Az Eucharisztia ünneplése 165/8d

Keleten a házasságkötés szertartása és az Eucharisztia kapcsolata némileg másképp alakult, mint Nyugaton. Magát a házasságot a menyasszony otthonában tartották, és ez így volt Aranyszájú Szent János korában is. A 6. század végéről származik tanúság arról, hogy a „megkoronázást” – a házasság szentségének neve is innen ered a bizánci szertartásban: sztefanuma – a jegyesek otthonában tartotta az Egyház képviselője, és áldást mondott a házasokra (a bizánci egyház tanítása szerint a házasság szentségének kiszolgáltatója a pap).

A 10. században egyfajta „előszenteltek liturgiáját” ünnepeltek, amelynek során a házasfelek két szín alatt részesültek az eucharisztikus eledelben. Ilyen értelemben a házasságkötés szertartása valamiképpen összekapcsolódott a szentmise ünneplésével. Megjegyezzük, hogy más szentségek tekintetében ez nem történt ilyen gyorsan. A legfontosabb tényező, amely elősegítette ezt a kapcsolatot, a házasság társadalmi jellege volt. A házasság ugyanis – ahogy már említettük – nem pusztán két személy közötti aktus, hanem magában foglalja az ifjú párt ölelő teljes családi, közösségi és baráti „mikrokozmoszt”. Amikor a keresztény közösség egy jelentős eseményre összegyűlt, annak középpontja a templom oltára volt; a közösségi ünneplés elképzelhetetlen volt a keresztény közösség feje, az ő eucharisztikus lakomája nélkül. A közösség teljesen természetesnek találta, hogy így járjon el a házasság esetében is. Valójában azonban a házasság és az Eucharisztia közötti kapcsolat ennél sokkal mélyebb:

e két szentség szoros kapcsolatban áll azzal a szövetséggel, amelyet Isten kötött a népével.

Ezért is kap nagyobb hangsúlyt. Külön örvendetes, hogy a keresztény családközösségek fiataljai is úgy gondolják, a házassági szövetség (matrimoniale fœdus) egyben Krisztus és a népe közötti szövetség jele, hiszen éppen az Eucharisztia ünneplésében válik nyilvánvalóvá Isten szövetségi elköteleződése Krisztusban.

Az Eucharisztia szentsége és a házasság így kölcsönösen testamentum et fœdus, de azt is mondhatjuk, hogy a szeretet szentsége táplálja és ad értelmet a házassági szeretet szentségének.

Ilyen értelemben a két szentség szövetségi-rituális prototípusából, a Sínai-hegyi eseményekből meríti eredetét. A szövetség mint rítus magában foglalja az elköteleződés szavait és ígéreteit, melyeket a két fél közöl és megoszt egymással, és ezt az áldozat bemutatásával, lakomával ünnepli, amely áldozatbemutatás az önátadás és az immáron közös élet kifejezőjévé válik. 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír