Az újrakezdés háza – Erdő Péter megáldotta a Boldog Ceferino Roma Misszió és Caritas Házat

Hazai – 2019. augusztus 30., péntek | 9:33

Egy korábban szegényházként, majd kórházként használt épület felújításával elkészült Esztergomban a Boldog Ceferino Roma Misszió és Caritas Ház, ahol szociális szolgálatot és roma felzárkóztatást végez az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. A cigány missziós központot augusztus 29-én, csütörtökön délután Erdő Péter bíboros, prímás a szentmisét követően áldotta meg.

Az esztergomi roma közösség örömünnepet ült augusztus 29-én. Erdő Péter bíboros megáldotta a felújított roma misszió – Cursillo-ház, tanoda, baba-mama klub – épületét. Velük ünnepelt a mellettük levő épületrészben elhelyezett – és velük szorosan együttműködő – karitászközpont is. Michels Antal, a roma misszió egyházmegyei felelőse pedig elmesélte nekünk, milyen út vezetett el a nagy napig.

Amikor a forgalmas út mellett, a kápolnával és a roma központtal szemben leparkolunk, egy karitászos hölgy, bár nem ismerjük egymást, ránk köszön. Ő is, társai is süteményestálcákkal küzdik át magukat az úton, a száguldó autók között. Odabent is rengeteg karitászmunkatársat pillantok meg: egy egész termet megtöltenek, kivetítőn nézik a misét. Bölcs intézkedés, a kápolnába ugyanis nem lehet beférni, zsúfolásig megtelt ünneplőkkel.

Már az udvarban is látványosak a felújítás jelei: frissen lekövezett utacskák között sárga szalaggal lezárt szigetek látványa fogad, mindet sűrűn teleszórták fűmaggal. Minden helyiség erős illatú, mintha a kőművesek csak az elmúlt órákban távoztak volna. Végigjárom a folyosókat, a szobákat és a termeket, és tíz után hagyom abba a számolást. Egyelőre minden üres, csak egy-két szobában vannak székek, na és persze az ebédlőben, ahol már minden készen áll a mise utáni fogadáshoz: körben a megterített asztalokon tálak, tányérok, evőeszközök, szalvéták.

*

Az olvasmány és a Keresztelő János haláláról szóló evangéliumi részlet után Erdő Péter bíboros elmondja homíliáját, melyet az alábbiakban közreadunk.

1. A mai napon a világegyház Keresztelő Szent János vértanúságát ünnepli. A mi közösségünknek még egy másik különleges oka is van az ünnepre: ma áldjuk meg a Boldog Ceferino Roma Misszió felújított épületét. Hálát adunk Istennek hogy ez a munka sikeresen befejeződött. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik megvalósítását lehetővé tették. Már a hajdani egyházi épület visszaadása is a megyei önkormányzat segítőkészségének eredménye volt. A felújítás költségeit pedig nagyrészt a Magyar Állam biztosította, ezúton is köszönetet mondunk érte.

Először azonban a funkciót kellett megtalálnunk, mert minden felújításnak akkor van értelme, ha tudjuk, mire fogjuk használni az épületet. Az Esztergomban és környékén élő roma közösség már használta a kápolnát, ahol Székely János püspök úr jóvoltából rendszeresek voltak a szentmisék és a bensőséges találkozók. Ezért megalapítottuk a Boldog Ceferino Roma Missziót mintegy személyi plébánia gyanánt. Székhelye pedig ez az épület lett. Ugyanitt indultak meg azok a foglakozások, amelyek ma családi napközi otthon és tanoda jelleggel működnek. Az épületben kapott bérelt helyiséget a Magyar Püspöki Konferencia Boldog Ceferino Intézetének foglalkoztatási irodája is, amely mintegy 200 közfoglalkoztatott ügyeit intézi. Az épület egészében az országos Ceferino Intézettel együtt Főegyházmegyénk roma missziója lelki programokat és továbbképzéseket is szervez. Nagy öröm volt számomra, amikor átadhattam az itt végzett közösségszervezők első csoportjának a felkészülésüket tanúsító diplomát. Mindezeknek a munkáknak az elvégzésében sokan nyújtottak önzetlen segítséget. Ezúton is hálás köszönetet mondok mindannyiuknak. A legutóbbi időkben a Mindszenty Iskola vállalta a családi napközi otthon működtetését. Szalma József pedig lehetővé tette, hogy vendéglőjében a fiatalok szakmai gyakorlatot szerezhessenek.

A Ceferino Központtal szomszédos telken főegyházmegyénk Karitászának esztergomi regionális szervezete kapott új otthont. Bízom benne, hogy a fizikai közelség a jó együttműködés lehetőségét is megteremti.

2. A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Heródes Antipász, nem a betlehemi gyermekgyilkosságért felelős Nagy Heródes, hanem kései rokonai közül egy kis fejedelem, kivégeztette Keresztelő Szent Jánost. Megtudjuk a Szentírásból, hogy Keresztelő Jánost, Jézus előfutárát, a bűnbánatot hirdető, népszerű prófétát ez a király elfogatta és börtönben tartotta. Félt ugyanis tőle, mert nyilvánosan bírálta őt. Szemére vetette, hogy testvérének feleségével él együtt. Azt olvassuk a Bibliában, hogy Heródes tudta Jánosról, hogy „igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta” (Mk 6,20). Heródes tehát Isten emberének tartja Jánost, Isten üzenetének tartja tanítását, de mégsem követi. Ez vezet oda, hogy egy nagy lakoma közben könnyelmű ígéretet tesz, és amikor Szalóme, a nevelt lánya János fejét követeli egy tálon, teljesíti a kérését. Kivégezteti azt, akit ő maga is szent és igaz embernek tart.

3. Mi is így vagyunk ezzel az életben. Meghalljuk Isten üzenetét. Megérezzük már a teremtett világból is, különösen pedig a Szentírásból és a Szenthagyományból. Ott él a lelkünk mélyén a tudat, hogy mi a helyes és mi a helytelen. De ha nem követjük lelkiismeretünk szavát, ha nem dolgozunk azon, hogy lelkiismeretünk egyre jobban képzett, egyre helyesebb legyen, akkor kettősségben élünk. Újra meg újra hatalmába keríthet minket a félelem, mert érezzük, tudjuk, mi a helyes, mégsem azt tesszük. Akkor pedig egyre tovább sodródhatunk a rossz úton, szembefordulhatunk egymással és magával a Teremtővel is.

De a jó törekvéseknek is újra meg újra erősítésre van szükségük. Ebben ad segítséget az imádság, az Istennel való találkozás a szentmisében, de a jó emberi közösségi együttlét is. Erre kínál alkalmat ez a megújult missziós központ. Kérjük Isten áldását az itt folyó nevelői és missziós munkára, a lelkipásztorokra, a munkatársakra, Esztergom és környéke egész roma közösségére, Esztergom városára és egész magyar népünkre! Ámen.

*

A mise végén Michels Antal, a főegyházmegye cigánypasztorációs referense felkéri a bíborost, hogy áldja meg a misszió és a karitász felújított épületcsoportját. A bíboros az áldás előtt azt kívánja, hogy az itt megfordulók tapasztalják meg az Isten jelenlétét, szerető gondviselését, és valamennyit tovább is tudjanak belőle adni.

A roma közösség nevében Ónodi Sándor Alfonz mond néhány szót. A sokkról beszél, amelyet Székely János püspök távozása okozott, majd az örömről, amellyel Michels atya, „a bevállalós pap” kinevezését fogadták. Most az újrakezdés ereje hatja át őket: a hat házaspárból álló magközösség hűségesen eljár csütörtökön misére és pénteken szentségimádásra, mondja. Sok erőt és egészséget kíván a roma misszió alapítójának, és külön megköszöni, hogy múlt év nagycsütörtökén két roma testvérének lábát megmosta. A főpásztor megköszöni a kedves szavakat, majd a kreol és a luba mise mintájára hazánkban megalkotott cigány miséről (lovári miseszövegről és újonnan, Zeneakadémián tanító roma tanárok által megírt zenéről) beszél, amelynek szentszéki jóváhagyására várnak. Bemutatása a terv szerint a jövő évi eucharisztikus kongresszuson lesz, ami világszenzáció lenne.

*

A mise végén, a cigány himnusz alatt felfigyelek az énekesnő hangjára, amely lúdbőröztető erővel képes közvetíteni fájdalmat és reményt egyszerre, és ezáltal különösen is illik a mai naphoz. A mise végét is jelző taps váratlan hevessége meglep. Utána örömzene következik, ami sokat elárul arról, hogy „jó nekünk itt lenni”, hogy a többség szívesen maradna még.

Marad is, csak nem a kápolnában, hanem az étkezőben, ahol örömünnep kezdődik cigány káposztával és bodaggal, azaz hagyományos cigány kenyérrel. Farkas Józseftől, az étkezés felelősétől megkérdezem, mi a cigány káposzta sajátossága. Az, hogy fűszeresebb, és ötféle hús van benne: tyúk, sertés: oldalas, csülök, marhahúsból gombóc. Az ötödiket nem sikerül megtudnom, részben a nagy kavarodás, részben a konyhai titkokra való hivatkozás miatt. Kollégám és én óvatosságból ketten kérünk egy tányér káposztát, de enni ekkor még nem tudok elkezdeni, mert keresnem kell az interjúalanyaimat. Mire odajutnék, a fotóriporterünk már megette az egész adagot, és arra biztat, hogy menjek újat kérni a konyhába. Mennék is, de nagy a tömeg, és egyébként is táncelőadás készül, a bíboros és Michels atya az első sorban, várakozásteljesen ülnek.

Én addig is beszélgetek a zenekar két tagjával, Csuporné Zsófiával, az énekessel és Ónodi úrral. Zsófi liturgikus munkatárs, és egy pillanat alatt képes érzékeltetni, mekkora szerepe van az éneknek és a zenének az együttlétek, imaalkalmak, szentségimádás, misék során. A házbeli munka fontos része a tánc- és a zeneoktatás, ősztől gitártanár is lesz, mondja. A felújítással reményei szerint a közösség megújulása is együtt fog járni. A cigányság meg- és behívása a feladatuk, meg a helyi közösségek erősítése. Elsőáldozási és bérmálkozási előkészítőket tartanak, és a cursillós lelkigyakorlatok helyszíneként is jelentős a ház szerepe.

Ónodi úr a magközösség példamutatásának erejét emeli ki, és a baba-mama klub meg a tanoda fontosságáról beszél.

*

A három plusz egy kislány táncelőadása maga a könnyed, elegáns légiesség. Bájosak, okosak: a mozdulataik, egész jelenlétük kivételes intelligenciáról és büszke öntudatról árulkodik. Ez a tánc: győzelem. Mindenkit egy szemvillanás alatt meggyőz arról, hogy az élet szép, és érdemes még szebb napokban bizakodni.

Azért írtam, hogy három plusz egy, mert a produkció vége felé egy, a többieknél sokkal kisebb, de szintén díszes táncruhába öltözött kislány perdül a többiek közé. Eleinte azt hiszem, csak „beszaladt a pályára”, de nem sokkal később már az „alakzat” részeként pörög-forog. Úgy táncol, mintha ennél könnyebb dolog nem is lenne a világon. Mindenki ámuldozva figyeli.

*

Sokáig keresem a rengeteg karitászos között, de meg is éri a fáradságot, mert Ferenczy Éva, az esztergom–bajóti régióközpont vezetője újabb birodalmat mutat meg a birodalmon belül (vagy talán inkább mellett): a misszió a Simor János utca 128-ban, ők a 126-ban vannak, de a két udvar között át lehet járni. A két intézmény együttműködik, de önálló egységek. Végigjárjuk az ő épületüket is: benézünk a képzési termükbe, ahol az önkénteseik háromhavonta mentálhigiénés, család- és kórházlátogatói oktatáson vesznek részt, végigsétálunk a raktárak mellett, amelyekből harminc település karitászcsoportjai vihetnek konyhai eszközöket, aztán a kórházi betegek ruháinak mosására szolgáló mosodába, a varróműhelybe, majd a családterápiás szobába megyünk. Éva a túloldalra, azaz a roma misszió épületegyüttesébe is átkísér. Jól ismeri, mert korábban hozzájuk, a karitászhoz tartozott az egész, ezt a szárnyat Székely püspök kérte el évekkel ezelőtt. Végighaladunk a körülbelül harminc fő befogadására alkalmas Cursillo-épületrészen, amely a résztvevők elszállásolására is alkalmas, majd az előadótermen, a tanoda szobáin keresztül visszaérünk az étkezőbe, ahol még ekkor is tetőfokon a hangulat.

*

Élek a lehetőséggel, és a konyhába megyek, kapok is egy tányért káposztát. Michels atya ezzel együtt a tanodaszobába invitál, jelenleg ugyanis ott, fonott székeken, egy kerti asztal mellett lehet a legjobban leülni beszélgetni. Antal 1999-től 2008-ig Esztergomban volt plébános. A romák már annak idején a szívébe lopták magukat, például azzal, hogy egy-egy keresztelőt mennyire komolyan vettek, milyen sokan megtiszteltek a jelenlétükkel, meg azzal, hogy utána rögtön pezsgőzni kellett velük, az általuk hozott ólomkristály poharakból. Minden azon áll vagy bukik, hogy szereted-e őket, véli Michels atya. Ha igen, azonnal megérzik, és meghálálják.

Székely János, miután megtudta, hogy szombathelyi püspök lesz, felkereste Antalt, akire főpásztora az egyházmegyei cigánymisszió felügyeletét bízta (de közben plébános is maradt Budapesten, a VIII. kerületi Horváth Mihály téren is). A ház felújítását már ő felügyelte. Mint vendéglátóipari üzemgazdász (ez volt a korábbi végzettsége) úgy gondolja, egy ilyen házat fontos úgy üzemeltetni, hogy ne legyen veszteséges. Az elülső részt ezért a kétszáz roma közmunkás sorsát intéző Boldog Ceferino Intézet bérli irodák céljára. Együttműködnek továbbá Szalma József vállalkozóval, akinek a Prímás-szigeten van étterme. Az ő vezetésével konyhai munkát lehet majd náluk tanulni, és a náluk végzetteket alkalmazza is a szakmai partner.

Ferenc pápa a szegények közé küld bennünket, nem maradhatunk az értelmiség és a jóléti társadalom „egyházi ellátói”, hangsúlyozza Michels atya. Nem hagyhatjuk, hogy a cigányság még jobban leszakadjon. Spirituális műhellyé kell tennünk ezt a házat, amely máshol, kisebb közösségekben is változásokat generál, segíti a helyi roma egyházközségi csoportok működését és újak alapítását.

A Boldog Ceferino Roma Misszió és Caritas Ház a főépületben kapott helyet a cigány misszós központ. A Boldog Ceferino Intézetben 200 roma származású ember közmunkában való részvételét szervezik, valamint képzéseket és iskolára felkészítő családi napközit tartanak.

Az épület felső részében lelkigyakorlatos házat alakítottak ki, ahol 35 személy szállhat meg. A központban egy helyi vállalkozó romákat képez ki konyhai kisegítő munkára, majd számukra a tanfolyam elvégzése után állást biztosít.

A leromlott állapotú ingatlan felújítása 320 millió forintba került, a munkálatokat a magyar állam támogatta. Itt kapott helyet a Szent Erzsébet Karitász Központ esztergom-bajóti régiós szervezete is.

Ferenczy Éva szolgálatvezető tájékoztatása szerint 30 kisebb településen és négy városban segítik a rászorulókat, az önkormányzattal és a szociális szolgálatokkal együttműködve. A szervezetben 180 önkéntes munkatárs dolgozik.

A volt szegényház része egy kápolna, melyet 2017-ben újítottak fel. Az egytornyú kisebb templom 1792-ben épült fogadalmi templomként, az akkor pusztító pestisjárvány miatt.

A kápolnát körbevevő telket a 1831-es kolerajárvány idején a város vette meg egy új aggok háza megépítésére. Az épületben kórház, majd szegényház működött, itt 1904 decemberében népkonyhát nyitottak. Az ingatlant 2008 végéig szociális otthonként használták.

A Boldog Ceferino Roma Misszió személyi plébániaként is működik az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén élő cigányok számára, akik itt részesülhetnek a keresztségben, köthetnek házasságot vagy kérhetik szeretteik temetését.

Esztergomban mintegy háromezer cigány él, nagy részük beszéli a lovári nyelvet. Ők a misszió kápolnájában csütörtök esténként részben anyanyelvükön bemutatott misén vehetnek részt, amely körükben kimondottan népszerű.

Giménez Malla Boldog Ceferino spanyolországi lókereskedő volt, mélyen vallásos életet élt. A polgárháborúban meg akarta menteni egy pap életét, a fegyverét tudakoló kérdésre rózsafüzérét emelte magasba. A kommunisták bebörtönözték és több pappal együtt, 1936. augusztus 9-én ítélet nélkül kivégezték.

Ceferino Giménez Mallát II. János Pál pápa 1997. május 4-én – mint első roma származású ember – boldoggá avatta negyvenezer hívő jelenlétében. Boldog Ceferino a romák patrónusa.

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria