Hogy miért kell egy papnak – a jézusi szeretet, jóság, szelídség hirdetőjének – az erőszak témájával is mélyrehatóan foglalkoznia, erre a kérdésre megvilágosító választ nyújtott a műhely vezetője, Kedves Rita segítőnővér, szociális munkás, addiktológiai konzultáns: mint minden ember, a pap is lehet bántalmazott vagy akár bántalmazó az erőszak valamely megnyilvánulási formája által – ebben az esetben
egy ilyen képzésen való részvétel az önmagával való szembenézés, a felismerés, a tudatosítás által változáshoz, megbékéléshez, gyógyuláshoz segítheti;
másrészt lelkipásztorként, lelkivezetőként segítséget kell nyújtania, és ehhez kellő ismeretekkel, megfelelő szaktudással, rálátással, megértéssel kell rendelkeznie.
A képzésbe bekapcsolódó lelkipásztorok széles körű ismereteket szerezhettek erről a jelenségről, mely az élet minden területén egyre inkább jelen van, ám megfelelő hozzáállással elkerülhető, megelőzhető.
Gyakorlati, a mindennapok helyzeteiben használható és hasznos útmutatást, konkrét lépéseket, segítségnyújtási lehetőségeket és módszereket is megismerhettek a jelenlevők. Felismerték vagy még jobban megismerték „szemlélő” mivoltukat, és tudatosították ennek kihívásait, a lehetőségeket és a felelősséget, amely papként osztályrészük.
Az agresszió, a bántalmazás ugyanis nem csupán két fél interakciója, a bántalmazó és a bántalmazott személyes története, amihez másoknak nincs köze
– a jelenség közösségi térben történik, amely engedi, hogy a bántalmazás létrejöhessen, történhessen, mindig vannak szemlélők, akik közbeléphet(né)nek, segíthet(né)nek, változást eszközölhet(né)nek.
Az eszköz mi magunk vagyunk/lehetünk az agresszió leküzdésében, megelőzésében, a bántalmazók és bántalmazottak segítésében – dióhéjban ez a tanulsága a sok szempontból konstruktív, az erőszak témán belül is főként az erőszakmentes szemlélet- és életmódra hangsúlyt fektető papi továbbképzésnek.
A személyes visszajelzések sora további pozitív hozadékról tanúskodik: új perspektívák, lelkesítő élmények, a paptestvéri együttlét öröme, az ebből fakadó töltekezés és megerősödés. „Mindannyian egy kicsit másképpen megyünk el innen, mint ahogyan idejöttünk” – összegezte a segítőnővér.
A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Dávid Tünde
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria




