomorúságnak. Nincs is ez ellen más megfelelőbb és hathatósabb ellenszer, mint az áhítat. Ez az áhítat pedig Szent Tamás szerint nem más, mint bizonyos lelki készség és könnyedség a jó cselekvésére. Éppen ezért kizár a lelkünkből minden ilyen nehézséget és kellemetlen érzést, és minket az összes erényekre készségesekké és gyorsakká tesz. Ennélfogva valóban elmondhatjuk az áhítatról, hogy lelki táplálék, mennyei enyhülés és harmat, a Szentlélek ösztönzése és természetfeletti indulat, amely az ember szívét annyira megerősíti és átváltoztatja, hogy a lelki dolgokban új ízt és gyönyört talál, míg a földies dolgoktól megundorodik, és megunja azokat…”

Felhasznált irodalom:
Alkantarai Szent Péter: Imádság, elmélkedés. Magyar nyelvre átírta: Nagy Imre Leó. Szalézi Művek, Rákospalota, 1936

Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek, boldogok. Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Rendtartomány, Budapest, 2010

Fotó: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány

Magyar Kurír