Caritas Lebanon – munkájuk reményt nyújt a lehetetlennek tűnő helyzetekben

A főegyházmegye háromfős delegációja a bejrúti Beth Alef iskola munkatársaival (Suzanne Abi Ghanem igazgató és Suzanne Dib Badawi iskolatitkár)

A libanoni tartózkodás során a háromfős küldöttség betekintést kapott a közel-keleti ország helyzetébe, a keresztények többségét alkotó maronita egyház életébe, és megismerte a karitász sokrétű munkáját.

Az országban másfél millió keresztény él, többségük a katolikus egyházzal közösségben lévő maronita. A Caritas Lebanon azonban valamennyi különböző rítusú katolikus közös segélyszervezete.

A karitász munkájának megértéséhez indokolt az alábbi adatok ismerete. Libanonnak 4,5 millió lakosa van. A 2011-es válság óta körülbelül 1,5-2 millió menekült érkezett az országba, főként szíriaiak, de van köztük közel húszezer iraki is. Ugyanakkor körülbelül félmillió palesztin a már régóta működő, közel hetven éve létesített menekülttáborokban él. 450 ezer külföldi munkavállaló is van az országban, többségük Afrika és Ázsia legszegényebb országaiból érkezett. Ha összevetjük a számokat, azt látjuk, hogy a külföldiek aránya meghaladja az ötven százalékot ebben a mindössze 10 452 négyzetkilométer területű kis országban.

Libanonban a demokrácia a különböző vallások kényes egyensúlyára épül. Az ország lakosságának 59,7 százaléka muszlim, 39 százaléka keresztény, 1,3 százaléka más vallás követője. A különféle közösségek közötti hatalommegosztás elve alapján az államfőnek a keresztény maronita, a parlament elnökének a síita, a miniszterelnöknek a szunnita közösségből kell érkeznie.

A dbayehi palesztin keresztény menekülttábor – utcarészlet

A lakosság és az országban élő emberek mindennapjait meghatározza, hogy a magyarországi értelemben vett állami egészségügyi és szociális ellátórendszer hiányzik. A jómódúak és a magasabb képzettséget igénylő beosztásban dolgozó emberek magánbiztosítás útján jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz, míg a többségi lakosság „biztosítási formája” a család, vagyis az éppen munkaképes generáció adja a már támogatásra szoruló családtagok biztonságát. A helyzetet súlyosbítja a folyamatos áramellátás és a közösségi közlekedés teljes hiánya, a szemétszállítás megoldatlansága, illetve a nagymértékű munkanélküliség. A politikai és gazdasági korrupciótól sújtott ország helyzetének megoldását jelenleg a legtöbben – mely gyakran messianisztikus várakozásnak hatott kint tartózkodásunk során – a két és fél éven át tartó hatalmi vákuum után idén október 31-én megválasztott Michel Aoun maronita keresztény államfőtől várják.

A Caritas Lebanon munkájának három fő területe: a libanoni lakosság, a menekültek és a külföldi munkavállalók segítése.

Bejrútban és az ország nagyobb településein a karitászközpontban mindenki számára elérhető teljes körű orvosi alap- és szakellátást biztosítanak, gyógyszertárat üzemeltetnek. Többek között erre az ellátásra is építve a fővárosban és az elővárosokban működő karitászközpontok – a tömegközlekedés teljes hiánya miatt – akár a taxi költségének térítésével is biztosítják a rászorulók hozzájutását az egészségügyi ellátáshoz. Emellett nagy hangsúlyt kapnak a különböző szociális alapú szolgálatok és juttatások: többek között az otthonaikban élő idősek látogatása, a népkonyhák működtetése, a segélycsomagok osztása, valamint az albérleti támogatás biztosítása. A felsoroltakon kívül különböző közösségi vagy a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségének hiányából adódó programokat szerveznek. A Caritas Lebanon továbbá szociális alap- és szakellátást nyújtó (például a fogyatékkal élőkről gondoskodó) intézményeket működtet. A munka hatékonyságát mutatja, hogy egy szociális, illetve egészségügyi intézményekkel nem rendelkező karitász-alapszervezet éves költségvetése eléri a 200 millió forintnak megfelelő összeget.

A dbayehi palesztin keresztény menekülttábor (háttérben Bejrút)

A Caritas Lebanon menekültekkel foglalkozó szervezeti egységének munkáját meghatározza, hogy a közel-keleti ország nem rendelkezik a migránsok jogait és kötelességeit szabályozó, az európaiakhoz hasonló törvényekkel, így az érintettek a „levegőben lógnak”, azaz nem rendezett a státuszuk. Ezáltal nem tudnak menekültstátusz iránti (és hozzá kapcsolódóan munkavállalási), később letelepedési, illetve állampolgársági kérelmet benyújtani. Ezért a Libanonban hetven éve működő menekülttáborokban élő palesztinok kilátástalan helyzetben vannak, mert sem a jogi értelemben vett beilleszkedésükre, sem a hazatérésükre nincs remény. A karitász többek között a Bejrúthoz közeli Dbayeh városban található palesztin keresztény menekülttáborban nyújt évtizedek óta támogatást és működtet irodát. A szervezet munkáját jelentősen segíti a tábor területén lakó és dolgozó Jézus Kistestvérei nővérek szolgálata.

A 2011-es válság óta az országba érkező szír menekültáradat a jogi helyzet fent említett rendezetlensége miatt is különösen nagy erőpróba elé állította a Caritas Lebanon munkatársait. A szír menekültek többsége valamilyen ingatlant (garázsok, pincék, komfort nélküli lakrészek) bérel, illetve például a Bekaa-völgyben táborokban él. A sátortáborok területét, ahol több család eszkábál össze viskószerű épületeket, minden esetben magánszemélyektől bérlik.

A szír menekültek többsége fiatal, családos, jórészt a fegyveres konfliktus által sújtott területekről érkeztek. Arról számoltak be, hogy a háborúban mindenük odaveszett. Reményvesztettségüket növeli, hogy a palesztinokhoz hasonlóan nem rendelkeznek jogi védelmet nyújtó okmányokkal, így születés vagy elhalálozás esetén nem anyakönyvezik őket, sem Libanonban, sem Szíriában. Mind a migránsok, mind a látogatásunk során megkérdezett libanoniak úgy nyilatkoztak, hogy nem látnak sok reményt arra, hogy a szíriai helyzet a közeljövőben megoldódik. A szír menekültek többsége a helyzetéből adódóan a jobb jövő reményében azt tervezi, hogy Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra „vándorol ki”. Megélhetésüket idény- és legtöbbször feketemunkával biztosítják. A karitász munkatársai sziszifuszi munkával segítik őket élelmiszersegélyek, egészségügyi ellátás vagy pénzügyi támogatás nyújtásával.

A Beth Alef iskola Bejrútban

A karitász a helyi lakosok és a menekültek segítésén túl egy Magyarországon nem ismert, veszélyeztetett csoport ellátásával is foglalkozik. Az országban 450 ezer külföldi munkavállaló él, akik többségükben Eritreából és Bangladesből érkeztek. Ők libanoni munkaközvetítő cégek révén kerültek az országba, többségük építőipari, illetve háztartási munkából él. Fő jellemzőjük, hogy a munkaadóik (vállalkozások és családok) sokszor visszaélnek a helyzetükkel, mivel a menekültekhez hasonlóan szinte semmilyen jogi védelmet nem kapnak libanoni tartózkodásuk során. A karitász olyan intézményeket működtet, ahol e nehéz sorban élő és dolgozó emberek gyermekeinek – az egészségügyi ellátáson túl – oktatást is biztosítanak (ilyen például a fővárosban működő Beth Alef iskola). Ezenkívül védett házakat tartanak fenn azon háztartási alkalmazottként dolgozó fiatal nők számára, akik a kvázi modern kori rabszolgaság áldozataivá váltak (mert elvették az útlevelüket, semmiféle bért nem kaptak munkájukért, vagy erőszak áldozatai lettek), és helyzetükből menekülni tudtak.

A Caritas Lebanon tevékenységéről – melyet a szervezet munkatársai az ellátottak vallási, etnikai hovatartozására való tekintet nélkül végeznek – összefoglalóan elmondható, hogy egy olyan helyzetben, amikor maguk is segítségre szorulnak, sokszor emberi erejükön felül segítik a legrászorultabbakat, akiknek jogfosztottságuk okán gyakran „nincs emberük”.

A Libanoni Karitász munkáját az ENSZ különböző szervezetei, a Caritas Internationalis és a nyugat-európai karitászközpontok programfinanszírozás keretében támogatják. Paul Karam, a Caritas Lebanon igazgatója és Écsy Gábor, a magyarországi Katolikus Karitász országos igazgatója idén június 2-án együttműködési megállapodást írt alá Budapesten.

Kuzmányi István/Magyar Kurír