Bábel Balázzsal ünnepelték a kiskunfélegyházi Ótemplom búcsúját

Az új plébános, bár most Tompáról érkezett, a közösség számára mégsem ismeretlen: több mint egy évtizeddel korábban szolgált már itt, a kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony-templomban (Ótemplomban) káplánként.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs volt. Beszédének kezdetén Sarlós Boldogasszony ünnepéről szólt. Emlékeztetett, hogy csak mi, magyarok ünnepeljük júliusban a látogatás ünnepét; a zsinat liturgikus reformja ugyanis májusra tette, hogy megelőzze Keresztelő János születésének ünnepét. A magyar hagyomány azonban felülírta ezt, hiszen hosszú ideje Sarlós Boldogasszonynak nevezzük ezt az ünnepet – az elnevezés tartalmazza, hogy a nagy munka, az aratás idején a Szűzanya segítségét is kérte népünk.

A főpásztor ezt követően Mária és Erzsébet találkozására irányította a figyelmet.

E találkozás olyan szempontokat tár elénk, amelyek útmutatók, „GPS-jelek” lehetnek életünkben. Mária elmegy, hálaadó lélekkel és nagy hittel. Erzsébet meg is dicséri ezt a nagy hitet. A keresztény embernek is hittel telinek kell lennie. Ebben a korban ez különösen fontos, hiszen a relativizmus diktatúrájában élünk. Nincs sem hitbeli, sem erkölcsbeli fix érték az emberek életében. A keresztény azonban sziklaszilárdan akar hinni az Isten gondviselésében.

A Szűzanya úgy ment, hogy vitte Jézust a méhében. Igazi Krisztus-hordozó volt. Nekünk is ez a küldetésünk.

Az embereknek ne kelljen találgatni, hogy hova tartozunk. Legyen magától értetődő: mi Krisztushoz tartozunk – bátorított az érsek.

Mária szolgálni ment. Ott is maradt még három hónapig. Hitét tettekben valósította meg. Mert tetteket kell valóra váltani. A szeretet jó tetteit. A szolgálat ma kihaló gondolat. Kevés ember tud igazán és őszintén szolgálni, mert mindent a pénz ural. A keresztények meg tudják mutatni az önzetlen szolgálatot, a készséges munkálkodást, ami nem meghatározott ideig tart, hanem állandó jellegű – hangsúlyozta Bábel Balázs. – Mária és Erzsébet találkozása szent találkozás volt. Így válik a templombúcsú is szent találkozássá. A templom nemcsak díszes épület. Számunkra a templomot az Eucharisztia teszi templommá. A búcsú ünnepén az Úr is népével van. A felületes találkozások mellett a hiteles találkozások teszik értelmessé az életet.

Az érsek beszédében ezután a két plébánoshoz fordult. Utalt rá, hogy bár Rónaszéki Gábor atyát nagyon szerették itt, szomorúságra nincs ok: Geszler Péter atya érkezik a helyébe, akit káplánként szintén nagyon szerettek.

„Az ember élete katonasor”, mondja a Prédikátor könyve. Az egész élet egy zarándoklét, különösképpen a papságé. A katonáknál mondják, hogy „váltás, fölszerel”. Itt is ez történik ebben az ünnepben – fogalmazott Bábel Balázs.

Majd arra hívta a jelenlévőket, hogy szüntelenül imádkozzanak a hivatásokért; a papi hivatás sok szálon kapcsolódik ugyanis a hívekhez.

Kiskunfélegyházán különös tisztelete van az aratásnak, a kenyérnek – hívta fel végül a figyelmet az érsek. – A kiskunfélegyházi szélmalomba bele van faragva a kenyér útjának minden állomása, s a végén ott van az Oltáriszentség is. Hiszen kettős látásunk van, amikor látjuk a kenyeret, akkor az Eucharisztiára is gondolunk. Arra a szentségre, ami a papság lételeme.

A beiktatási szentmise után közös beszélgetésen és szeretetvendégségen vettek részt a templom hívei.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír