Az kapja a hívást, aki szomjazik – Papszentelés Máriapócson

A Szent Liturgiára a Görögkatolikus Metropólia minden szegletéből érkeztek paptestvérek, valamint részt vettek az ünnepségen Feczák László családja, rokonai, nevelői, munkatársai és barátai is.

„László hívott ma össze minket, hiszen ezen a napon áldozópappá szenteli őt az Egyház – fogalmazott Kocsis Fülöp. – Ez a szép ünnep nem jöhetett volna létre a szülei, a tanárok, a pedagógusok és a nevelők nélkül, hiszen nem mindegy, hogy milyen neveltetésben részesül valaki. De legfőképpen magának az Anyaszentegyháznak köszönhetjük: hiszen akiket kiválaszt az Úr, azokat gondoskodással és kegyelmi eszközökkel segíti hozzá, hogy az áldozópapság szentségében részesüljenek.

Mindenki kellett hozzá, hogy az a kezdeti hívás, amit meghallott, ma beteljesüljön.”

Az érsek rámutatott: pünkösd időszakában felfigyelhetünk egy különleges hívásra: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Aki hisz bennem, annak lelkéből örök életre szökő víz forrása fakad.” Tehát

az kapja a hívást, aki szomjazik – a papi hivatásnak is ez az indítója.

Fontos feltenni a kérdést papszentelés előtt: valóban ez a szomjúság hajtja a szentelendőt az Isten felé, vagy nem? Mert lehet valakinek prófétáló képessége, szépen csengő hangja. De hogyha nem ez a szomjúság vezeti, nem tudja elvezetni a többi embert az Istenhez.

Csak aki megtapasztalta ezt a szomjúságot, aki tudja, hogy az mivel jár, és abból hogyan lesz Istenhez közeledés, az tudja fölébreszteni másokban is ezt a szomjúságot

– hívta fel a figyelmet a metropolita.

Sőt, csak az tud jó pap lenni, akiben tovább él ez a szomjúság. Akit továbbra is ez hajt, az Isten vonzása – tette hozzá Kocsis Fülöp. „Imádkozzunk, hogy a ma pappá váló László testvérünkben ez a szomjúság tovább növekedjék. És a hívása, a hivatása majd ilyen módon a Lélek erejéből tudjon beteljesülni.”

„Te, Urunk, töltsd be Szentlelked ajándékával ezt a szolgádat, akit arra méltattál, hogy magára vállalja az áldozópapi fokozatot, hogy méltó módon, feddhetetlenségben oltárod elé állhasson, országod evangéliumát hirdesse, igazságod igéjének szent szolgálatát végezze, ajándékokat és lelki áldozatokat mutasson be, népedet az újjászületés fürdőjében megújítsa, hogy a te Egyszülöttednek a mi nagy üdvözítő Istenünknek, Jézus Krisztusnak második eljövetelekor ő is elnyerje saját nyája jó gondozásának jutalmát jóságod bőségével” – szólt a szentelési ima.

Az oltártól felállva a metropolita egyesével adta át László atyának az epitracheliont, az övet, a kézelőt, a felont és a liturgikont. Innentől már ő is bekapcsolódott a Szent Liturgia végzésébe.

László atya elvégezte első papi feladatait: kezébe vette a bárányt (a bárányt jelképező legnagyobb kenyérdarab – a szerk.), áldoztatott és mirovált a Szent Liturgia végén.

László atya a liturgia után ajándékokkal köszönte meg a főpásztornak és a családjának, hogy imádkoztak érte, és nem szűntek meg segíteni őt hivatásában.

Az újszentelt a hajdúdorogi görögkatolikus székesegyházban teljesít majd segédlelkészi szolgálatot, illetve a Nagy Szent Bazil Oktatási Központ iskolalelkésze lesz.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír