Az emberszeretet lenne a legfontosabb – Advent előtti beszélgetés Rafajel Minászján pátriárkával

– Milyen alkalomból érkezett most Magyarországra?

– Egy évvel ezelőtt jártam itt legutóbb, akkor megígértem, hogy papot fogok küldeni az itteni közösségnek, s most azért jöttem, hogy ezt valóra válthassam.

– Hogyan látja a magyarországi örmény katolikusok helyzetét?

– Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyarországi egy régi közösség, amelyhez mindig újak és újak érkeztek. Egy régi közösség pasztorálásáról van tehát szó, s az is fontos, hogy megvannak a jurisdikciós jogai, így hosszú idő után visszatérhet a lelkész ehhez az örmény közösséghez, megvan ehhez a „lelki jogosultság”.

– Hogyan tud az Örmény Katolikus Egyház segítséget nyújtani a Hegyi-Karabahból menekülőknek?

– Fontos hangsúlyozni, hogy akik Örményországba menekültek, a testvéreink, ha másik egyházhoz, az Örmény Apostoli Egyházhoz tartoznak is. Igyekeztünk mindent megtenni az érdekükben. Nekünk, örmény katolikusoknak Örményországban van egy fontos szervezetünk, a Caritas Armenia, amelyen keresztül segítséget tudunk nyújtani. Eddig tizennyolcezer embernek segítettünk. Az egyházunk természetesen nem önállóan működött, hanem az örmény kormány, az Örmény Apostoli Egyház és különböző nemzetközi szervezetek támogatásával. Magyarország is segítséget nyújtott, és nagyon hálásak vagyunk ezért.

– Hogyan értékeli, hogy Ferenc pápa többször is felszólalt Hegyi-Karabah érdekében?

– Ez a terület, amelyről beszélünk, a világ egyik legbonyolultabb helyzetű régiója, amelyet összetett viszonyok jellemeznek. Ráadásul jelenleg nemcsak Hegyi-Karabahban, hanem Ukrajnában, Izraelben és a világ számos más pontján is problémák vannak. Európában is sokan megpróbáltak segíteni az örményeknek, hallatták a szavukat az érdekükben. Ha hiszünk a Jóisten kegyelmében – és a Szentatya szavai is ehhez kapcsolódnak –,

ha imádkozunk, ha együtt emlékezünk meg az ottani áldozatokról és azokról az örményekről, akik kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat, akkor – bízom benne – megerősödünk ebben a közös keresztény hitben, és ez segít a nehézségek megértésében is.

– Szeptember 19-ei felhívásában legfontosabb célként az azonnali tűzszünetet nevezte meg. Most mit tart a legfontosabbnak?

– Tudomásul kell vennünk, hogy Karabahban most örmény ember nem maradt. Ugyanakkor a népnek joga van ahhoz, hogy visszatérhessen a szülőföldjére. Akkor is, ha most Azerbajdzsán azt szeretné láttatni, hogy ott örmény nincs is. A kövek, a templomok a sok száz éves emlékei annak, hogy örmény társadalom létezett ott hosszú időn keresztül, és ha ezt ők szeretnék is elfeledtetni, ezek jelek, bizonyítékok, és bízom abban, hogy az örmények visszatérhetnek erre a területre. 1915-ben ugyanez lett volna a cél a genocídiummal, hogy az örménységnek vége legyen; a Közel-Keleten most hasonló folyamatokat látunk. Mégis hinnünk kell abban, hogy ezekre a területekre visszatérhetnek majd a lakóik.

Az emberszeretet lenne a legfontosabb. Amíg nincs bennünk felebaráti szeretet egymás iránt, addig ezek a feszültségek folytatódni fognak, és lehet mindened: autód, házaid, de a végén meglátod: nem lesz két és félméternyi hely, ahová eltemessenek.

– Végül engedjen meg egy lelki természetű kérdést a közeledő advent kapcsán: hogyan készül majd a karácsonyra?

– Az első és legfontosabb mindenféleképpen a bűnbánat. Átgondolom, mivel bántottam meg a Jóistent, az embertársaimat, lelkemben megvizsgálom a bűneimet, és így készülök Jézus Krisztus újbóli eljövetelére, hogy minél közelebb kerülhessek hozzá.

Szerző: Verestói Nárcisz 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember december 3-i számában olvasható.