Az Egyház győzelmi zsoltára – Érsekségi ékességek (46.)

Kultúra – 2022. május 22., vasárnap | 19:24

A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal az Egyház győzelmi zsoltárát ismerhetjük meg, és meghallgathatjuk a veszprémi Padányi Gregorián Kamarakórus előadásában.

Az Egyház győzelmi zsoltára a 117. zsoltár, a legtöbbször a húsvéti ünnepkörben hangzik fel. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó – Confitemini Domino quoniam bonus.

A húsvétvasárnapi graduáléban így szól: „Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk, örvendezzünk, s vigadjunk rajta. – Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, mert az ő irgalmassága örökkévaló. – Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk, örvendezzünk, s vigadjunk rajta.”

Húsvét 2. vasárnapjának a communio tételében a 117. zsoltár sorai között a megváltás műve fölötti öröm hangjai csendülnek fel, és itt lehetünk először figyelmesek a következő sorra: „A kő, amelyet megvetettek az építők, az lett most szegletkővé” (Zsolt 117,22). Majd a húsvéti vasárnapok általános graduale zsoltára szintén ezt a sort énekelteti.

A szegletkő kifejezés, ami itt feltűnik. Énekeinkben csak húsvéti időben használt, Krisztusra, mint életünk alapkövére, szegletkövére vonatkozik. A két kifejezés jelentése nagyon hasonló. A szegletkő egy megfaragott kő, amely két fal találkozását kapcsolja össze. Jézus maga is használja a szegletkő hasonlatot a gyilkos szőlőművesek példabeszédében (Mk 12,1–12). Amit az emberek elvetnek, azt Isten csodálatosan kiválasztja, és nagy feladatot bíz rá. Krisztus lesz a kiválasztott, és ő fogja összetartani az épületet, az Egyházat. Krisztus az a kő, amely a legfontosabb saroknál illeszkedik az épületbe, ott, ahol az építő az egész épületnek meg akarja vetni az alapját. (Magyar katolikus lexikon)

A zsoltárokat megelőzően már a nagyszombati liturgia első énekes tételében találkozunk a szegletkő elnevezéssel. A húsvéti vigília tűzszentelésének kezdő éneke a következőképpen szól:

(2) Bár számos csillaggal világítsz az éjben,
s királyi mennyboltod ragyog a holdfényben,
Kőből kipattant tűz mégis hirdeti:
a Kőből született tűz fényét keressük.

TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK.

(3) Ez a jel megtanít: életünk reménye
Krisztusnak testében adatott meg nékünk,
ki Szegletkőnek hívatta önmagát,
melyből a fénytadó új szikra születik.

TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK.

Ritkán hallható ez a gyönyörű középkori himnusz latinul. Most a Padányi Gregorián Kamarakórus előadásában csendül fel a szintén a húsvéti vigílián énekelt Alleluja visszahívó tétellel, valamint a húsvétvasárnapi Victimae paschali laudes kezdetű szekvenciával együtt. Vezényel: Hutvágner Erika.

Sokunk életében vagy személyiségében lehetnek olyan mozzanatok vagy tulajdonságok, amelyeket szívesen félredobnánk, kivetnénk magunkból, mint az építők, akik nem voltat elég figyelmesek, amikor válogatták a köveket. Krisztus, az igazi építő szegletkővé teheti ezeket – bízzuk rá magunkat.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Kép: Népénektár.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria