Csodálatos út Spanyolországban
Elsőként a spanyol média kérdezte a pápát a Madridban, Barcelonában és a Kanári-szigeteken töltött napjairól, főleg arról, hogy lelkesen fogadták mindenütt. „Az igazság az, hogy csodálatos volt” – fogalmazott a Szentatya. „Minden pillanat jól elő volt készítve. Azt is el kell mondanom, hogy a püspökök, sok laikussal és önkéntessel együtt, mindenütt, ahol a szervezésen dolgoztak, csodálatos munkát végeztek” – válaszolt XIV. Leó pápa spanyolul. Az alapján, amit látott, a pápa érzi, hogy az emberek „nagyon elégedettek” voltak.
A politikusok is, hiszen a madridi parlamentben a beszéde után nyolc percig tapsolták. A spanyol politika nem könnyű időszakát éli – jegyezte meg egy riporter. „Nem akarok belemenni a spanyol politikába, ahogy más országok politikájába sem, de a párbeszédre hívok mindenkit, arra, hogy hallgassuk meg egymást, és ne mindig kritizáljuk és sértegessük az ellenzéket anélkül, hogy a közjó érdekében megállapodásokra jutnánk” – válaszolta a pápa, majd megismételte a spanyol kongresszusban már elhangzott felhívását „minden személy emberi méltóságának” tiszteletben tartására, ennek megvalósulásáig „remélem, nem telik el túl sok idő”.
Felhívás a migránsok érdekében: Mindenkivel tisztelettel kell bánni
A pápa ezután a migránsok kérdésére tért át, amiről a spanyolországi apostoli út során több alkalommal is szólt, különösen Gran Canarián és Tenerifén, az EU migrációs és menekültügyi paktumának hatálybalépése után. Leó pápa ismét az „emberi személy tiszteletben tartását” szorgalmazta:
Gyakran nem ismerjük fel azokat az okokat, amelyek miatt ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk hazájukat. Sok oka van: erőszak, háború, konfliktusok. Ezért egyszerűen azt mondani, hogy »küldjük el őket, így moshatjuk kezeinket, letudtuk a problémát«, nem tűnik számomra a legkeresztényibb válasznak.
Valóban tisztelnünk kell az embereket, meg kell vizsgálnunk az egyes eseteket, de mindenekelőtt tisztelettel kell bánnunk az emberekkel mint személyekkel” – hangsúlyozta a pápa.
A béke reménye
XIV. Leó egy kérdésre válaszolva a G7-csúcstalálkozóra is kitért – az állam- és kormányfők a franciaországi Évianban gyűltek össze –, valamint az Egyesült Államok és Irán között, pakisztáni közvetítéssel létrejött, úgynevezett iszlámábádi egyetértési nyilatkozatról (Islamabad Memorandum of Understanding) is szólt: „A tárgyalások – hála Istennek – legalább idáig eljutottak: létrejött ez a memorandum, amelyet – ahogy mondják – pénteken [június 19-én] hivatalosan aláírnak – jegyezte meg a pápa. – Még több pontot tisztázni kell, de mindig jobb mindezt párbeszéddel, tárgyalásokkal rendezni, mintsem folytatni a háborút.”
A remény az, hogy „ez valóban megoldást jelenthet a háborúra, hogy a háború tényleg véget érhet, és hogy mindenki javára továbbléphetünk. [Emellett] a nukleáris fegyverek felszámolása, a népek javának keresése, valamint annak keresése, miként lehet megoldani azokat a gazdasági és társadalmi problémákat is, amelyek ebben az időszakban keletkeztek”.
Fájdalom az Egyházon belüli megosztottság miatt
A pápát a Szent X. Piusz Papi Testvérület ügyéről is kérdezték, akik július 1-jén Écône-ban négy püspököt szentelnek fel pápai felhatalmazás nélkül, annak ellenére, hogy a Szentszék figyelmeztette őket a skizma veszélyére. Ezzel kapcsolatban a pápa emlékeztetett a Hittani Dikasztérium és a testvérület közötti kapcsolatokra: „Még fontolgatjuk, hogy újabb felhívást intézzünk hozzájuk, mondván: »Ne tegyétek ezt, próbáljunk meg az egyházi közösségben élni!« De ez az ő döntésük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez mit jelent számukra és az Egyház számára. Természetesen a keresztények közötti megosztottság mindig fájdalmas, de ők nem hajlandók elfogadni az Egyház bizonyos alapvető elemeit, kezdve a II. Vatikáni Zsinat több pontjával. Ha ezt a döntést hozzák, sajnálom, de nekünk tovább kell mennünk” – jegyezte meg a Szentatya.
A lefebvristák kifejezés a francia érsek, Marcel Lefébvre (1905–1991) nevéből ered. Olyan hagyományhű katolikusok csoportja, akik a II. Vatikáni Zsinat (1962–65) egyes reformjait vitatják vagy elutasítják, különösen a liturgia, az ökumené és a vallásszabadság kérdésében. A mozgalom központi szervezete a Szent X. Piusz Papi Testvérület (latinul Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X., röviden SSPX), amelyet Lefébvre érsek alapított 1970-ben.
Nyaralás és jövőbeli utak
Végül egy záró, személyesebb kérdést tettek fel az újságírók: mikor kezdődik a nyári szünete, és hogyan fogja eltölteni? „Egy kis pihenés, sok olvasás, elmélkedés, felkészülés arra, ami ezután következik. Mindig van munka is…” De pihenni fog? „Reméljük!”
És „reméljük” volt a válasza arra is, hogy esetleg utazik-e Mexikóba és Peruba, abba az országba, ahol több mint húsz évig misszionáriusként szolgált. Leó pápa mosolyogva röviden így válaszolt: „Majd meglátjuk.”
Forrás, fotó és videó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria