Mintha egyre korábban jutnának el a gyerekek a szerhasználatig és a függőségig. A droghasználat még keresztény családokban is probléma lehet. A rendelkezésünkre álló lehető legjobb drogprevenció a családi viszonyrendszer, ahol a gyerekek figyelmet kapnak, felelősségük van, és identitásformáló lehetőségeket kínálunk számukra. Ha egy gyereknek van feladata, felelőssége, értékesnek érzi magát a saját közösségén belül, az védőhálót jelent számára.
– A drogprevenciós munka óriási területet ölel fel és szélmalomharcnak is szokták nevezni. A szociális munkának miért éppen ezt a szegletét választottad?
– Az egyetemi évek során azt éreztem, hogy az addiktológiai terület az, ahol a leginkább meg lehet élni a felépülés katarzisát. Nagyon sok esetben a szociális munka reménytelen helyzetekkel foglalkozik, vagy sokat tesz az emberi méltóságért, a körülmények javításáért, de az ilyen jellegű katartikus felépülések, akár teljes életutak megváltoztatása, amit az addiktológia területén tapasztalhatunk, egészen egyedülálló.
– Jellemzően hol fordul elő gyakrabban a szerhasználat, és milyen tényezők befolyásolják ezt?
– A tényezők, vagyis az elhanyagolás, a figyelemhiány, a szorongás hasonlók, a különbség az anyagi körülmények vagy a használt szerek között vannak. Bár az elhanyagolás máshogy néz ki egy telepen, mint a XII. kerületben, de attól
a gyerek ugyanúgy magányt vagy szorongást, a kortárs csoportjában sikertelenséget él meg.
Ha viszont a gyerek értékesnek érzi magát a saját közösségén belül, ha megbecsülik, dicséretet kap, ha van egy olyan felnőtt, akihez tud egészségesen kapcsolódni vagy kötődni, mentálhigiénésen támogató környezet veszi körül – mindegy, hogy az a felzárkózó településeknek egy fociedzője, vagy a XII. kerületben egy gazdag magánrendelő mentálhigiénés szakembere vagy pszichológusa –, akkor jobb helyzetben van.
(…)
– Mintha egyre korábban jutnának el a gyerekek a szerhasználatig és a függőségig. Mi az az életkor, amikor először találkoznak vele, vagy amikor te találkoztál már aktív függőséggel?
– 2016-ban nyílt az első tinirehab Magyarországon. Előtte is ismert a klinikai gyakorlat szerhasználó tizenéveseket, de a teljes komplex valójában függőségként aposztrofált működést nem. Ebben nagy szerepe volt a dizájner drogoknak a 2010-es évek elején, közepén, amikor a régi szerek tiltólistára kerültek, emiatt elkezdték módosítani az összetevőket, hogy kikerülve a törvényt forgalmazni lehessen a tiltólistán nem szereplő drogokat. Mivel ezek nem klinikai körülmények között előállított szerek voltak, a függőség is hamarabb kialakult. Ha elképzelünk egy húsz vagy harminc évvel ezelőtti drogutat, akkor az ember lehet, hogy elkezdett inni a nyolcadikos, kilencedikes osztálykiránduláson, de annyit inni, hogy 17 éves korára alkoholista legyen, fizikailag lehetetlen volt.
A biofűnél pedig, ami nagy sláger volt pár éve, azt láttuk, hogy ha valaki elkezdi használni egy nyolcadikos osztálykiránduláson, a karácsonyt már a rehabon kell töltenie.
Másfelől nagyon könnyen jutnak információhoz a gyerekek az interneten és nagyon könnyű szereket rendelni.
– Saját identitásodnak a része, hogy katolikus keresztény ember vagy. Ezt hogyan viszed be a fiatalokkal kapcsolatos prevenciós vagy esetkezelő munkádba, hogyha részét képezi egyáltalán?
– A szociális munkásnak a munkaeszköze a saját személyisége, de azért a hitemet kiiktatni nem tudom. Nem szoktam evangelizálni, meg nem szoktam tanúságot tenni az osztályok előtt, mert nem ez a feladatunk. Azzal az emberi méltóságba vetett hittel dolgozunk, hogy az ember alapvetően képes a változásra. Ha belőlünk nem sugárzik, hogy ez hiteles, és mi ebben valóban hiszünk, akkor azok a gyerekek meg azok a kliensek, akik hozzánk fordulnak, nem fogják elhinni. Nem minden kollégám hívő, de az az elvárás, hogy ezzel a hittel menjen az emberekhez, akkor is, ha borzasztó rossz hangulatú a prevenciós óra, mert nagyon elevenek a gyerekek, vagy ha a droghasználónk negyedjére is visszaesik, meg a harmadik rehabról is kirúgják.
Legyen bennünk annak a hitnek a magja, hogy van változás, van felépülés, van megtérés.
A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye csaknem másfél éves múltra visszatekintő podcastje, amelyben egyaránt foglalkoznak hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekeznek azokra hiteles példákat felmutatva keresztény hitünk mentén választ találni.
A bővebb interjú ITT olvasható. Az adás elérhető a Spotify felületén is.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Videó: Lélekjelenlét
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
