Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűz Mária ünnepén: Isten örvendezik és gyönyörködik bennünk

Alábbiakban a Szentatya homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk.

„Veled van az Úr, a te Istened […]! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked ujjongó örömmel, mint ünnepnapon szokás” (Szof 3,17–18). Szofoniás prófétának ezeket az Izraelhez intézett szavait anyánkra, Szűz Máriára, az egyházra és mindannyiunkra lehet alkalmazni, akiket Isten irgalmas szeretettel szeret. Igen, Isten annyira szeret minket, hogy még örvendezik és gyönyörködik is bennünk. Ingyenes, határtalan szeretettel szeret minket, és semmit sem vár cserébe. Nem tetszik neki a pelagianizmus. Ez az irgalmas szeretet Istennek a legmeglepőbb tulajdonsága, ez összefoglalja az evangélium üzenetét és az egyház hitét.

Az irgalmasság, a „misericordia” kifejezést két szó alkotja: a nyomor [miseria] és a szív [cor]. A szív a szeretet képességét jelenti, az irgalmasság tehát az a szeretet, amely átöleli az emberi személy nyomorúságát. Ez a szeretet magáénak érzi „nincstelenségünket”, hogy megszabadítson tőle. „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). „Az Ige testté lett” – Istennek a gnoszticizmus sem tetszik –, osztozni akart minden törékenységünkben. Meg akarta tapasztalni emberi állapotunkat, olyannyira, hogy az emberi létezés minden fájdalmát felvitte a keresztre. Ilyen nagy az ő együttérzésének és irgalmasságának mélysége: megsemmisül, hogy társa és szolgája legyen a sérült emberiségnek. Egyetlen bűn sem tudja megakadályozni az ő irgalmas közeledését, sem meggátolni, hogy nekünk adja a megtérés kegyelmét, ha kérjük tőle. Sőt a bűn még inkább felragyogtatja előttünk a mennyi Atya szeretetét, aki, hogy a szolgát megmentse, feláldozta Fiát. Istennek ez az irgalmassága a Szentlélek ajándékával érkezik el hozzánk, aki a keresztségben lehetővé teszi, elindítja és táplálja a tanítványok új életét. Bármily nagyok és súlyosak legyenek is a világ bűnei, a Szentlélek, aki megújítja a föld színét, lehetővé teszi az emberségesebb, öröm- és reménytelibb élet csodáját.

Mi is örvendezve kiáltjuk: „Az Úr az én Istenem, az én Üdvözítőm!” „Az Úr közel van!” Ezt Pál apostol mondja nekünk. Nem szabad aggódnunk semmiért, mert az Úr közel van hozzánk, de nemcsak ő, hanem anyja is. A legnagyobb irgalom az Úr velünk létében, jelenlétében és kísérésében mutatkozik meg. Velünk együtt halad, megmutatja a szeretet ösvényét, felemel eleséseinkből – és mily nagy gyengédséggel teszi! –, támaszt nyújt fáradozásainkban, kísér bennünket életünk minden eseményében. Felnyitja szemünket, hogy meglássuk nyomorúságunkat és a világ nyomorúságait, ugyanakkor reménnyel tölt el minket. „Isten békéje […] megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban (Fil 4,7) – mondja Szent Pál. Ez a forrása a mi békés és vidám életünknek. Semmi és senki nem rabolhatja el tőlünk ezt a békét és örömet, az élet fájdalmai és megpróbáltatásai ellenére sem. Ápoljuk ezt az irgalom-, béke- és reménytapasztalatot az adventi időszak alatt és a szentév fényében. Jól várjuk Jézus karácsonyi eljövetelét, ha hirdetjük az örömhírt a szegényeknek, mint Keresztelő János, valamint az irgalmasság cselekedeteivel. Jól várjuk Jézust, ha utánozzuk őt, aki mindent odaadott, aki egészen odaadta magát értünk. Ez az ő irgalmassága, anélkül, hogy bármit is várna cserébe.

Isten különösképpen örül és gyönyörködik Máriában. A keresztény nép egyik legkedveltebb imájában, a Salve Reginában, Máriát az „irgalmasság anyjának” nevezzük. Ő megtapasztalta az isteni irgalmasságot, és méhébe fogadta ennek az irgalmasságnak a forrását: Jézus Krisztust. Ő, aki mindig bensőséges egységben élt Fiával, mindenkinél jobban ismeri, hogy ő mit akar: hogy minden ember üdvözüljön, hogy egyetlen ember se nélkülözze Isten gyengédségét és vigasztalását. Segítsen minket Mária, az irgalmasság anyja, hogy felismerjük, mit kíván tőlünk Isten.


Szűz Máriára bízzuk az amerikai földrész minden népének szenvedéseit és örömeit, akik anyjukként szeretik, és mennyei pártfogójukként tisztelik, és a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária szép elnevezéssel illetik. „Tekintetének édessége kísérjen bennünket ebben a szentévben, hogy valamennyien felfedezhessük Isten gyengédségének örömét” (Misericordiae vultus bulla, 24). Kérjük Máriát, hogy ebben a jubileumi esztendőben bőven áradjon az irgalmas szeretet az emberek, a családok és a nemzetek szívébe. Hogy továbbra is ismételje nekünk: „Ne félj, hiszen itt vagyok veled, a te anyád, az irgalmasság anyja!” Kérjük Mária segítségét, hogy mi is irgalmasak legyünk, és a keresztény közösségek tudjanak az irgalom oázisai és forrásai lenni, annak a szeretetnek a tanúi, amely nem ismeri a kirekesztés semmilyen formáját. Hogy ezt erősen kérjem tőle, elutazom, hogy kifejezzem iránta való tiszteletemet kegyhelyén [Mexikóvárosban], jövő év február 13-án. Ott kérni fogom mindezt egész Amerika számára, melynek ő különösképpen anyja. Hozzá esedezem, hogy vezesse amerikai népének lépteit, a zarándoknépét, mely az irgalmasság anyját keresi, és csak egyetlen dolgot kér tőle: hogy mutassa meg neki Fiát, Jézust.

* * *

Ferenc pápa kérése az egyetemes könyörgésekben:
Imádkozzunk édesanyám és édesapám, Regina és Mario lelkéért, akik életet adtak nekem és átadták a hitet, és akik ma éppen nyolcvan évvel ezelőtt kötöttek házasságot. Kérjük az Urat!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: News.va

Magyar Kurír