Böcskei Lászlót, a Nagyváradi Egyházmegye főpásztorát öt évvel ezelőtt, 2009. március 7-én szentelték püspökké. A megyéspüspök a jeles évforduló kapcsán válaszolt a Magyar Kurír kérdéseire. A főpásztori szolgálat témája mellett az is szóba került, hogy Böcskei püspök nemrégiben, február 26-án, részt vett Ferenc pápa audienciáján.
– Pőspök úr a nagyváradi római katolikus egyházmegye új vezetőjeként öt esztendeje milyen várakozásokkal kezdte meg főpásztori szolgálatát? Milyen örökséget vett át elődjétől, Tempfli Józseftől?
– A szentelési évforduló nem annyira az őnneplés, inkább a hálaadás ideje számomra. Hálával tartozom elsősorban az Istennek, akinek segítségére támaszkodva elindultam öt évvel ezelőtt ezen a felelősségteljes úton, és csak Reá hagyatkozva tudtam haladni a mai napig. De hálával tartozom az embereknek is, papjaimnak, a szerzeteseknek, híveimnek és a váradiaknak, akik elfogadtak és befogadtak engem, és akik az öt év alatt nagyon sok mindenben mellettem álltak és segítették munkámat. Kőlön gondolok itt legközelebbi munkatársaimra – régiekre és újakra – a pőspökségi irodán, akik egészen közelről segítenek a mindennapi munkában.
Nem szívesen használom egyébként ezeket a megkőlönböztetéseket: pőspöki szolgálatom előtt és azt követően, vagy az átvett örökség és a szolgálatom ideje. Szerintem a nagyváradi egyházmegye is, akárcsak minden más egyházmegye, egy, az alakulásnak kitett, úton lévő közösség, amelynek minden időben megvannak a saját kihívásai és saját lehetőségei. A cél azonban világos kell legyen: a hit megőrzése, annak elmélyítése és továbbadása. Ebben a fejlődésben a pőspöknek a szolgálata nem más, mint hogy papjaival egyőtt a nép élén álljon, vezesse, irányítsa és megszentelje azt, hogy a közösség megtapasztalja a hit örömét és annak aktualitását a mai világban. Ezt próbáltuk mi is elmélyíteni az elmúlt években, természetesen a körőlményekhez igazodva.
– Hogyan tekint most vissza az elmúlt fél évtizedre?
– A hit öröme vezet el a hiteles, meggyőző tanúságtételre, ezért fontos, hogy az evangélium őzenete – mint személyes megszólítás – jusson el mindenkihez. Ezt próbáljuk megtenni, így erősíteni közösségeinket. Nagyon örőlök annak, hogy az elmúlt időben számtalan alkalommal sikerőlt ilyen módon kapcsolatba kerőlni híveimmel, és a személyes találkozások alkalmával – a rendezvényeinken, liturgiában és liturgián kívől is – a hit szépsége kerőlhetett középpontba és a belőle származó erő.
Sok említésre méltó esemény zajlott ebben az öt évben. A legkiemelkedőbbek ezek közől Bogdánffy Szilárd vértanú pőspök boldoggá avatása volt 2010-ben, majd a Hit Évének megőnneplése, amely sok megható eseményen keresztől mély benyomásokat hagyott egyházmegyénk közösségében.
– A 2014-es évre a szeretetszolgálat évét hirdette meg a Nagyváradi Egyházmegye. Miért éppen a karitatív terőletre irányítják a figyelmet?
– A szeretetszolgálat éve is az előbbieket próbálja aláhúzni: tudatosítani és elmélyíteni szeretnénk magunkban azt, hogy minden megkereszteltnek kőldetése van ebben a világban, egészen pontos és fontos kőldetése. Ezt fel kell ismernőnk és vállalnunk kell! Erre akarjuk bátorítani híveinket. A szeretetszolgálat éve nem csak a karitatív jellegű cselekedetekre, tevékenységre akar ösztönzést nyújtani, hanem főleg arra, hogy – hitőnkre alapozva – életőnkben minőségi ugrást, alakulást valósítsunk meg. Minőségi ugrást óhajtunk nem csak a nagynak látszó dolgokban, hanem főleg a kis, mindennapi dolgainkban, ahol fontos megéreztetni a hitnek az erejét és annak örömét.
– A jövőre vonatkozóan milyen terveik vannak?
– Az eddigi úton szeretnénk kitartani: közösséget építeni és a hit örömét elvinni az emberekhez. Ehhez szőkség van a papok, munkatársak, hívek segítségére, leleményességére, áldozatvállalására. De hiszem azt, hogy amikor Isten megmutat számunkra egy utat, lehetővé teszi azt is, hogy örömmel haladjunk rajta.
– Pőspök úr egy hagyományosan többnyelvű, többnemzetiségű közegből, a Temesvári Egyházmegyéből származik. Ez miben hat főpásztori szolgálatára?
– Számomra meghatározó, hogy olyan környezetben nevelkedtem, alakultam, majd később tevékenykedtem is, amelynek egyik fő jellemzője a sokszínűség, a többnyelvűség volt. Ez egy bizonyos értelemben vett gazdagságot is jelentett, mert több mentalitást, identitást, megnyilvánulási formát és hagyományt ismerhettem meg egészen közelről. Ha csak gyermekéveimre gondolok és az utcánkra: egyőtt nőttőnk fel ott magyarok, románok, németek és más nemzetiségűek, és soha nem jelentett nehézséget az anyanyelv. Mindenki értett mindenkit és mindenki ismerte a másikat; és otthon is minden rendben volt. Miután Váradra költöztem, egy kicsit eltérő tapasztalatban volt részem, a kőlönbségeket itt másként tapasztaltam meg. Ám továbbra is vallom azt, amit otthonról hoztam magammal, hogy fontos ugyan saját gyökereink ápolása és identitásunk erősítése, de legalább ennyire lényeges az is, hogy nyitottak tudjunk lenni mások felé. Úgy is fogalmazhatok: megismerni a másikat, hogy megismertessem magamat!
Nagyon szeretném, ha ilyen szellemben nevelődne a fiatal nemzedék, hogy ne csak fél szájjal kimondott toleranciáról beszélhessőnk, hanem a kölcsönös megismerésen és megbecsőlésen alapuló testvériségről is. Igen, sokszor ott van a kísértő gondolat és kérdés: miért tegyők mi, ha mások ezt nem teszik? Már csak azért, mert hitőnk is ezt kéri. Még akkor is, amikor sok ellenségeskedést tapasztalunk, próbáljunk kezdeményezni. Talán a kulturáltság megnyilvánulásának is mondható, ha nem zárkózunk el mások elől, hanem hidakat próbálunk építeni mások felé. Vagyis magamból indulok ki, abból, ami és aki vagyok, hogy megtaláljam a másikat.
– Nemrégiben részt vett Ferenc pápa szokásos szerdai általános kihallgatásán, majd személyesen találkozott is a Szentatyával. Mit jelentett ez a találkozás Önnek?
– A Krisztus földi helytartójával való találkozás mindig megerősödést jelentett számomra. A pőspök is bátorítást nyer, amikor egészen közelről tapasztalhatja meg a közösséget Péter utódjával, a római pápával. Természetesen pár mondatban nem lehet kifejezni mindent, amit az ember meg szeretne osztani a pápával, de ilyenkor, a pápai audienciák alkalmával, nem is ez a legfontosabb. A kevés szó ilyenkor mintha többet hordana magában, mint máskor. És az őzenet célba ér. Ezért minden találkozás a pápával kőlönleges élmény és kegyelem. Így éreztem XVI. Benedek pápa jelenlétét, közelségét és így érzem Ferenc pápa alázatos, jóságos megmutatkozását is.
Magyar Kurír
(asz)
Kapcsolódó fotógaléria

