Egy szobor, mely a lelkünkig hatol – A meg nem született gyermek vándorszobra a Pécsi Egyházmegyében

Az alkotás, egy térdelő anya és egy áttetsző, üvegszerű gyermekalak találkozása a tolnai Nagyboldogasszony-templomban július 23. és augusztus 6. között volt megtekinthető. Az átélt élményekről, mélységekről és magasságokról a plébánia közössége készített összefoglalót, melyet szerkesztve adott közre a Pécsi Egyházmegye honlapja.

Mélyen megrendítő üzenetével a műalkotás a gyász, a megbocsátás és az elfogadás szent terévé alakította a templomot. Nem csupán művészi értéket képvisel, hanem lelki támaszt nyújt azoknak, akik vetélés, abortusz vagy más tragikus esemény miatt veszítették el gyermeküket.

Rosner Zsolt tolnai plébános május közepén vetette fel a szobor fogadásának lehetőségét az egyházközség számára – egy fiatalos, dinamikus csapat szerveződött eköré, akik mindannyian elkötelezettek az életvédelem, a magzatvédelem és a veszteségek feldolgozásának támogatásában. Emellett más támogatókra is találtak, akik hasonló módon szívügyüknek érezték a témát, és elősegítették a rendezvény megvalósulását. A programterv összeállítása során

törekedtek arra, hogy hívők és nem hívők egyaránt lehetőséget kapjanak saját gyászuk megélésére, feldolgozására.

Az alkalmak során imádságok, tanúságtételek, versek, zenék, irodalmi művek, filmek nyújtottak lehetőséget a ki nem mondott fájdalmakkal való szembenézésre és a gyógyulás útján való elindulásra.

A programsorozat egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a gyász nemcsak egyéni, hanem közösségi élmény is lehet.

A résztvevők megtapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül – a kimondott és kimondatlan fájdalmak megosztása, a közös csend és az együttérzés gyógyító erővel bír.

A közösségi programsorozat szentmisével indult, amelyet Zsolt atya hegedűjátéka tett különlegessé. 

„A meg nem született gyermekek keresztútján a résztvevők lélekben végigjárták azt az utat, amely az el nem kezdődött életek fájdalmát és az emberi döntések súlyát idézte fel. A keresztút állomásai nemcsak az egyéni gyász feldolgozását segítették, hanem lehetőséget adtak az együttérzés és a megbocsátás kimondására is. A keresztút után tartott engesztelő imaóra bensőséges légkörben zajlott. Imádságainkban megemlékeztünk az elhalt magzatokról és szüleikről, akik sokszor csendben, kimondatlan fájdalommal hordozzák veszteségüket. A közös ima ereje abban rejlett, hogy teret adott a kimondásnak, a gyásznak és a reménynek – annak a hitnek, hogy minden élet számít, még az is, amely csak egy pillanatra létezett. Ez a nap mély nyomot hagyott a résztvevők szívében, és megerősítette: a közösség nemcsak együtt ünnepelni, hanem együtt gyászolni is tud. Ez a valódi összetartozás jele” – olvasható a tolnai közösség beszámolójában.

A rendezvénysorozat egyik különleges eseménye a filmklub volt, Szőke Anikó Biblia-alapú lelkigondozó vezetésével: megtekintették a Váratlan élet című, igaz történeten alapuló filmet. A film témája – az élet értéke, a döntések súlya és a megbocsátás lehetősége – szorosan kapcsolódott a vándorszobor üzenetéhez.

A rendezvénysorozat csúcspontja a zenés irodalmi est volt, melyen olyan irodalmi művek hangzottak el Rubányi Anita és Csötönyi László előadásában, amelyek a magzatvesztést átélt szülők fájdalmát és gyászát tükrözték. A gondosan válogatott szövegek nemcsak a veszteség mélységét, hanem a remény és megbocsátás lehetőségét is megidézték. A résztvevők számára ezek a versek segítettek szembenézni azzal, amit eddig talán nem tudtak kimondani – a fájdalommal, a hiánnyal és az újrakezdés lehetőségével.

A meg nem született gyermek vándorszobrához kapcsolódó programsorozat részeként Wenhardt Katalin előadásában a lelki adoptálás imamozgalmának múltjáról, jelenéről és lelki jelentőségéről beszélt. Az előadó részletesen bemutatta, hogyan indult el az az imádságos elköteleződés, melyben a résztvevők kilenc hónapon át imádkoznak egy – csak Isten által ismert – veszélyben lévő magzatért, hogy megszülethessen és szeretetben növekedhessen. Az előadó kiemelte, hogy a lelki adoptálás nem csupán egyéni ima, hanem közösségi felelősségvállalás, amely a családok, az élet védelme és a társadalom lelki megújulása szempontjából is kulcsfontosságú. Az ima által a résztvevők nemcsak a gyermekért, hanem az édesanyáért, az édesapáért és az egész családért közbenjárnak.

Folytatásként Vecsei Tünde klinikai szakpszichológus előadása segítette a jelenlévőket abban, hogy a veszteség és gyász feldolgozását ne csupán pszichológiai, hanem keresztény szemléletű lelki útként is megértsék. Az előadó kiemelte, hogy a keresztény ember számára a gyász nem végállomás, hanem egy olyan belső utazás, amely Isten gyógyító jelenlétében zajlik.

A programsorozat zárásaként Priskin Zsolt szekszárdi diakónus által vezetett szentségimádásra gyűlt össze a közösség a tolnai Nagyboldogasszony-templomban. „A templom csendje ekkor nem pusztán a hallgatásé volt, hanem az Isten jelenlétében való megnyílásé. A szentségimádás alatt az Oltáriszentség előtt térdelve sokan hozták el kimondatlan fájdalmukat, kérdéseiket, és azt a vágyat, hogy békét találjanak.” 

A tolnai programsorozat célja

nem csupán az alkotás bemutatása volt, hanem a párbeszéd, az együttérzés és a lelki gyógyulás lehetőségének megteremtése.

A szobor csendes tanúságtétele arra hívta a látogatókat, hogy kimondják azt, amit eddig nem mertek – és hogy joguk van gyászolni, még akkor is, ha a veszteség sosem kapott nevet vagy időpontot.

„A meg nem született gyermek szobra továbbindult Tolnáról, de az itt hagyott csendes üzenet sokáig velünk marad” – végződik a beszámoló.

Az eredeti írás szerzői: Szőke Anikó, Vecsei Tünde, Wenhardt Katalin/Tolnai Plébánia

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Tolnai Plébánia/Koszorú Csaba, Szőke Anikó, Vecsei Tünde, Wenhardt Katalin, Wessely Gábor

Magyar Kurír