Ervin Gábor: 100 éve született a neves katolikus pap és filozófus

Ervin Gábor (1912-1944) a neotomizmus képviselője volt, filozófiai tevékenysége papi munkájával együtt bontakozott ki. Születésének századik évfordulójának alkalmából (január 24-én született), január 27-én, ami egyben a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja is, az ELTE bölcsészkarán rendeztek konferenciát életművéről.

A konfereciának vendége volt Fischer János, a Richter-Gedeon Rt. kutatási osztályának vezetője, aki Ervin Gábor keresztfia, bár nem ismerte őt, mivel három éves volt, amikor keresztapja meghalt. Ő számos családi emlékkel és a családfa felvázolásával segítette Ervin Gábor alakjának megismerését. 

A konferencia első fele egyfajta korrajzot vázolt fel. Gianone András, a KPSZTI munkatársa, a Szent Imre Gimnázium történelem tanára az egyház és állam Horthy-korszakbeli kapcsolatát mutatta be, amikor az egyházak hatalmas részt vállaltak az oktatásból, a szociális és karitatív munkából, amiben támogatta őket az állam, ráadásul az egyházi jelenlét (például apácák az állami kórházakban) az állami szférában is jelentős volt, gondoljunk csak arra, hogy kötelező volt a hittan. Az 1919-es bolsevik diktatúra és Trianon után az egyházakkal karöltve próbálta az ország vezetése talpra állítani Magyarországot, „valláserkölcsi” alapon. Szimbolikus példája lehet ennek az 1938-as, budapesti Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent Jobb országjárása, aminek állomásain elválaszthatatlanul összefonódtak az állami és egyházi ünnepségek. 

Ervin Gábor hét éves volt, amikor családja az izraelita vallásról katolizált. Már fiatalon papnak készült, a Központi Szemináriumban tanult – írja róla Kránitz Mihály az Új Ember január 22-i számában. 1934-ben szentelték pappá, először budaörsi káplán volt, majd 1936-tól 1944-es haláláig a Salvatore tanítóképző intézetben volt hittanár. 19 éves volt, amikor első komolyabb tanulmányát írta, mégpedig Széchenyi vallásosságáról. Doktori dolgozatának Az emberi természet sebei és gyógyulásuk volt a címe. Példaképei Szent Tamás, Newman, Prohászka Ottokár voltak, s külön megemlíti Réginald Garrigou-Lagrange francia neotomista teológust is. Nem csak a teológia és a filozófia, hanem a pszichológia is  érdekelte, tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak. 

Ervin Gábor lelkivezetőként részt vett a zsidótörvényekben érintettek védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület munkájában is. Ennek 1944-től titkára volt. Felvarrta reverendájára a sárga csillagot, hogy így mutassa ki szolidaritását édesanyjával és testvéreivel, valamint az egész magyar zsidósággal – papként ugyanis nem volt kötelezve a sárgacsillag viselésére. Amikor látta a csoportokba terelt zsidókat, hangosan elítélte a történéseket, ezért a rendőrség őrizetbe vette, de elengedték. A saját élete is veszélyben forgott, de ő üldözötteket rejtegetett. 1944 december elején nyilasok törtek be hozzájuk, és mindenkit elhurcoltak, Ervin Gábort is. Háztartási alkalmazottja tért csak vissza, aki elmondta később, hogy látta, amint a fiatal papot és édesanyját megkorbácsolják a nyilasok. Egyes források szerint mindkettőjüket a Duna-parton végezték ki – írja Hetényi Varga Károly nyomán az Új Ember. 

Frenyó Zoltán filozófus, a konferencia előadója Ervin Gáborról a Kurírnak elmondta: olyan gondolkodó volt, aki kifejezetten neotomista, de ezen belül nagyon friss hang, és nagyon szabatos a gondolkodásmódja. Korában a másik két népszerű irányzat a pozitivizmus és a neokantianizmus volt. Ervin Gábor és a neotomizmus jól látta, hogy a metafizika vagy ontológia alapvető a filozófiában, ami nélkül „minden félresikerül”. A mai helyzetben is érvényes, hogy a filozófia tájékozódóképességének megtartásához szükséges egy „egészséges metafizika”. Ervin Gábor életműve nagy inspiráció Frenyó Zoltán szerint, hogy tovább gondoljuk a keresztény filozófia problémakörét, hiszen keresztény filozófia kétségkívül létezik, de hogy a két fogalom – kereszténység és filozófia – hogy hat egymásra, arról a mai napig sokat vitáznak. 

Ervin Gábor főbb művei közül kiemelendő a Krisztusi nagykorúság – bérmálkozóknak és megbérmáltaknak; A kultúra és emberiség, talán a legátfogóbb műve; a Gondolatok a művészet etikájához; és A műalkotás mint jel.

Kránitz Mihály, a konferencia egyik előadója a Magyar Kurírnak elmondta: Ervin Gábor teológiailag nagyon alaposan felkészült személyiség. Személy szerint őt a Krisztusi nagykorúság című munkája fogta meg a leginkább. A mának szóló üzenete az, hogy egy kereszténynek nagyon felkészültnek kell lennie, ez pedig teljességgel megegyezik XVI. Benedek pápának az új evangelizációra való felhívásával. Nagyon fontos a hitelesség is, ami Ervin Gábor életáldozatát tekintve nem vitatható el tőle. A keresztény hit nem csak egy magunkra aggatott ruha, hanem életforma kell legyen. Kránitz hozzátette: Fischer János, Ervin Gábor keresztfia összegyűjtötte az összes tőle megmaradt szöveget, ami egy kötetben terveznek kiadni. Ő fordította le Garrigou-Lagrange-nak A megkezdett örök élet című művét, amit  már újra kiadott a Jel kiadó.  

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!