Ferenc pápa: Nem elégedhetünk meg az evangelizálás kényelmes és szokásos formáival!

Ferenc pápa – 2020. október 11., vasárnap | 19:20

Október 11-én a jókat, rosszakat egyaránt ünnepre hívó Istenről elmélkedett a Szentatya a szokásos vasárnapi Angelus elimádkozása előtt, utána pedig többek között annak szükségességéről beszélt, hogy több nő kerüljön vezető beosztásba az Egyházban.

Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakaszban a lakodalomról szóló példázat elbeszélésével (vö. Mt 22,1–14) Jézus azt a tervet mutatja be, amelyet Isten az emberiségre vonatkozóan kigondolt. A király, aki „menyegzőt rendezett fiának” (Mt 22,2), az Atya képe, aki az egész emberi család számára csodálatos szeretet- és közösségünnepet rendezett egyszülött Fia körül. A király kétszer is elküldi szolgáit, hogy hívják a vendégeket, de ők elutasítják, nem akarnak ünnepre menni, mert más teendőik vannak, fontosabb nekik a földjük és az üzletük. Sokszor mi is az Úr elé helyezzük érdekeinket és az anyagi dolgokat, aki hív, ünnepre hív bennünket. De a példázatban szereplő király nem akarja, hogy a terem üres maradjon, mert szeretné átadni országának kincseit. Ezért azt mondja a szolgáknak: „Menjetek ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” (Mt 22,9).

Isten így viselkedik: amikor elutasítják, nem adja fel, hanem újrakezdi, és hívatja mindazokat, akik útkereszteződéseknél vannak, senkit sem kizárva. Isten házából senki sincs kizárva!

Az eredeti kifejezés, melyet Máté evangélista használ, az utak határaira utal, vagyis azokra a pontokra, ahol a városi utak véget érnek, és olyan ösvények kezdődnek, amelyek a földekre vezetnek, a lakóterületen kívülre, ahol az élet bizonytalan. A példabeszédben szereplő király az ilyen kereszteződéseken élő emberiséghez küldi szolgáit, abban a bizonyosságban, hogy találni fog asztalhoz ülni hajlandó embereket. Így a lakodalmas terem megtelik „kirekesztettekkel”, „kívülállókkal”, olyanokkal, akik sosem tűntek méltónak arra, hogy ünnepen, lakodalmon vegyenek részt. Sőt a gazda, a király azt mondja a követeknek: „Hívjatok mindenkit, jókat, rosszakat egyaránt! Mindenkit!” Isten a rosszakat is hívja. „Nem, én rossz vagyok, annyi rossz dolgot tettem…” Hív téged: „Jöjj, jöjj, jöjj!” Jézus együtt ebédelt az adószedőkkel, akik nyilvános bűnösök voltak, rosszak voltak. Isten nem fél a sokféle gonoszság által megsebzett lelkünktől, mert szeret bennünket, hív bennünket.

Az Egyháznak az a feladata, hogy eljusson a mai útkereszteződésekre, vagyis az emberiség földrajzi és egzisztenciális perifériáira, azokra a peremterületekre, azokra a helyekre, ahol az emberiség „söpredéke” táborozik és tengődik remény nélkül.

Vagyis nem elégedhetünk meg az evangelizálásnak és a szeretet tanúságtételének kényelmes és szokásos formáival, hanem meg kell nyitnunk szívünk és közösségeink kapuját mindenki előtt, mert az evangélium nem kevés kiválasztott számára van fenntartva. Isten a peremterületeken élőket is, a társadalom által elutasítottakat és megvetetteket is méltónak tartja szeretetére. Ő mindenkinek készíti lakomáját: igazaknak és bűnösöknek, jóknak és rosszaknak, tanultaknak és műveletleneknek. Tegnap este sikerült telefonálnom egy idős olasz papnak, aki misszionárius a brazil fiatalok között, aki mindig a kirekesztettek, a szegények között dolgozik. És lelki békében éli öregségét: egész életét a szegényeknek szánta. Ilyen a mi Anyaszentegyházunk, ilyen Isten küldötte, aki elmegy az útkereszteződésekre.

Az Úr azonban feltételt szab: menyegzős ruhát kell viselni. Térjünk vissza a példabeszédhez. Amikor a terem megtelt, megérkezik a király, és üdvözli az utolsó órában meghívottakat, de meglátja, hogy egyikük nem viseli a menyegzős ruhát, azt a köpenyfélét, amelyet minden vendég ajándékba kapott a bejáratnál. Az emberek úgy mentek, ahogyan öltözve voltak, ahogyan fel tudtak öltözni, nem viseltek ünnepi ruhát. De a bejáratnál egyfajta köpenyt kaptak ajándékba. Ez az ember, mivel elutasította az ingyenes ajándékot, kizárta magát: így a király nem tehet mást, minthogy kidobja. Ez az ember elfogadta a meghívást, de aztán úgy döntött, hogy az semmit sem jelent neki: önelégült ember volt, nem volt hajlandó megváltozni, sem hagyni, hogy az Úr megváltoztassa őt.

A menyegzős ruha – ez a köpeny – Isten irgalmát jelképezi, melyet szabadon ad nekünk, vagyis a kegyelmet.

Kegyelem nélkül nem lehet előrelépni a keresztény életben. Minden kegyelem. Nem elég elfogadni az Úr követésére szóló meghívást, késznek kell lenni a megtérés útjára lépni, mely megváltoztatja a szívet. Az irgalmasság ruhája, melyet Isten szüntelenül felkínál nekünk, az ő szeretetének az ingyenes ajándéka, a kegyelem. És ezt ámulattal és örömmel kell fogadnunk: „Köszönöm, Uram, hogy nekem adtad ezt az ajándékot!”

A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy utánozni tudjuk az evangéliumi példázat szolgáit abban, hogy kilépünk sémáinkból és szűk látószögünkből, és hirdetjük mindenkinek, hogy az Úr hív minket lakodalmára, hogy felajánlja üdvözítő kegyelmét, hogy megajándékozzon bennünket!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Szeretném kifejezni közelségemet a bolygó számos térségében pusztító tűzvészek által sújtott lakossághoz, valamint az önkéntesekhez és a tűzoltókhoz, akik életüket kockáztatják a tűzoltáskor. Az Egyesült Államok nyugati partvidékére, különösen Kaliforniára gondolok, valamint Dél-Amerika középső térségeire, Pantanal területére, Paraguayra, a Paraná folyó partjára, Argentínára. Sok tüzet a tartós szárazság okoz, de vannak olyanok is, amelyeket emberek idéznek elő. Az Úr segítse mindazokat, akik e katasztrófák következményeit elszenvedik, és tegyen éberré bennünket, hogy meg tudjuk őrizni a teremtést!

Nagyra értékeltem, hogy Örményország és Azerbajdzsán humanitárius okokból tűzszünetről állapodott meg, hogy majd békekötésre jussanak. Bár a fegyverszünet túl törékenynek bizonyul, biztatok annak folytatására, és kifejezem őszinte részvétemet az emberi életek elvesztése, a szenvedés, az otthonok és az istentiszteleti helyek elpusztulása miatt. Imádkozom, és hívlak benneteket, hogy ti is imádkozzatok az áldozatokért és mindazokért, akiknek élete veszélyben van.

Tegnap Assisiben boldoggá avatták Carlo Acutist, egy tizenöt éves fiút, aki szerelmes volt az Eucharisztiába. Nem adta át magát a kényelmes mozdulatlanságnak, hanem felismerte korának szükségeit, mert a leggyengébbekben Krisztus arcát látta. Tanúságtétele azt tanítja a mai fiataloknak, hogy az igazi boldogságot úgy érhetjük el, ha Istent helyezzük az első helyre, és őt szolgáljuk testvéreinkben, különösen a legutolsókban. Tapsoljuk meg az új, fiatal boldogot!

Szeretném felidézni azt az imaszándékot, amelyet október hónapra javasoltam, mely így szól: „Imádkozzunk, hogy a világi hívők, különösen a nők, nagyobb mértékben kapjanak részt az Egyház vezető feladatköreiből!” Mert egyikünket sem kereszteltek papnak vagy püspöknek: valamennyiünket világi hívőként kereszteltek meg. A világiak az Egyház főszereplői. Ma nagyobb teret kell adni az erőteljesebb női jelenlétnek az Egyházban, vagyis a világiak jelenlétének, de hangsúlyozva a női aspektust, mert általában a nők félre vannak állítva. Elő kell segítenünk a nők integrációját azokon a helyeken, ahol a fontos döntéseket hozzák. Imádkozzunk, hogy keresztségüknél fogva a világi hívők, különösen a nők, nagyobb mértékben kapjanak részt az Egyház vezető feladatköreiből, anélkül, hogy klerikalizmusba esnének, mely megszünteti a világiak karizmáját és rombolja az Anyaszentegyház arcát.

Jövő vasárnap, október 18-án szervezi meg a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” az egységért és a békéért kezdeményezést. Bátorítom ezt a szép eseményt, amely bevonja a gyermekeket a világ minden tájáról; különösen a világjárvány okozta kritikus helyzetben élőkért fognak imádkozni.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, társulatok és egyéni hívők!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria