Egy pap életútja a hittudománytól a vértanúságig – Ervin Gábor (1912–1944)

A rendezvény fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás volt, aki az év március 18-án Ervin Gábor vértanúsága helyszínén, a Budai alsó rakparton jelentette be, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elindítja az 1944-ben nyilasok által meggyilkolt embermentő pap, hittanár, filozófus boldoggá avatásának folyamatát.

A konferencián elhangzott előadások megszerkesztett változatát a Szent István Társulat a közelmúltban megjelentette. A kötet szerkesztője Kránitz Mihály egyetemi tanár, a boldoggáavatási eljárás teológiai cenzora.

Az előadók különböző szempontok alapján mutatták be Ervin Gábor kivételes személyiségét és fiatal kora ellenére is rendkívüli munkásságát.

Koltai András levéltáros Ervin Gábor a budapesti piarista gimnáziumban (1921–1929) címmel tartott előadást. Ebből kiderül: Ervin Gábor kezdettől fogva a legjobb tanulók közé tartozott, osztályfőnöke, Lukács József az I. osztály végén így jellemezte: „éles eszű, határozott fellépésű, kitartó szorgalmú, jó modorú, minden iránt érdeklődik”. Később is mindvégig, szinte csak jelesei voltak, csupán testnevelésből kapott a felső négy osztályban eggyel rosszabb, jó (2) minősítést, amit ő valószínűleg képességei felső határának tartott. Az iskola szellemiségét vizsgálva az előadó bizonyosra veszi: a Piarista Gimnázium önképzőköre, a cserkészet, a kirándulások és a tudós tanárok az 1920-as években is olyan szellemi környezetet teremtettek, amely Ervin Gábor számára igényt támasztott a komolyabb szellemi munkára, lelki életre és ezzel összefüggésben a papi hivatásra.

Egyed Viktor papnövendék Ervin Gábor kispap évei a Központi Szemináriumban (1929–1934) címmel korabeli források, visszaemlékezések alapján dolgozza fel témáját. Kiemeli, hogy Ervin Gábor unokatestvére, Pólya János – aki ugyancsak a Piarista Gimnáziumba járt, két-három évvel Ervin Gábor alatt, később pedig Ausztráliába vándorolt – így emlékszik vissza: „Amikor Gábor véglegesen eldöntötte, hogy pap lesz, elhatározását bejelentette szüleinek. Az anyja örült is, nem is, de apja felindult: Minek akarsz te pap lenni, te kis hülye? Pap leszek, mert boldog akarok lenni. Te vadmarha: boldog akarsz lenni? Mi vagy te? HAMLET? Menj állásba vagy csinálj üzletet, hogy ne legyen időd ostobaságokra gondolni.” Mindezek ellenére apja „minden tehetségével” támogatta őt a papság útján. Anyjáról azt közli a visszaemlékezés, hogy egy vallás iránt nyitott asszonyból papnövendék fia hatására lett igazán buzgó katolikus. Ervin Gábor kimagasló tudását és tehetségét mutatja többek között, hogy rögtön első szemináriumban töltött tanévében bekerülhetett tanulmánya a Magyar Egyházirodalmi Iskola jubileumi évkönyvébe, amelyet az iskola létrejöttének 100. évfordulója alkalmából jelentettek meg. Széchenyi vallásossága című esszéje olyan meghatározó személyiségek mellett jelent meg, mint Tóth Tihamér, Schütz Antal, Mihályfi Ákos.

Gárdonyi Máté egyháztörténész A Hittudományi Kar Boldoggá avatott vértanúi címmel ismerteti Valeriu Traian Frentiu, Ioan Balan, Alexandru Rusu, Scheffler János, Pavel Petro Gojdics, Bogdánffy Szilárd, Brenner János Anasztáz életútját, kiemelve: mindnyájan a kommunista egyházüldözés vértanúi lettek az 1950-es években és az 1960-as évek elején, Magyarországon, Romániában és (Cseh)szlovákiában. A professzor kiemeli: a már oltárra emelt, illetve a boldoggá avatás előtt álló vértanúk és hitvallók mintegy arcot adnak a totalitárius rendszerek és a népirtások áldozatainak, akikre az Anyaszentegyház tisztelettel tekint.

Puskás Attila egyetemi tanár, a hittudományi kar prodékánja Dogmatikai megfontolások Ervin Gábor Az Emberi természet sebei és gyógyulások című doktori disszertációjáról címmel kiemeli: a disszertáció előszavában Ervin Gábor köszönetet mond a mesterének nevezett Schütz Antalnak, a dogmatika professzorának, s a kortárs szellemi példaképek között megemlíti a francia Réginald Garrigou-Lagrange domonkost, aki 1909–1960 között a római Angelicum egyetemen a fundamentális teológia, a dogmatika és a lelkiélet teológiája tárgyak neves professzoraként tanított. Puskás Attila leszögezte: a disszertáció tanúbizonysága annak, hogy Ervin Gábor számára a természet sebei és gyógyulásuk életközeli, az életünket közvetlenül érintő, minden fáradságos kutatást megérdemlő teológiai téma volt. A tudatlanság értelmi sebét a megtisztító hit és a hozzákapcsolódó értelem lelki ajándéka orvosolja. A rosszakarat sebét az akaratot megtisztító szeretet és a hozzá társuló bölcsesség lelki ajándéka gyógyítja. A tanács és az erősség lelki ajándékának a gyengeség orvoslásában van szerepe. Ervin Gábor disszertációját azzal zárja, hogy röviden utal Szűz Máriára: benne valósult meg legteljesebben az a tiszta, harmonikus élet, amire mindannyian meghívottak vagyunk.

Fejérdy András történész Ervin Gábor papi életének tágabb kontextusa. A Magyar Katolikus Egyház a nemzeti szocializmus árnyékában címmel kiemeli: a német megszállást, különösképpen pedig a nyilas hatalomátvételt követően a magyar püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek a felebarát iránti gyakorlati segítségnyújtás szükségességének szellemében – lehetőségeikhez mérten – nagy számban bekapcsolódtak az egyházi-diplomáciai mentési akciókba, és mindent megtettek a háborús pusztítások enyhítéséért. Noha lett volna lehetősége elmenekülni, ezt tette Ervin Gábor is, a nyilvánvaló életveszélyes kockázatok vállalásával. Így lett a szolidáris szeretet vértanúja.

Gloviczki Zoltán Ervin Gábor pedagógiai üzenete: felkészítés a keresztény nagykorúságra címmel kiemelten foglalkozik az 1939-től a konferencia fókuszában levő pap haláláig terjedő időszakkal, amikor Ervin Gábor a budapesti Huba utcai Salvator Intézetben hitoktatója volt a pedagógusi hivatást választó leányoknak, valamint hittanár a Patrona Hungariae Leánygimnáziumban. A rektor megvilágítja, hogyan hatott Ervin Gáborra XI. Piusz pápa 1929-ben kiadott, Divini illius magistri kezdetű enciklikája az ifjúság keresztény neveléséről, amely határozott válasz az oktatásban és nevelésben uralkodó szekularizációra. A pápa a nevelést egyházi privilégiumnak tartja, és állást foglal a teljes ember nevelésének igénye mellett. Ervin Gábor magáévá teszi ezt az üzenetet, de továbbmegy a pápai körlevél álláspontjánál, és a „teljes Krisztus-képmás személy” nevelésének fényében expressis verbis szembesít az iskola lényeges és kevésbé lényeges hivatásaival. Ideális intézményében, ahogyan ő fogalmaz: „a fő tantárgy a szeretet. Legfontosabb jegy a magaviselet”.

Varga Péter András filozófus Ervin Gábor, „az igaz szeretet embere” – Egy életrajz körvonalai címmel leszögezi: a vértanúhalált halt pap írásai és cselekedetei összefüggő közlekedő edényeket alkotnak, melyekben ugyanannak a szentháromságos tevékeny szeretetnek a szellemi áramlata mozog. Már 1936-ban megjelentetett egy filozófiai kritikát a „veszedelmes hitlerizmus” ellen. „A kereszténység javaiban minden kor megtalálhatja gyógyító füveit, és minden betegség az ellenérveit.” Az előadó emlékeztetett rá: Ervin Gábor az utolsó békebeli nyáron Nyugaton járt, de hazajött, tudatos döntést hozva a magyar sorsközösség mellett, ami őt később a Duna-partra vezette. Mint írta: „Minden nagyrabecsülés fölött egész utamon bennem zsongott az itt élned, halnod kell dallama. Siettem haza.” Varga Péter András idézett Ervin Gábor egyik késői írásából: „Az emberiség újra vissza fog térni az élet legmélyebb forrásaihoz. Eszméje nem az eszesség, racionalitás lesz, hanem a bölcsesség. Nem az erőszak, hanem a mélység. Nem a vasakarat, hanem a szeretet. Bízzunk benne, hogy ezen az úton jön el az újabb nagy megtérések kora.”

Csonka Laura Zsidók, zsidómentők, elkövetők – Mi történt a Városmajorban 1944-1945 folyamán? címmel bemutatja, mi zajlott a 12. kerületben, Ervin Gábor otthonának közvetlen közelében. 1944–1945-ben, zsidók, zsidómentők és nyilas pártszolgálatosok hogyan éltek ebben az időszakban egy városrészen belül, hogyan hatottak rájuk az akkori politikai változások, s milyen döntéseket hoztak, hozhattak az adott körülmények között. A kerület vezetésében három férfi játszott döntő szerepet: Bokor Dénes, Dési Dregán Miklós és Kun András, vagyis Kun páter. Nekik köszönhetően szabadult el a terror. Az embermentés és a bújtatás a nyilas korszakban életveszélyesen kockázatos volt, de voltak olyanok, akik nem tudták tétlenül nézni az akkori borzalmakat. Ervin Gábor is közéjük tartozott. Saját életét kockáztatva üldözötteket rejtegetett, köztük saját édesanyját is. Egy szemtanú elmesélte: Ervint és édesanyját a nyilasok megkorbácsolták, a kínzások közben mindketten a Miatyánkot imádkozták. Ezt követően egy nagyobb csoport tagjaként mindkettőjüket a Duna-parton kivégezték.

A tanulmánykötet bevezetőjében Kránitz Mihály kiemeli: a konferencia megjelenítette „az ígéretes szellemi és lelki életút állomásait a teológiában, a filozófiában, a fiatalok oktatásában és az embermentésben. Ervin Gábor a nehéz körülmények ellenére napjainkig tartó példaadásában ma is követésre szólít fel, és erőt ad a hiteles keresztény életre”.

Egy pap életútja a hittudománytól a vértanúságig – Ervin Gábor (1912–1944)
Szent István Társulat, 2026

Fotó: Szent István Társulat

Bodnár Dániel/Magyar Kurír