Erdélyi zarándoklatot szerveztek a pozsonyi magyar híveknek

„Több mint kilencszáz kilométert megtéve is az anyanyelvünkön beszélhettünk, s érthettük meg az ott is magyarul beszélő embereket, mégpedig a szívünkkel is, hiszen ők is és mi is magyarok vagyunk…” – valahogy így foglalható össze az az öröm, amelyet a szervezett zarándokút résztvevői átéltek az elmúlt napokban.

Hét év után ismét teli autóbusszal indultak el a Molnár Tamás pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor által vezetett közösség tagjai, hogy felkeressék erdélyi ismerőseiket, ismerkedjenek a festői tájak szépségével és az ottani kultúrával, az ott élők sorsával – s persze legfőképpen azért, hogy imáikban a Szűzanya elé vigyék szeretteiket, kéréseiket, örömeiket és bánatukat, ügyes-bajos dolgaikat, a mások által rájuk bízott imaszándékokat.

Július 22-én, a zarándoklat első napján Déván imádkozott a csoport, ahol – miután megismerkedtek a nehéz sorsú gyermekeket segítő Szent Ferenc alapítvány áldásos munkájával – az út további szakaszára maga az alapítvány megálmodója, Böjte Csaba ferences atya részesítette áldásban a híveket. Ezt követően a csernakeresztúriak vendégszeretetét élvezhették a zarándokok.

Kedden Vajdahunyad és Nagyszeben után Sepsiszentgyörgyöt ismerhették meg jobban a körút résztvevői. A sepsiszentgyörgyi Szent József-templomban a betegekért ajánlották fel a Molnár Tamás atya által celebrált szentmisét.

A körút harmadik napja a Nyerges-tető kopjafái között kezdődött, ahol a sok-sok emlékoszlopot körbeállva elénekelték a magyar himnuszt.

A déli Úrangyalát a csíkkozmásiakkal imádkozták a település templomában a felvidékiek.

Csíkkozmás a Pozsonyhoz közeli Csallóközcsütörtök testvértelepülése. A polgármester, Szántó László és munkatársai, valamint a falu néhány lakója kedves fogadtatásban részesítették a vendégeket.

Délután Csíksomlyóra érkezett a zarándokcsoport, ahol a kegytemplomban szentmisén vettek részt, majd a pünkösdi búcsúk helyszínéül szolgáló nyeregbe tartva a magyar nemzetért megfogalmazott keresztutat imádkozták a zarándokok, akiknek alkalmuk volt a kegyszoborhoz is feljutni, hogy csendes imájukban személyes kéréseiket a Szűzanya elé terjesszék.

Két éjszakát is a csíksomlyói zarándokházban töltöttek, abban a házban, ahol Ferenc pápa is megpihent 2019-es csíksomlyói látogatása alkalmával. Hála illeti a kegyhelyen szolgáló Urbán János Erik ferences tartományfőnököt és a további ferences testvéreket áldozatos munkájukért, amit a zarándokok érdekében is folyamatosan végeznek.

Csütörtök délelőtt Madéfalván volt a zarándokcsoport szentmiséje, miután a helyi plébános, Bartalus Zoltán Jakab atya és az egyházközségében segítő személyek nagy szeretettel fogadták a felvidéki híveket. Majd a madéfalvi veszedelem, a székelyek egykori lemészárlása emlékére állított emlékműnél imádkozott és koszorút helyezett el a csoport.

Folytatva útjukat az ezeréves határhoz látogattak, s megtekintették Gyimesbükköt. Nem sokkal kevesebb mint ezer kilométert végigutazva tudatosítani azt, hogy valaha ugyanazon Magyar Királyság része volt az egyik szélén elterülő Pozsony vármegye is, mint a másik végen levő Csík vármegye, melynek településeire eljutott a felvidéki magyar csoport, bizony, nem mindennapi érzés – olvasható a beszámolóban.

A felvidéki Bős város testvértelepülésén, Csíkszentmihályon a polgármester, Izsák-Székely Lóránt, valamint az alpolgármester vezette körül a vendégeket, megmutatva a falu kincseit. (A falu jelenlegi polgármestere volt az, aki feleségével és gyermekeivel együtt székely népviseletben vitte Ferenc pápához az áldozati adományokat az öt évvel ezelőtti csíksomlyói apostoli látogatás alkalmával.)

Pénteken Székelyudvarhelyre, majd Gyulafehérvárra látogattak, ahol a székesegyház főoltáránál a csoport lelkivezetője, Molnár Tamás atya szentmisét mutatott be.

A nap Ópáloson ért véget. Innen indultak a zarándokok szombat reggel Máriaradnára, ahol hálaadó szentmisén vettek részt. A helyi lelkiatya, Reinholz Andreas kanonok nagy szeretettel mutatta be a kegyhelyet, ahol rendszeresen celebrálnak többnyelvű szentmiséket.

Aradon koszorúzást tartottak, majd Magyarországon áthaladva érkeztek haza a felvidéki a zarándokok, házaspárok, fiatalok és idősebbek.

Az út során Bokor Judith székelyudvarhelyi kísérő hasznos ismeretekkel, sok esetben személyes élményeivel is gazdagította a résztvevőket. A lelki programokat Molnár Tamás atya koordinálta; a további programok zökkenőmentes megszervezésében nagy szerepe volt Szerda Tamás utaskísérőnek és ifj. Tomanovics György autóbuszvezetőnek.

Forrás és fotó: Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség

Magyar Kurír