Halmos László Nagyváradon született 1909. november 10-én. Középiskolai tanulmányai befejeztével a budapesti Zeneakadémián tanult orgona és egyházzene szakon, valamint Siklós Albertnél zeneszerzést. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában, konzervatóriumban tanári megbízatást is kapott. Ekkor Győrbe költözött, ahol élete végéig alkotott és szolgálta az egyházzene ügyét, Isten dicsőségére és a hívek lelki javára.
Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. E kórus széles repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig és a kortárs magyar zenéig. Ebben a mindennapi műhelyben leste el igazán a kórushangzás titkait és tanult meg valóban a gyakorlati élet számára komponálni, nem szűk körű zeneértő publikum, hanem templomba járó, zömmel egyszerű emberek, mondhatni, a nép számára. A Palestrina-kórus mellett közel húsz kórust alapított csak Győrben: az egyszerű gyermekkórusoktól kezdve a gyári munkások dalos énekkaráig. A konzervatórium kórusát, vagy épp a Liszt-kórust, a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is ő alapította, amelyből később alakult a Győri Filharmonikus Zenekar. Olyan zenei géniusz volt, aki mindenkiből kihozta a zene vég nélküli szeretetét. Nem feltétlenül a zenei képzettséget nézte, hanem azt, hogy az ember szívből muzsikáljon. Ahogy egyik megzenésített zsoltára is mondja: „Minden Földek Istent dicsérjétek, ujjongjatok és énekeljetek!”
Negyvenéves pedagógus pályája során tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, konzervatóriumban, főiskolán. Növendékei közül számos zenetanár, karnagy, előadóművész, zeneszerző került ki; mintegy 2000 művet komponált, kantátákat, szimfonikus és kamarazene műveket, zongora-orgona darabokot, illetve dalokat és főleg kórusműveket. Halmos László zeneszerzői útja tovább szélesedik a népdal szellemében írt műdalokig, melynek következtében a magyar és idegen költők verseire komponált hatalmas méretű kóruskompozíciók születnek. Egyházzene jellegű kórusművei motetták, kantáták, magyar-latin misék, ordináriumok: csak ezek közel hétszáz opuszt tesznek ki. Kórusműveivel a tömeget ragadta meg és emelte zenei igényességüket mind magasabbra. Magabiztos mesterségbeli tudásról, a hangszínek kitűnő kezeléséről, a zenei ábrázolás tökéletességéről vallanak művei. Bámulatos módon alkalmazta a gregorián és a népdalszerű motívumvilágot zeneműveiben, amelyek közül 1945 után sokáig egy sem jelent meg nyomtatásban. Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban 1934-ben. Bárdossal és Bartókkal is baráti kapcsolatban volt. Kodály több művét is elismerésre méltónak tartotta. 1936 októberében a Frankfurtban megrendezett Modern Egyházzenei Hét programján Barbár miséje nagy sikert aratott. Később szintén sikert ért el a Napmise, illetve a H-moll mise című műveivel.
Győr iránti szeretetéről tanúskodik az Óda Győr városához című oratóriuma, illetve a Győri mise a Könnyező Szűzanya tiszteletére (Missa Jaurinensis).
1953-tól 1955-ig a kommunista diktatúra koholt vádak alapján Komlóra száműzte és kényszermunkára ítélte. Szabadulása után Mosonmagyaróváron tanított, az agráregyetem énekkarát is ő szervezte és irányította. 1972-ben Mosonmagyaróvár város kitüntette. Ezen évek alatt született meg a Mosonmagyaróvári oratórium című monumentális darabja.
Magyarországon sok darabját adták ki, az 1980-as évektől már külföldön is, elsősorban Németországban. Külföldön itthoni mellőzöttsége miatt azonban nagyobb ismeretségre tett szert. A kommunista diktatúra meghurcoltatása ellenére sem veszítette el hitét. Szakmai elismerései mellett 1994-ben Győr városa is díszpolgárrá avatta. Halála után húsz évvel még mindig ismerik külföldön; mára híressé vált legismertebb kórusdarabjait szinte az egész világon éneklik, az egyszerű szkóláktól a legnagyobb kórusokig; köztük a Vatikánban is.
Hoffmann László orgonaművész, egyházzenész és pedagógus volt az, aki Halmos László halála után a 2000-es évek elején kézbe vette a zenei hagyatékot. Fáradhatatlan kutatómunkával összegyűjtötte az egyébként feledésbe merülő darabokat, amelyek rendszerezve megtalálhatóak a győri Richter-gyűjteményben.
Hoffmann László egy szintén általa kiadott Halmos-kötet zárszavában ezt írja:
„Halmos László egyházi zeneszerző volt: a hét elején megnézte a következő ünnepi mise propriumait, kikereste hozzá a Liber Usualis-ból a megfelelő gregorián dallamot, hét közben komponált, majd betanította együtteseinek, vasárnap pedig bemutatták az elkészült új kompozíciót. Zenepedagógus volt: a muzsika alázatos szeretetére nevelte kórusait, és a templomba járó egyszerű embereket.
Mindig megtalálta azt az egyszerű és kifejező hangot, mely a nemes cél eléréséhez vezetett. Precíz ember volt: kézirataiban az oldal alján mindig jelezte valamilyen egyértelmű rövidítéssel, hogy az melyik művének hányadik oldala, mivel időnként a kéziratlapok összekeveredhettek. Naplókat vezetett. Külön naplót a mindennapokról, hogy hol voltak kirándulni, vagy mit olvasott.
Természetszerető ember volt: a Bakony volt a szíve csücske, ahol számtalanszor járt vonattal. Hajnali négy óra körül indultak feleségével, gyerekeivel. Ott pihente ki magát és töltődött fel az újabb feladatok ellátására.
Ember volt: erényeivel, hibáival együtt a mindennapi emberek életét élte. Életét a mérték és Isten-ember szeretet jellemezte.
Élete végégéig győrinek tartotta magát. Szeretett városához mindhalálig hű maradt. Halmos László 1997. január 27-én hunyt el. Győr által adományozott díszsírhelyen nyugszik a Köztemetőben.”
***
Halmos László halálának évfordulója alkalmából március 3-án, pénteken este 18 órakor a győr-újvárosi Szent József-templomban (Kossuth u. 42.) a Győr-újvárosi templom szkólája a Győr-szigeti és Szent Erzsébet-telepi egyházközségek énekeseivel közreműködve közösen szólaltatja meg Halmos László Missa e Sole (Napmise) című latin miséjét. Az ünnepi szentmisét Veres András győri megyéspüspök celebrálja, amelyen elhangzik továbbá Halmos László Ecce sacerdos, Scapulis suis (nagyböjti offertórium), valamint Tantum Ergo című kórusműve is.
Forrás és fotó: Győr-újvárosi plébánia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria