Barsi Balázs: Mi dolgunk a világon?

A teológus szerző szerint az, hogy az embert Isten a saját képmására teremtette, azt foglalja magában: Istenben a legistenibb a szeretet, az emberben pedig a legemberibb a szeretet. Az ember tehát szeretni tudásában leginkább képmása az Istennek. Ezért ha a romlatlan emberi szeretet mozgásaira, gesztusaira figyelünk, Isten szeretetének visszfényeit láthatjuk meg bennük. Balázs atya emlékei szerint miközben kisgyerekként a Sió partján vagy a szőlőben hanyatt fekve érezte, hogy sugárzik a szeretet a világból, arra jutott: „…van Valaki, aki szeret, mert a világmindenség nem szeret, az csak van. Ostobaság lenne arról beszélni, hogy az univerzumból szeretet sugárzik ránk anélkül, hogy megemlítenénk azt, Aki szeret. Nincs szeretet szerető személy nélkül.”

Külön fejezetben foglalkozik Barsi Balázs az adventtel és a minket Megváltó Szeretet-Isten megtestesülésének, karácsonynak ünnepével. Kiemeli: Isten a mi Krisztus utáni vágyakozásunkra válaszolt, amikor szent Fiát elküldi hozzánk. „Igaz, hogy Isten mindenképpen elküldte volna szent Fiát (hiszen Benne teremtett mindent), de nem akarta úgy elküldeni, hogy ne legyenek, akik vágyakoznak utána.” Mint minden keresztény ünnep lényege, úgy a karácsonyé is a Krisztussal való találkozás, aminek szentségi eszköze az őszinte gyónás és a szentáldozás.

Vess hát el mindent a karácsonyból, de már az adventi készületből is, ami nem krisztusi. Vesd el a halottak napjával kezdődő kereskedelmi karácsonyt, inkább helyezd magad a szent megtestesülés erőterébe, amely átalakítja életedet”

– írja Balázs atya. Egyúttal kifejti: az Úr eljövetele – „akár az első, történelmi eljövetelére, akár a kegyelmi Úrjövetekre, akár a végső, világvégi eljövetelre gondolunk – Isten műve, de nem független a mi hozzáállásunktól és erőfeszítésünktől: történik velünk, ugyanakkor mi is cselekvő részesei vagyunk”.

Barsi Balázs szerint a négy evangéliumot tekinthetjük úgy, mint egy hatalmas ívet, amely Jézus Krisztus emberi életének kezdő- és végpontja: a betlehemi jászol és az üres sír közt feszül. A pólyák karácsonykor a kiszolgáltatott emberi lét kötelékei, az üres leplek húsvétkor a megdicsőült istenemberi élet beszédes jelei.

A könyv írója a virrasztás lényegének nevezi a figyelmet, amit ha „kispórolunk” a szellemi munkából, akkor nem dolgoztunk. Ha a figyelmet kivesszük a szeretetből, az többé nem szeretet, és ha az imából, az többé nem ima. A figyelem alapvetően evangéliumi magatartás, egyedül ez képes arra, hogy befogadja Isten kegyelmét. Balázs atya úgy véli, hogy néhány dologban még Máriának és Józsefnek is el kellett viselnie egymást. Nem azért, mert rosszak voltak, hanem egyszerűen azért, mert mások. A lelki fegyelem tehát tapintatot is jelent, meg „türelmet és önzetlenséget, a másik világának tiszteletben tartását és megbecsülését, a sikerének való örülni tudást… A lelki fegyelem és a szeretet egymástól elválaszthatatlan, egyiket a másik nélkül gyakorolni életveszély.”

A ferences szerzetes szerző úgy látja, hogy sok keresztény bele sem gondol: ha valóban megvalósulna benne karácsony ünnepe, akkor „kegyetlenül harcolna rossz természete, a hiúság, a sértődékenység, a durvaság, a falánkság, a kényelmesség ellen”.

Karácsonykor nemcsak az ég szállt le a földre, hanem a föld is felszállt az égbe. Minden átváltoztatás, minden szentáldozás ennek titokzatos megvalósulása.

„Ha engedjük, hogy karácsony misztériuma ne csak egy éjszakára érintsen meg isteni varázslatával, hanem napról napra átjárja egész valónkat, átélhetjük az eljövendő világ ártatlan szépségét.”

Barsi Balázs leszögezi: a karácsony elsődlegesen annak az isteni szeretetnek az ünnepe, amely „nyilvánvalóvá lett a mi Urunk Jézus Krisztus test szerinti születésében. De a karácsonyi liturgia a Fiúisten örök születését is ünnepli, azt a misztériumot, hogy a második isteni személy öröktől fogva születik az Atyától, és hogy a szeretet, amely közöttük áramlik, maga a Szentlélek. Csak emiatt és ebben a mélységben lehet arról beszélni, hogy a karácsony a szeretet ünnepe!”.

A kötet írója kiemeli: a karácsony a Szentháromság, „a szent Fiát hozzánk elküldő Atyaisten, az értünk emberré lett Fiúisten, és a megtestesülésben közreműködő Szentlélek Isten szeretetének ünnepe, valamint a megszentelő kegyelem által felszentelt ember: Szűz Mária, Szent József és a többi szentek szeretetének ünnepe”. A mi szeretetünk ünnepe pedig annyiban, amennyiben szeretetünk ebből a forrásból táplálkozik, illetve amennyiben kész megtisztulva, megértve oda visszatérni.

Barsi Balázs: Mi dolgunk a világon?
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír