Jó szerencsém elvezetett Szíriába, a Homsz nevű kétmilliós nagyvárosba. A székesegyház alatt a püspök megmutatta az ottani ősi templomot, amit egy Szilveszter nevű pap építtetett, akit maga Szent Péter keresztelt meg az első pünkösd alkalmával – emlékezik vissza Böjte Csaba. – Ott letérdeltem ezekre az ősi kövekre, és megpusziltam, és éreztem, hogy összetartozunk. Hogy igazából az imádkozó ember nemzetközi, az Újszövetség népei vagyunk. Függetlenül attól, hogy ki hol és mikor született, mindannyian Istent Atyánknak szólítjuk: testvérek vagyunk. Hiába, hogy ez a Szilveszter bátyánk kétezer évvel ezelőtt élt, mégis örülök, hogy voltam az ő kis templomában.
Az elmúlt hét évben az arab tavasz „jóvoltából” több mint ezer keresztényt öltek meg ebben a városban a hitükért. Mégis amikor a templomból feljőve találkoztunk az ott élő fiatal keresztényekkel az egyetemisták kollégiumában, ők Istent dicsőítő éneket énekeltek. Testvéreim, meg vagyok győződve, hogy imádkozni a magunk erejéből nem tudunk, nem vagyunk képesek a földről, a sárból felkunkorodni a teremtő Istenünkhöz. Hiszem, hogy a Szentlélek Úristen nemcsak az első pünkösdkor, hanem ma is vezet, hogy mi, botladozva kis bűneinkben, Istenre találjunk.
Forrás és videó: Magnificat.ro
Fotó: Pixabay.com
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria