Bécsben is bemutatták a püspöklexikont

A megnyitó köszöntéseket Nagy Andor, a házigazda bécsi magyar nagykövet; Johann Pock, a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Karának dékánja és Peter Schipka, az osztrák püspöki kar általános titkára mondta. A kötetet Thomas Winkelbauer professzor, az Institut für Össterreichische Geschitsforschung, az Osztrák Történelemkutató Intézet korábbi igazgatója mutatta be.

Felszólalt a két szerkesztő, Rupert Klieber és Tusor Péter is. A rangos rendezvény zárszavát Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja mondta.

A sok érdeklődőt vonzó eseményen jelen voltak a szerkesztésben és szervezésben részt vevő és számos szócikket is író magyar „Nationalteam” tagjai, Szirtes Zsófia, Tóth Krisztina, Fazekas István és Forgó András. A többi szerzőt Tóth Tamás, az MKPK titkára, a kalocsa-bácsi életrajzok egyik írója képviselte.

Jelen volt még a bemutatón Varga János, a Pázmáneum rektora és az osztrák tudományos élet több kiemelkedő személyisége.

*

Veres András püspök beszédét teljes egészében közöljük.

Excellenciás Nagykövet Úr, Főtisztelendő Urak, Kedves Vendégek! „Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. A püspöknek azonban feddhetetlennek, […], józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie” (1Tim 3,1–2) – vallja Szent Pál apostol Timóteushoz írott első levelében. Amikor kezembe vettem ezt a vaskos kötetet, akkor – és ezt nézzék most el nekem – a győri püspök elődeim életrajzait lapoztam fel először. Miután elolvastam az egyes cikkeket, akkor örömmel állapítottam meg, hogy győri püspökelődeim Szent Pál mindegyik kritériumának megfeleltek.

Engedjék meg, hogy ezt néhány példával alá is támasszam: Vilt József gyenge egészsége ellenére is fáradhatatlanul terjesztette az evangéliumot, még akkor is, amikor Napóleon hadai ostromolták Győr városát. Ernst Schwarzenberg rendíthetetlen buzgalommal járta az egyházmegyét, és bőkezűen támogatta a szegény tanulókat. Juranits Antal püspöki háztartásában nagyszámú szegény diákot étkeztetett. Sztankovits János könyvtárat alapított, tudósokat és művészeket támogatott. Különösen a zene iránt rajongott: vendégül látta Liszt Ferencet, és ebben az időben a győri székesegyházban az ország egyik legrangosabb kórusa működött. Karner Antal megalapította a kisszemináriumot, támogatva ezzel a győri papképzést. Simor János és Zalka János pártfogolták a szegény papokat, szerzetesnővéreket hívtak az egyházmegyébe, és bőkezűen támogatták a templomok építését és felújítását. Széchényi Miklós felépíttette a Papnevelő Intézet grandiózus épületét, és középiskolai fiúinternátust létesített. Várady Lipót különösen a szegény falusi emberek pasztorációját viselte szívén, Fetser Antal pedig az első világháború zűrzavara közepette vezette példásan az egyházmegyét.

Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének különleges érzés végigtekinteni a 19. századi püspökelődeink során. Életük és munkásságuk e lexikonnal egységesen történelmi távlatba kerül. Többségük még a Prohászka Ottokár nevével fémjelzett modernkori katolicizmus előtti korszak püspöke.

Sokan tartják őket a Habsburg-államhatalom, pontosabban az apostoli magyar király által kinevezett főhivatalnokoknak. Ez a történészi megállapítás azonban csak részben fedi a valóságot.

Az érseki széket Nagyszombatból Esztergomba visszaköltöztető, a monumentális bazilika építését megkezdő Rudnay Sándor 1822-ben közel kétszáz év után nemzeti zsinatot hívott össze a megújulás lehetőségeit keresve. A megingathatatlanul udvarhű Scitovszky János hercegprímás mindinkább a passzív nemzeti ellenállás vezéralakja lett, szerepe meghatározó volt az 1867-es kiegyezéshez vezető úton.

Említsük meg Haynald Lajos bíboros nevét is, aki kalocsai érsekként sokat tett a tudományokért. Gyűjteménye alapozta meg a budapesti Természettudományi Múzeumot, és tevékeny volt az 1880-as években megnyitott Vatikáni Levéltár magyar kutatásszervezésében.

E pár kiragadott példa meggyőzően illusztrálja, hogy nemcsak Győr esetében, hanem országos viszonylatban is milyen kiváló, az ország történetében meghatározó szerepet játszottak a 19. századi főpásztor elődeink.

Öröm számomra az is, hogy a kötet egy nemzetközi összefogás keretében valósult meg, szépen szimbolizálva a Katolikus Egyház egyetemességét és múltja iránti közös érdeklődést. Különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy a lexikon munkálatainak magyar központja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt. Mint ennek az egyetemnek a nagykancellárja kifejezetten büszke vagyok arra, hogy ezen az impozáns lexikonon a Pázmány-címer is megtalálható. Tusor Péter koordinálásával az egyetem több oktatója és hallgatója tevékenyen részt vett a lexikon létrehozásában.

Ez is bizonyíték arra, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatott egyháztörténeti kutatások nemzetközi mércével mérve is az élvonalba tartoznak.

Érdeklődéssel és izgalommal várjuk a további köteteket, különösen e lexikon magyar nyelvű változatának megjelenését. Munkájukhoz személyes figyelmemet ígérem, és Isten áldását kérem!

Tovább részletek a kutatócsoport honlapján: institutumfraknoi.hu

Forrás és fotó: Fraknói Kutatócsoport

Magyar Kurír