Dankó István rogacionista szerzetes: Tükröznünk kell Isten irgalmasságát és szeretetét

Dankó István atya a Felvidékről származik. Tizenegy éven át szolgált a Kassai Főegyházmegye papjaként, majd 2008-ban belépett a rogacionista rendbe. Szolgált Rómában, később pedig Németországba küldték, ahol több mint tíz éve végez lelkipásztori munkát.

A Regensburgi Egyházmegyében töltött évek után jelenleg a München-Freisingi Főegyházmegye egyik, München peremén fekvő plébániáján káplán. Itt ismerkedett meg a dunai svábok közösségével, akikkel a közös nyelv révén hamar megtalálta a kapcsolatot. Mivel szeret zarándoklatokat vezetni, felajánlotta nekik, hogy elkíséri őket Rómába. A csoporthoz felvidéki hívek is csatlakoztak, így több mint húszan érkeztek az Örök Városba.

„Nekünk is kell valamit tennünk”

A beszélgetésben Dankó István röviden bemutatta szerzetesi közösségének lelkiségét is. A rogacionisták karizmájának középpontjában Jézus felszólítása áll: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába”. A rogate (kérjetek) felszólítás azonban nem jelenthet passzív várakozást. „Nem mondhatjuk, hogy Uram, küldd őket, de engem hagyj békén. Nekünk is kell valamit tennünk” – fogalmazott.

A keresztény ember feladata, hogy maga is részt vegyen Isten országának építésében, és már itt, a földön munkálkodjon „az igazságosság, a jóság, a szeretet és a béke országáért”.

A München környékén élő dunai svábokról szólva elmondta: a közösség tagjai közül sokan a mai Románia területéről, többek között Szatmárnémeti, Nagyvárad és Nagykároly térségéből települtek Németországba, nagyobb számban a kommunizmus bukása után. Bár német származású és többnyire német nevű emberekről van szó, az idősebb nemzedék tagjai közül sokan jobban beszélnek magyarul.

Meg kell találni az utat az emberekhez

Németországi lelkipásztori tapasztalatairól szólva érdekes jelenségként említette, hogy plébániáján több olyan felnőttel és fiatallal találkozik, akik nem vallásos családban nőttek fel, később azonban érdeklődni kezdtek a hit iránt, és közeledtek az Egyházhoz. Plébániájukon idén három fiatalt keresztelnek meg.

A lelkipásztori szolgálat egyik komoly kihívását az idősek gondozásában látja. A plébánia papjai vasárnaponként rendszeresen felkeresik a helyi idősotthont, a lakók közül sokakat külön kell meglátogatni egészségi állapotuk miatt.

Öröm, hogy a plébánián vannak ministránsok és fiatalok, ugyanakkor az, hogy a közösségben maradjanak, időt, energiát és személyes figyelmet kíván. Dankó István szerint a mai fiatalokhoz nem lehet egyszerűen kész előírásokkal közeledni. „Meg kell találni a kommunikáció megfelelő módját, és ez egy kis művészet, de főleg energia és idő, amit bele kell fektetni” – hangsúlyozta.

A lelkipásztor feladata: szolgálni és Istenre hagyatkozni

A beszélgetés végén Dankó István három évtizedes, több országban szerzett lelkipásztori tapasztalatának lényegét foglalta össze. A papnak mindenekelőtt el kell döntenie, hogy szolgálni akar-e, vagy uralkodni; Istenre akar-e hagyatkozni, vagy maga akarja megszabni, hogyan alakuljanak a dolgok. Ugyanígy el kell döntenie, hogy elfogadja-e a másik embert olyannak, amilyen, vagy saját elképzelése szerint akarja megváltoztatni.

A keresztény tökéletesség kulcsát Isten irgalmasságában látja. „Isten nagysága elsősorban abban van, hogy irgalmas, és akkor nekünk is tükröznünk kell Isten irgalmasságát, szeretetét” – fogalmazott.

Az interjúból készült bővebb cikket, illetve a beszélgetés felvételét IDE kattintva érhetik el.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír