Ezer európai fiatal hirdette Budapesten: Hagyjunk fel a közönnyel, kezdjünk el törődni a világgal!

Global Friendship a neve a határokon átívelő barátság nagyszabású eseményének, amelyet Padova, Amszterdam, Berlin és Róma után idén Budapesten rendeztek meg. Öröm látni ezeket a fiatalokat, kedvesség, nyitottság, szolgálatkészség sugárzik róluk. Városaikban egymás és a szegények barátai, az evangéliumtól ösztönözve elmennek a perifériákra, hogy összefoltozzák a testvéri összetartás szétbomlott szövetét, építsék a békét. Vidám fiatalok, akik szeretnek szórakozni, barátkozni, beszélgetni, énekelni, táncolni, és másokat is bevonni ebbe az örömbe. Péntek délután zenével, tánccal kezdődött a találkozó, a színpadon igazi koncerthangulatban játszotta a zenekar a Global Friendship találkozók dalait békéről, barátságról, szolidaritásról, Afrikáról, a közösség erejéről és szépségéről.

A barátság áthidalja a népek, kultúrák közötti szakadékot

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd két előadással folytatódott a találkozó. Szőke Péter, a Sant’Egidio budapesti és regionális felelőse bemutatta a fiataloknak Magyarországot, Budapestet, összefoglalta a történelmi fordulópontokat. Az esemény logója kapcsán beszélt a Dunáról, felidézte Ferenc pápa látogatását, aki a hidak városának nevezte Budapestet; mesélt a magyarországi Sant’Egidio születéséről, amely a vasfüggöny leomlásának évében történt.

„Budapest gyönyörű. A hidak városa. Ma azonban a ti jelenlétetek, a barátságunk még a legszebb kőből épült hídnál is szebbé teszi.

Globális barátság ez, amely áthidalja a népek, nyelvek, kultúrák közötti szakadékot, összeköti a szíveket és az elméket, egyesítve őket a béke e nagy mozgalmában”

– zárta a fiatalokhoz intézett szavait.

Roberto Bortone politológus a világháló születéséről, fejlődéséről, a közösségi hálók és a mesterséges intelligencia által manipulált világunkról tartott előadást. Buzdított XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájának olvasására, amelyben a Szentatya arra hív, hogy ne utasítsuk el a mesterséges intelligenciát, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a technológia erkölcsileg nem semleges, mivel magában hordozza azok döntéseit, érdekeit és prioritásait, akik megtervezik és használják.

Másnap újabb szép találkozás várt a résztvevőkre: Marco Impagliazzo, a Sant’Egidio közösség elnöke beszélt hozzájuk. Elmondta, mennyire lenyűgözte Budapest szépsége, sorolta a magyar zene és irodalom nagyságait, a Nobel-díjas magyar tudósokat. Beszélt Magyarország drámai történelmi eseményeiről, emlékeztetett a holokauszt idején élt nagy embermentőkre, köztük Salkaházi Sára testvérre.

A Fiatalok a Békéért mozgalommal lehetséges egy új napról, egy új világról, egy új Európáról, egy kirekesztés nélküli világról álmodni”

– mondta, és arra hívott, hogy növeljék a béke eszméjét a világban, emeljék fel a hangjukat, és mindennap tegyenek a békéért.

A fiatalok erővel és lelkesedéssel teli hozzászólásaiból egy olyan világ képe rajzolódott ki, amelyben mindenkinek van helye, ahol mindenki fontos: beszéltek a külvárosokban teljesített egész éves szolgálatukról, a nehéz sorsú gyermekekkel, a hajléktalanokkal, a magányos idősekkel végzett munkájukról, a migránsok integrációjáról, a fenntartható szolidaritási projektekről. Délután pedig kiscsoportokban arról, hogyan válhatna a Global Friendship a barátságnak, ennek a szelíd erőnek a folyamává, amely átszeli és öntözi az egész világot egy olyan időszakban, amelyet szörnyű, véget nem érőnek tűnő háborúk fémjeleznek, mint például a közel-keleti és az ukrajnai konfliktusok.

Ukrajnából – ahol a Sant’Egidio folyamatosan, nagy erőkkel támogatja a lakosságot – több mint százötven fiatal érkezett.

Tanúságot tettek arról, hogy a belső menekültek, a háborútól szenvedő idősek, gyermekek és fiatalok iránti szolidaritás az első lépés azon az úton, amely elvezet a békéhez.

Délután mindenki ellátogatott az Országházba és a Cipők emlékművéhez a Duna-partra, majd este szentmisét ünnepeltek a Szent István-bazilikában. Számos nyelv és kultúra – az európai fiatalok között sokan voltak más földrészekről érkezett „új európaiak” is – képviselői vettek részt a szertartáson, mindannyian ugyanazzal a vággyal, amely imádsággá formálódott:

támadjon fel egy új hajnal nemzedéke, és hozzon békét a világnak.

A különböző nemzetekhez tartozó papok között koncelebrált Gájer László is, a közösséghez tartozók jó barátja, aki vasárnaponként Budapesten, a Gát utcai templomban szentmisét mutat be számukra.

Jézus nem hagy minket az uralkodó mentalitás és a gonosz banalitásának rabságában. Azt akarja, hogy együtt hidakat építsünk, ne pedig falakat. Evangéliuma szép és igényes felhívás mindannyiunk számára – hangzott el a homíliában.

A Fiatalok a Békéért mozgalom örömmel indít útnak minket az Úr nyomában, hogy a tanítványai legyünk, és ne féljünk azoktól, akik a keresztet hordozzák.

Az evangélium megtanít arra, hogy az »én« helyett azt mondjuk: »mi«, hogy boldogok legyünk, és rátaláljunk a teljes életre ahelyett, hogy elveszítenénk az életünket a szenvedélyek hajszolásában. Társadalmunk megszállottan aggódik amiatt, hogy mindent megszerezzen magának a szörnyű fegyverek vagy a technológia uralma által, mi pedig engedjük, hogy az evangélium átformálja és megújítsa gondolkodásunkat és cselekvésünket. Amikor összegyűlünk a városainkban, amikor együtt hordozzuk a szegények keresztjét, Jézus velünk van;

amikor az imádságban kitartóan kérjük a békét, az Úr meghallgat, és a béke angyalaivá tesz bennünket ott, ahol vagyunk.”

Flashmob a békéért 

Augusztus 30-án, vasárnap délelőtt a magyar fiatalok városnézésre hívták európai barátaikat. Tizenegy útvonalat ajánlottak, ahol ők maguk meséltek történelemről, építészetről, kultúráról, társadalmi életről, személyes élményeikről. A séták végpontja a Margitsziget volt, ahol Mob for Peace, azaz Flashmob a békéért címmel fergeteges parti kezdődött, a színpadon zene szólt, a Sant’Egidio dalait énekelték barátságról, békéről, egy kirekesztés nélküli világról. No more walls!, More peace!, No war!, We want peace! –  skandálták együtt, majd újra és újra táncolni kezdtek a zene sodró ritmusára.

Tanúságtételek hangzottak el különböző országok fiataljaitól. A Kelet-Ukrajnából menekült Polina elmondta: Kijevben szinte minden éjszaka drón- és rakétatámadásokkal kell szembenézniük, emberek halnak meg. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy feladjuk, hogy elfeledkezzünk arról, hogy a békét még el kell érni.” 

„Olyan országot szeretnénk, ahol üdvözölhetjük azokat az embereket, akik a háború miatt szenvednek; ahol az emberek nem ítélkeznek faj, vallás, kultúra vagy nemzetiség alapján.

A béke hídjait akarjuk megépíteni. Szolidaritást, demokráciát akarunk! Hagyjunk fel a közönnyel, és kezdjünk el törődni a világgal!”

– hangzott el a magyar fiatalok nevében Szőke Márk felhívása.

Nagy álmokkal, tervekkel indultak haza a fiatalok

Az ünneplő sokaságból megkérdeztünk néhány fiatalt, mit jelentettek számára ezek a napok. Köztük Zsenyát, aki az ukrajnai fiatalokat kísérte. Hazájukban mindig rossz híreket hallanak, rakéták, bombák csapódnak be – nagyon jó kilépni kicsit ebből, nyugalmat találni. Megosztotta, hogy az emberek el vannak keseredve az immár mindennapos bombázások miatt.

A háború mindenkit felnőtté tesz, a kijevi fiatalok minden éjjel félnek a haláltól. A háborúban nincs jövő, csak az adott nap létezik, napról napra él mindenki, a fiatalok számára ezért is különösen vigasztaló a jövőről szóló szavakat hallani.

Fontos, hogy ezekben a napokban végre igazi fiatalként élhetnek, szórakozhatnak, táncolhatnak. Ahogy a béke iskoláiban (a Sant’Egidio foglalkozásai menekült és rászoruló gyerekek számára) visszaadjuk a gyerekeknek a gyerekkort, úgy a fiatalok itt visszakapják a fiatalkort – hangsúlyozta.

A Rómában élő Paolo számára a találkozó a határokon, nemzeteken, kultúrákon átívelő barátságot jelenti. „Számunkra, fiatalok számára

a béke a jövő elengedhetetlen feltétele, az egyetlen lehetséges jövő ebben a világban, ahol a háborút a legmodernebb technológiákkal vívják”

– mondta.

A Liège-ből érkezett Claire azt emelte ki, mennyire fontos számára a háború és a béke kérdéséről gondolkodni, és segíteni azoknak a barátaiknak, akik háborús országokban élnek. Katerina és Sofia Lisszabonból jöttek, szavaikból és mosolyukból sugárzott a lelkesedés. Egészen más így utazni – mondták –, a barátságok által még szebbé válik minden és megtelik energiával. A mindennapi életben mindig a következő lépésre koncentrálunk, itt pedig jó megállni, megbeszélni a világ problémáit és azt, mi tehetünk mi, és hogyan vonhatunk be másokat is ebbe a barátságba.

Egy fiatal magyar lány, Nagy Júlia, aki néhány társával együtt a színpadon a műsort vezette, elmondta:

rengeteg energia van abban, amikor ennyi ember összegyűlik, és megosztja egymással a gondolatait, hogy egy közös célért dolgozzon.

Különösen örült az ukrán barátoknak, akik mindennap ki vannak téve az erőszaknak, és mégis, az evangélium, a közösség segítségével a békét igyekeznek építeni.

Fotó: Fiatalok a Békéért; Sant'Egidio

Thullner Zsuzsanna/ Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. szeptember 6-i számában jelent meg.