A parókiális iratok között említésre méltó az az 1845-ben keletkezett lajstrom, amely 1844-től kezdődően mutatja be az egyházközség gazdálkodását. A hátsó borítóján pedig egy vázlatos historia domus is található, amelyben az egyházközség történéseit örökítették meg „Pro aeterna memoria”, azaz a dolgok örök emlékezetéül.
Az anyakönyvek kiemelt fontosságúak a családfakutatás szempontjából, de sok esetben egyháztörténeti és településtörténeti vonatkozásuk is van. Ez alól a pocsaji anyakönyvek sem kivételek.
II. József (1780–1790) uralkodásáig az anyakönyveket általában nem rovatok szerint, hanem folyamatosan vezették, napok és hónapok szerint. A rovatok (megkereszteltek, házasság, elhunytak) a 18. század utolsó negyedétől kezdtek elterjedni. A 18. század elejéig a feljegyzéseket általában egy könyvben vezették. Ezek az ún. „vegyes” anyakönyvek.
A keresztelési, házassági, halotti anyakönyvek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak is számítottak, mivel 1895. október 1. előtt állami anyakönyvezés nem létezett.
A most állományba került anyakönyvek közül kiemelkedik a „kereszteltek, bérmáltak, házasultak és meghaltak” anyakönyve, amit még Illésfalvi Papp-Szilágyi Simon kanonok, pocsaji parókus kezdett el vezetni 1830-ban.
A kötet különlegessége abban rejlik, hogy az első lapja egy díszes címoldal, amely megörökíti a parókus nevét és a parókiához tartozó filiákat, a másodikon pedig egy keresztelési jelenet ábrázolása található.
A kötet további két tematikus képet tartalmaz, az egyik a házassági, míg a másik a halotti anyakönyv első oldalán található. A képek alján pedig felirat örökíti meg azok készítőjét, Grava Miklós pocsaji iskolamestert. Bár az irat restaurálásra szorul, értéke ennek ellenére is kiemelkedő.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria