Domonkos reform a középkori Veszprémben – Érsekségi ékességek (158.)

1481. május 20-án Somogyi Bálint, a veszprémi Szent Katalin domonkos konvent perjele és szerzetestársai jogilag elismerték és jóváhagyták azt a korábbi adásvételt, amelynek során a kolostorban élő apácák 40 aranyforintért eladtak egy Séd-parti (pókaföldi) malomtelket és a hozzá tartozó rétet Vetési Albert püspöknek. A püspök azért vette meg a malmot, hogy annak bevételeiből fizesse az általa alapított Szent György-kápolnában lévő oltár költségeit és az ottani miséket.

A szóban forgó (VFL III.1.a.1. Veszprém eccl. et capit. 56A = DF 201464. jelzetű) oklevél teljes szövege több szempontból is érdekes. Egyfelől Pókafölde néven említett elenyészett település kevés írott említésének egyikét tartalmazza, másfelől kiderül belőle az is, hogy e malomhely szomszédságában volt a Mindenszentek társaskáptalan malma is.

A 18. század végétől számontartott különböző városi és birtoktérképek alapján legalább tizenöt malom és malomhely azonosítható a Csatártól Jutasig tartó, valamivel több mint 6,2 km hosszúságú mederszakaszon az újkorban. Feltételezhető, hogy az oszmán hódítás előtt sem lehetett nagyon más a Séd fő folyása. A középkori forrásokban említett malmok azonosítása az újkoriakkal abban az esetben lehetséges, ahol a birtokviszonyok, a szomszédos épületek és a földrajzi megnevezések ezt lehetővé teszik. Az oklevél tehát ehhez is szolgáltat adalékot, mely alapján a pókaföldi minden bizonnyal a későbbi Roboz- (majd Fehér-) vagy a Kávé- (Somlay-) malommal azonosítható.

A másik érdekesség az oklevél kiállítója, a domonkos férfi szerzetesek elöljárójának személye. A domonkosok a 13. század első felében kolostort létesítettek Veszprémben, Alexandriai Szent Katalinról nevezett templomuk a középkorban a városrész, a Szentmargit-szeg névadója lett.

Az apácák jelenléte az 1470-es évek elejéig adatolható. Létszámuk lecsökkent, sőt három nővér rendi fegyelmi ügybe is keveredett ekkortájt, épületeik is elhanyagolt állapotba kerültek. Ezen tényezők a rendház reformjának szükségét vetették fel. (Az 1470-es években más hazai domonkos női kolostor reformjára is sor került, rövid időre még a margitszigeti kolostor – Szent Margit egykori otthona – bezárása is felmerült. A domonkos belső reformok sorába illeszkedett a veszprémi intézmény újjáalakítása.)

Figyelemre méltó, hogy a kérdéses időszakban Vetési Albert segédpüspöke éppen a Domonkos-rendi fráter, Szegedi Péter nándorfehérvári segédpüspök volt, akinek rendtárs gyóntatója és egyúttal káplánja révén az egyházmegye kormányzatában, illetve annak központjában is további domonkos jelenléttel kell számolni.

1478 és 1480 között végül pápai engedéllyel került sor az apácák kolostorának obszerváns – a belső rendi reformot követő – férfi konventté történő alakítására. Az 1470-es évek közepétől folyamatosan zajlottak azok az ingatlanokat érintő adásvételek, amelynek révén a konvent készpénzhez jutott, ezt a bevételét a rend a lakhatatlan és szerzetesekhez nem méltó sorba jutott épület és templom javítására fordította. A szóban forgó oklevél is egy ilyen megállapodásról tanúskodik.

A mai veszprémi Margit-romok helyszíni vizsgálata megerősíti a 15–16. századi építkezések tényét, sőt, egy 1525-ből származó okleveles adat a prior által magának építtetett cellát is említ.

Bár az 1520–30-as évek írott forrásai még aktív domonkos jelenlétre utalnak, a konvent legkésőbb a vár 1552-es oszmán bevételekor minden bizonnyal megszűnt.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír