Ferenc pápa februári imaszándéka a gyógyíthatatlan betegekért

A végső stádiumban lévő betegekről szólva két kifejezést szoktak összekeverni: a gyógyíthatatlant és a „gondoskodhatatlant”, márpedig a két dolog nem ugyanaz. Akkor is, ha a gyógyulásra minimális az esély, minden betegnek joga van az orvosi figyelemre, a pszichológiai és lelki támaszra, az emberi odafigyelésre.

Olykor nem tudnak beszélni, van, hogy azt gondoljuk, nem ismernek föl minket, de ha megfogjuk a kezüket, megértjük, hogy velünk vannak. Ha nem is következik be gyógyulás, mindig lehet gondoskodni a betegről, simogatni a beteget. Szent II. János Pál mondta: „Ha lehetséges, gyógyítsunk, de mindig gondoskodjunk.”

És itt lép be a palliatív kezelés fontossága, mely nemcsak orvosi ellátást biztosít a páciensnek, hanem emberi odafigyelést, közelséget. A családokat nem szabad egyedül hagyni ezekben a nehéz pillanatokban. Az ő szerepük döntő. Megfelelő eszközökkel kell rendelkezniük, hogy testi, lelki és szociális támaszt nyújtsanak.

Imádkozzunk, hogy az életük utolsó szakaszában lévő betegek és hozzátartozóik mindig megkapják a szükséges ápolást és odafigyelést, egészségügyi és emberi szempontból egyaránt.

*

Február 11-én tartja az Egyház a betegek világnapját, amelyet Szent II. János Pál pápa hirdetett meg először 1992-ben, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján.

Háttal ül egy pár, akik a tengert nézik: a fiú átkarolja a lányt, akinek kevés haja maradt a kemoterápia miatt. Egy kislány ül nagypapája ágyán a kórházban, és átöleli őt. Egy férfi imádkozik apja betegágyánál. Egy ápolónő kikíséri a kertbe a pácienst, aki nem tud járni. Egy orvos elmagyarázza a családtagoknak a nehéz utat, amellyel szembe kell nézniük szerettükkel együtt. Néhány képkocka a februári videóból, melyek kudarcokról vagy sikerekről beszélnek nekünk – attól függően, hogy tekintünk rájuk. Kudarc, ha az egyetlen elfogadható eredmény a gyógyulás. Siker viszont, ha a cél a gondoskodás – olvasható a videóhoz kapcsolódóan kiadott közleményben. A pápa pedig éppen erre hívja fel figyelmünket, amikor arra buzdít, hogy simogassuk meg a betegeket.

Ferenc pápa mindenkit arra szólít, hogy szeretettel nézzünk a betegekre, és értsük meg, mekkora szükségük van például a testi érintésre és arra, hogy velük legyünk, amíg csak kell. Nem arról van szó, hogy fölöslegesen megnyújtsuk a szenvedést, éppen ellenkezőleg – állapítja meg a közlemény, majd hozzáteszi: a pápa a palliatív kezelés fontosságáról és a család támogatásáról beszél. A család ugyanis – ahogyan azt a Samaritanus bonus (Irgalmas szamaritánus) kezdetű levelében írja – a beteg mellett áll, és tanúságot tesz annak egyedi és megismételhetetlen értékéről. A családokat nem szabad magukra hagyni ezekben a nehéz pillanatokban – figyelmeztet a Szentatya.

Miért kér Ferenc pápa imákat a végső stádiumban lévő betegekért? – teszi fel a kérdést Frédéric Fornos SJ, a pápa imavilághálójának nemzetközi igazgatója (a kezdeményezés 89 országba, több mint 22 millió katolikushoz juttatja el a Szentatya üzenetét). Amikor a betegség bekopogtat életünk ajtaján, mindig szükségét érezzük, hogy valaki mellettünk legyen és a szemünkbe nézzen, megfogja a kezünket, gyöngéd legyen hozzánk és gondoskodjon rólunk, úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus az evangéliumi példabeszédben. Ez a közelség és ez a szeretet a végső stádiumban lévő személyek irányában mellékesnek tűnhet az orvosi ellátáshoz képest, mint ahogy annak tűnhet az ima is, mindazonáltal ez a támogatás lényegbevágó. Ezért kell mindig meghallgatni a pápa kérését – tette hozzá Fornos atya.

Fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya; Vatican News

Videó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya YouTube-csatornája

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír