Az egyház a remény világítótornya a mély válságba süllyedt Kubában

Az ország, amelyet az 1962-ben bevezetett és a mai napig hatályban lévő amerikai blokád már amúgy is fojtogat, minden területen súlyos nélkülözéstől szenved, amit a Venezuelából érkező segélyek megszűnése továbbsúlyosbított. Miután az amerikai hadsereg január 2-áról 3-ára virradó éjszaka elfogta Nicolás Maduro elnököt – a kubai kommunista kormány nélkülözhetetlen szövetségesét –, Havanna olajellátása mára teljesen megszűnt.

Gyermekek halnak meg Kubában, mert nem lehet hozzájutni az alapvető gyógyszerekhez”

– jelentette június 8-án Volker Türk, az ország elleni amerikai szankciók azonnali feloldását követelve. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint ezek az intézkedések általánossában okoznak károkat a lakosságnak, és súlyosbítják a válságot, amely megfosztja az orvosokat és a kórházakat a létfontosságú erőforrásoktól.

Hit, üldöztetés és remény között

A Szükséget Szenvedő Egyház (ACS) pápai szervezet meghívta Svájcba előadásokat tartani a Schönstatt-mozgalomhoz tartozó José Luis Correa Lira atyát, aki jól ismeri a karibi szigetet, ahol mintegy húsz alkalommal járt, hogy humanitárius segélyt – különösen gyógyszereket és ruhákat – vigyen. Lelkigyakorlatokat is vezetett, és továbbképzéseket tartott a papságnak. A chilei származású szerzetes jelenleg a Schönstatt-mozgalom általános vezetőségében dolgozik a németországi Vallendarban, de folyamatos kapcsolatban áll a sziget papságával.

„Szinte az összes püspököt, papot, szeminaristát és szerzetesnővért ismerem az országban. Nehéz helyzetben élnek” – mondta el. Az ország tizenegy egyházmegyéjében jelenleg 292 pap, 476 szerzetesnővér és 22 szeminarista él. Hit, üldöztetés és remény között című előadásaiban Correa Lira kijelentette, hogy ez a válság nem a szankciókkal kezdődött:, hanem „sokkal korábban, egy elavult modellel és egy olyan hatalommal, amely nem hajlandó átengedni az irányítást!”

Nehezen élhető helyzet

A kubai nép hétköznapi helyzete szinte élhetetlen: az áramhiány (volt már 27 órás áramkimaradás is) arra kényszeríti az embereket, hogy fatüzelésű tűzhelyen főzzenek, ami ebből fakadóan légszennyezéssel jár. Az iskolákat bezárták, minden este tiltakozó tüntetéseket tartanak, az össze nem gyűjtött szemetet az utcákon égetik el… Azt a keveset, ami elérhető, méregdrágán értékesítik.

Új jelenség, hogy az emberek a szemétben keresnek élelmet, ami korábban elképzelhetetlen volt.

A kubai egyház a remény kicsiny forrása

A gazdasági nehézségek, a korlátozott szabadságjogok és a kilátástalanság által fémjelzett helyzetben az egyház pasztorális és szociális jelenléte különösen nagy jelentőséggel bír: hozzájárul az emberek lelki megerősítéséhez, közösségi segélyakciókat szervez, erősíti a családi és társadalmi kohéziót.

„Anyagiakban szegény, de keresztény értékekben gazdag egyház a kubai – állítja a chilei szerzetes. – Megosztják egymással az ételt és a gyógyszereket, imádkoznak egymásért – és megtartják a szentmisét; bár a legtöbb esetben nincs áram.” Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyház emberi jogok mellett kiálló, kritikus, de mérsékelt hangja közvetítő szerepet játszik a válságokban. Hozzájárult márciusban 51 fogoly szabadon bocsátásához, a Szentszékkel folytatott tárgyalások keretében.

A kivándorlásról álmodozó ifjúság

A válság egyik legláthatóbb következménye

a fiatalok tömeges kivándorlása. Úgy érzik, nincs jövőjük az országban.

A helyzet különösen aggasztja az egyházi vezetőket. A jelenség kiváltképp a diplomás fiatalokat és a képzett szakembereket érinti. „Naponta legalább százan elmentek, mielőtt elfogyott az üzemanyag a repülőgépekhez. Nincs olyan kubai, akinek ne élnének rokonai külföldön: Floridában, Spanyolországban vagy máshol.”

A kubaiak azzal az indokkal utazhatnak ki, hogy külföldi rokonaikat látogatják meg. A diaszpóra segítségét élvezik, amely kifizeti az utazásukat. Havi 10 vagy 30 dolláros jövedelemből ugyanis nem engedhetnének meg maguknak egy repülőjegyet… „Ha egyszer elmentek, nem térnek vissza!”

„Nem minden kubai elégedett Trump politikájával, de reménykednek a változásban” – mondta Correa Lira. A chilei szerzetes személy szerint békés, „vérontás nélküli” rendszerváltást kíván. Említést tett arról, hogy

vannak igen bátor papok, akik változásokat követelnek, miközben a püspökök óvatosabbak és diplomatikusabbak.

Forrás: Cath.ch

Fotó: AFP

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír