Boldog Brenner János védelmébe ajánlották a bólyi plébániaudvart a Szent Vendel-búcsún – KÉPRIPORT

A bólyi katolikus közösség erősen kötődik a szentekhez: templomuk Nepomuki Szent János, a plébánia közössége Szent Vendel, a helyi karitászcsoport Boldog Batthyány-Strattmann László, a plébánia épülete Szent XXIII. János Pál pápa, a plébánia udvara pedig mostantól Boldog Brenner János oltalma alatt áll.

A vértanú áldozópapot ábrázoló mellszobrot Kutas Attila bólyi plébános meghívására Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány magyarországi tartományfőnöke áldotta meg a Szent Vendel-búcsú alkalmából celebrált ünnepi szentmise előtt. 

A plébániaudvaron gyülekező híveket, a szobor elkészültének nagylelkű adományozóit és a meghívott vendégeket a szentmise előtt Kutas Attila plébános köszöntötte.

A helyi plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik imával, munkájukkal, adományaikkal lehetővé tették a szoborállítást. A plébániaudvaron felállított bronz mellszobrot, Trischler Ferenc bólyi születésű szobrászművész alkotását a művész és Kutas Attila atya együtt leplezték le.

Berhidai Piusz OFM megáldotta a mellszobrot, és Boldog Brenner János oltalmát kérte a plébánia udvarára.

Kutas Attila plébános köszöntőjében méltatta a művész munkáját és azt a közös szellemi „kalandot”, amelyet a szobor egy évig tartó formálódása közben együtt jártak be.

A szobor ünnepélyes leleplezése után a közösség tagjai a plébániaudvarról a közeli Szent Vendel-kápolnához vonultak, ahol a védőszent tiszteletére szabadtéri búcsúi szentmisét ünnepeltek.

Szentbeszédében Berhidai Piusz OFM a megjelenteket egy számukra kedves szent választására buzdította.

A szentek Isten barátai, és bizony jó, ha van köztük barátunk

– fogalmazott a ferences tartományfőnök.

A szentek nemcsak a világ dolgaiban állnak mellettünk, segítenek és buzdítanak, hanem megnyitnak minket az Isten felé és befelé, a szívünk mélye felé is,

hogy felismerjük, mitől értékes igazán életünk; hogy felismerjük hivatásunkat, és valóban azzá váljunk, akinek Isten teremtett minket.

A szentek életútjuk során olyan utat jártak be, ahol ki voltak téve próbatételeknek, azért csodáljuk őket és jelentenek példát a számunkra, mert mindvégig ragaszkodtak Istenhez – emelte ki Berhidai Piusz.

A ferences tartományfőnök beszélt Boldog Brenner Jánosról is, aki – mint fogalmazott – semmi rendkívülit nem vitt véghez, azt tette, amire felszentelték, lelkipásztori szolgálatot végzett. Ami az életének ízt adott, az nem a sikeres karrier volt, hanem az, hogy

megmaradt annak, akivé őt az Isten kiválasztotta.

Szentbeszédében Berhidai Piusz OFM Szent Vendel alakját is felidézte, akinek az élete mintegy 1500 évvel korábbra nyúlik vissza. 

A skót születésű Vendel, mielőtt szerzetes lett német földön, elzarándokolt Rómába és a Szentföldre, majd pásztornak állt, és vélhetően hasonló helyzetekbe kerülhetett, mint kortársai. Később a remete életformát választva úgy döntött, hogy kizárólag Istennek akar élni, azonban Istennek más tervei voltak vele: szerzetestársakat rendelt mellé, akik előbb apátnak választották, majd pappá szentelték.

Szent Vendel példája is azt mutatja, hogy

életünk nemcsak a földi síkon zajlik, hanem Isten kezében van,

aki személyre szóló hivatást szánt nekünk – mondta a szentmise szónoka. – Isten minket is személyes barátságába hívott. Jézus az utolsó vacsorán azt mondta a tanítványainak: „A barátaimnak mondalak titeket” (vö. Jn 15,15).

A szentek példáin láthatjuk,

tétje van annak, hogy otthon vagyunk-e istenkapcsolatunkban, és hogy a hivatásunkat éljük-e.

Ehhez nem szükségesek extra dolgok, nem kell másnak lennünk, csak annak, aminek Isten megteremtett, és mindent megad ahhoz, hogy a barátai legyünk. A kérdés csak az, hogy akarunk-e Isten barátai lenni? – zárta szentbeszédét Berhidai Piusz OFM.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír