A 83 éves püspök – ezúttal is Réti Józseffel beszélgetve – úgy fogalmaz: „Sokszor beszélek arról, hogy egyszer csak idecsöppenünk a földi életbe, ránk zúdul mindenféle hagyomány és hatás a szülői házban, az iskolában, a munkahelyen. Kinek békés gyerekkor adatik meg; másnak lelki és anyagi nélkülözés. Ha jól választ az ember, szerető társa lesz, akivel otthont teremt, gyerekei születnek. A világ közben változik, vele a gazdasági, politikai helyzet, a klíma. Ha szerencsénk van, a háborúk, természeti csapások elkerülnek minket, ám így is szembesülünk a földi élet végességével. Meghal a szomszéd néni, egy ismert ember az országban, előbb-utóbb egy közeli barát vagy családtag. Mindeközben feltesszük-e a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a feladatunk? Fantasztikus a természet, de mégiscsak az a helyzet, hogy
a növények és az állatok be vannak zárva a maguk életfolyamatába, egyedül az embernek van lehetősége meghaladni a puszta létezést.
Többre is vagyunk hivatottak annál, mint hogy csupán részei legyünk az élővilág körforgásának; többre annál, hogy gondoskodjunk az utódainkról, jól érezzük magunkat a bőrünkben, aztán meghaljunk.”
Beer Miklós kijelenti a kötetben: „Sokszor gondolkodom, hogyan lehetne lehántani a vallásos jámborkodást erről a nagyon fontos igazságról:
életünk értelme, hogy emberré váljunk, és az örök életre készüljünk.
Mert még mi, keresztények is, akik legnagyobb ünnepünk, húsvét alkalmával Jézus feltámadását ünnepeljük, itt, a véges földi létben akarunk boldogok lenni, itt akarunk igazságot. És ennek oka lehet, hogy – igen, még mi, papok is – félrecsúszunk. Mintha csak azt hangsúlyoznánk, hogy misére kell menni, gyónni kell menni, de hiányzik az egyensúly. Jézus a tanításai előtt és után beszélgetetett az emberekkel, gyógyított, az éhezőnek ételt adott. És erre nekünk is lenne alkalmunk: felemelni, vigasztalni, a szegények és idősek mellé állni mindennap. Csakhogy éppen azért nem kap kellő hangsúlyt a szeretetszolgálat, mert megtéveszt bennünket a vallási gyakorlatok túldimenzionálása. A szokások és kegytárgyak erdejében elvész a lényeg. Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek – hívja fel a figyelmet Jézus, aki az éhezővel, a hajléktalannal, a rabbal azonosítja magát. Leó pápa egyik legutóbbi körlevelében bölcsen ír arról, hogy
a jótékonyság nem hobbi vagy időszakos megvilágosodás, hanem a lényege a keresztény magatartásnak. Látványos gyűjtőakciók helyett az egész életünknek az önzetlenségről kellene szólnia.”
Beer Miklós: A tű fokán című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
Szöveg és fotó: Réti József
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

