Díszpolgári címet adományozott Korond önkormányzata az aranymisés Adorján Imrének

Az ünnepség elején verssel és személyes szavakkal idézték fel a jubiláns papi életútját, elhangzott: bár visszavonulása után nyugalmat remélt Atyhában, röviddel érkezése után a templomtűz súlyos próbatétel elé állította őt és a közösséget. Az összefogás nyomán alig telt el két-három év, régi romon új templom állott. A köszöntőbeszédekben elhangzott, Adorján Imre példája azt mutatta meg, hogy „az Isten, ki őbenne hisz, soha olyant el nem hagyott”.

Katona Mihály, Korond község polgármestere beszédében kiemelte: az aranymise nem csupán egy évforduló, hanem az „ötvenesztendős papi szolgálat mögött megszámlálhatatlan szentmise, keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, esküvő és temetés áll”. Hangsúlyozta, hogy egy pap életében az ötven év „folyamatos készenlétet jelent: meghallgatni a hozzá fordulókat, reményt adni a csüggedőknek, vigaszt nyújtani a gyászolóknak és utat mutatni mindazoknak, akik keresik Istent”.

Beszédében külön kitért az atyhai templom újjáépítésére is. Felidézte, hogy a 2016-os tűzvész után Adorján Imre „nem engedte, hogy az embereken úrrá legyen a kétségbeesés”, hanem hittel, kitartással és rendíthetetlen akarattal szervezte az újjáépítést. Mint fogalmazott, a megújult templom ma az összefogás, a hit és az újrakezdés jelképe.

Az ünnepen Márton József székelyudvarhelyi főesperes-plébános felolvasta Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök köszöntőlevelét is, amelyben szerepel Adorján Imre papi jelmondata is: „Uram, tied vagyok, szolgád vagyok, tégy velem, ahogy akarod.” A mondat végigkísérte öt évtizedes szolgálatát Gyimesfelsőloktól Atyháig. Az érsek Pilinszky János szavai nyomán így fogalmazott: „Az ember itt kevés a szeretetre, elég, ha hálás lett belőle ezért, azért, egyszóval mindenért.”

Az aranymisés papok nevében Balázs Imre nyugdíjas lelkipásztor is megszólalt. Hálaadásra hívta a jelenlévőket mindazokért, akik a papi hivatás útján mellettük álltak. Megemlékezett minden társukról, aki nem lehetett ott – „Nézzétek az ünnepi oltárt… Lélekben ide helyezzük a hála virágait.” A hála virágai jelképezték a szülők, tanítók, paptestvérek, az elhunyt társak és a sok ezer hívő iránt érzett köszönetet.

Forrás: Romkat

Fotó: Együtt Korondért

Magyar Kurír