Egyházmegyei bibliai napot tartottak Vácott

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az egyházmegye több pontjáról érkezett hallgatóságot Varga Lajos váci segédpüspök köszöntötte. Felhívta a figyelmet, hogy a Szentírásban Isten legjellegzetesebb tulajdonsága az irgalmasság, amit az eredeti szöveg ugyanazzal a kifejezéssel ír le, mint az édesanya mérhetetlen ragaszkodását gyermekéhez.

A nap első előadásában Vágvölgyi Éva a lelki küzdelemről szólt bibliai alapokon. A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára arról beszélt, hogy minden szinten háborúk, háborúságok vesznek körül minket. Az ószövetségi Biblia is tele van harcokkal, viszályokkal: gondoljunk Káin és Ábel, Ézsau és Jákob, József és testvérei történetére, a törzsek közti, valamint az Egyiptommal, a Babilonnal, a filiszteusokkal folytatott háborúkra. Ráadásul az ószövetségi Isten maga is harcos Isten, ahogy a neve is mutatja: a seregek Ura.

A résztvevők egy kötelekkel kifeszített bárányt ábrázoló képet néztek imádságos csendben, és az előadó felolvasta Izajás negyedik énekét az Úr szolgájáról (Iz 52,13-53,12). Ezután megbeszélték, kiben milyen gondolatokat keltett a kép és a szöveg együttese. Elhangzott például, hogy amíg Jézusnak isteni szeretetéből adódóan még rossz gondolata sem volt kínzóira, addig mi erre nem vagyunk képesek. Volt, akiben az ötlött fel, hogy Jézus az összes előnytelen helyzetű emberrel szolidaritást vállalt. S volt, aki arra mutatott rá, hogy éppen megkötözöttségeink, amelyek kifeszítenek minket, adják meg nekünk a stabilitást.

Vágvölgyi Éva ezután Jézus egyik legnagyobb lelki küzdelmével: a sátán általi megkísértéssel folytatta gondolatmenetét. Ekkor a sátán Krisztust a messiási hatalommal való önző visszaélésre akarta bíztatni, de ő nem ment bele ebbe. Jézus nyilvános működésében a sátán által kikényszeríteni akart csodák aztán mind megvalósultak, de sohasem öncélúan, hanem mindig a szeretet megnyilvánulásaként. A szeretet jézusi forradalma nem a legyőzéssel vagy a meggyőzéssel operál, amelyek egy kényszer szülte külső változáshoz vezetnek csupán (az új háborúság folytonos kockázatával), a szeretet belülről indítja meg a másikat. Isten ezért is nem erőben és hatalomban mutatkozott meg, hanem egy gyenge csecsemőben – fűzte hozzá az előadó.

Jézus elment volna-e szavazni? – tette fel a kérdést az előadó. Ha konkrét válasz nem is született erre, azt elmondta, hogy Jézus számára nem voltak lövészárkok, éppen úgy elment a szegényekhez, mint a népnyúzókhoz, de azért a farizeusokat vagy például a templomban nyerészkedőket kritikával illette. Jézus ugyanis a sötétség ellen harcolt, és az nem ismer táborokat, mindenütt felüti a fejét.

Abban, hogy a Bibliában Jézus két helyen is (Péter első levelében és a Jelenések könyvében) bárányként jelenik meg, az a fő üzenet, hogy ahogyan a zsidó pászkakor Isten a – bárány vérével megjelölt házakban élő – népét megszabadította, úgy most a szabadító mindenkit megszabadít a bűn szolgaságából. Az előadó arra is rámutatott, hogy a szeretetből vállalt szenvedés a szenvedés negatívumát pozitívummá képes átfordítani.

Vágvölgyi Éva második előadása A szív csöndjére való törekvés címet viselte, és az ennek csúcspontját jelentő imáról szólt a Miatyánk szóról szóra való elemzésén keresztül. A Miatyánkban jelen levő archaikus szó nem fejezi ki elég jól az eredeti „abba” szót, amely egy kifejezetten bizalmas megszólítás, mint az apuka. Az, hogy többes számban szólítjuk meg Istent a Jézus által tanított imában, azt mutatja, hogy a kereszténység közösségi vallás, és nem lehet egyedül bebiciklizni a mennyországba – mondta az előadó. A bibliatársulat főtitkára rámutatott: a rövid Miatyánk kéréseiben visszaköszön a zsidó imák egy-egy részlete. A három kezdő kérés („szenteltessék meg a te neved”; „jöjjön el a te országod”; „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”) valójában ugyanazt a kérést fogalmazzák meg egyre érthetőbben, vagyis hogy Isten uralma, az ő üdvözítő terve valósuljon meg e földön.

A „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” kéréssel kapcsolatban elmondta, hogy az mindig csak az adott napra elegendő kenyér iránti kérés, vagyis szó sincs itt spájzolásról. A „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” sor esetében Máté evangéliuma az adósság szót használja – mondta el Vágvölgyi Éva, hozzátéve: Isten nemcsak elengedte, ki is fizette a mi adósságunkat már előre, így nem tarthatjuk számon mások vétkeit. És mi az adósság, amit csak Isten fizethetett ki helyettünk? A bűnbeeséssel elestünk az örök élethez való jogunktól, de ő ezt visszaadta. „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” – ez a két kérés megint csak egy dolog két oldala: nem azt kérjük Istentől, hogy tartson távol minket a próbatételektől, hanem azt, hogy helyt tudjunk benne állni, és ha valamiért mégsem tudunk ellenállni a sátán kísértésének, akkor lépjen közbe – fejtegette az előadó.

A legismertebb keresztény ima tudatosabb átgondolását segítette végül az a jelenet, amelyet két résztvevő olvasott fel: egy hívő megpróbálja csak úgy eldarálni a Miatyánkot, de Isten mindig közbeszól, és így az imádkozó sokkal inkább átéli a szavak jelentését.

A nap harmadik előadását a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat elnöke, Tarjányi Béla tartotta Irgalmasság az Újszövetségben címmel. Az Ószövetség sokat beszél Isten büntetéséről, pedig Isten senkit nem büntet, hanem az ember maga bűnhődik – mutatott rá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának nyugalmazott professzora. A legtöbb ember rájön, hogy a bűnt, amit elkövetett, nem kellett volna megtennie, és ezt fájlalja, valójában ez a bűnhődés. Aki erre soha nem jön rá életében, de nem megátalkodottságból teszi a bűnt, annak ott lesz a tisztítótűz, hogy meglássa és fájlalja bűnei következményeit. Aki azonban gonoszságában megátalkodott, élvezettel teszi a rosszat és így is hal meg, az lehet, hogy elkárhozik, de mindenképpen végtelen fájdalmat fog érezni, hogy elrontotta az életét.

Isten irgalmasságában Fia által minden rosszaságot jóvá tett, megvalósította annak ellentételezését – tette hozzá Tarjányi Béla, aki több újszövetségi történetben mutatott rá, hogy mit követelt volna meg az igazságosság, a felebaráti szeretet, és hogyan mutat ezen túl Isten irgalmassága. A tékozló fiú történetében például az idősebbik fiú felháborodása teljesen jogos, mert ha az apa igazságos, akkor elfogadja kisebbik fia bűnbánatát, de hagyja, hogy elszenvedje tettei következményeit és csupán szolgálónak veszi vissza, ahogy azt ő maga is kérte. Az irgalmas Isten azonban nem tesz szemrehányást, csak örül és ünnepel. A környezete által legutálatosabb embernek tartott Zakeust sem pellengérezi ki Jézus, azt se mondja neki, hogy térj meg, vagy hogy tedd jóvá a bűneid. Jézus túllép az emberek által teremtett falakon, mert meglátja azt a vágyakozó szempárt, ami a fán lévő Zakeushoz tartozik.

Az lenne a legcsodálatosabb, ha Jézus nyomán mi is úgy tudnánk segíteni, hogy a másik azt érezze, szeretünk neki segíteni – mondta Tarjányi Béla. A professzor az irgalmas szamaritánus példabeszédét hozta fel erre, aki nem állt meg a felebaráti szeretet gyakorlásánál, vagyis hogy elvigye a fogadóig, és ott másokra bízza a bajbajutottat, hanem még pénzzel is megtámogatta.

Isten megismerése akkor lehet igazán eredményes, ha ez minket alakít, ha hasonlóak igyekszünk lenni hozzá, vagyis ha mi is olyan irgalmasok akarunk lenni, mint ő – hangsúlyozta a bibliatársulat elnöke.

A Váci Egyházmegye bibliai napja szentmisével zárult, amelyet a székesegyház oldalkápolnájában mutatott be Tarjányi Béla.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír