Fogolykiváltó Boldogasszony búcsút ünnepeltek Búcsúszentlászlón

Az idei alkalomra az esős idő ellenére több százan zarándokoltak el a kegytemplomba, számos helyről busszal érkeztek zarándokcsoportok. 

Délelőtt Péceli Bence Imre karmelita szerzetes mutatott be szentmisét, majd Udvardy György veszprémi érsek celebrálta az ünnepélyes búcsúi szentmisét, amelyen jelen voltak a Keszthely-Zalaszentgróti Esperesi Kerület megjelent papjai, s közreműködött zenei szolgálatával a Magyar Légierő Zenekar.

A szentmise elején Tódor Szabolcs plébános köszöntőjében így fogalmazott: „Ha égi Édesanyánk két szép szemébe nézünk, elmúlik minden gondunk, minden bánatunk. Népünk ezt érzi évszázadok óta, és nemcsak érzi, hanem tudja is.”

Udvardy György érsek homíliája elején elmondta: A mostani ünnepi alkalommal úgy tekintünk Boldogságos Szűz Máriára, mint Fogolykiváltó Boldogasszonyra. Úgy tekintünk Égi Édesanyánkra, mint aki segít bennünket abban, hogy szabadok tudjunk lenni. Hiszen az Isten Jézus Krisztussal, az emberiség Megváltójával, Mária Fiával, megszabadított bennünket bűneinktől. Megszabadított bennünket bűneinktől, az áteredő bűntől, annak minden terhétől, megszabadított bennünket személyes bűneinktől.

Isten gyermekei vagyunk, szabadsággal ajándékozott meg bennünket, mert nekünk adta a Szentlelket. Bennünk van Isten Lelke, és az Egyház tagjaivá váltunk, egymás számára pedig testvérek lettünk.

A főpásztor prédikációjában elmondta: Isten az Atya, aki irgalmas, aki éltetni akar, Fia által megszabadít bennünket; szabadsággal ajándékoz meg, megmutatja nekünk az élet útját, odaadja a Lelkét, hogy szabadok legyünk, és ránk bízza emberi méltóságunkat.

Ebben van az emberi lét nagy misztériuma. Szabadok vagyunk, ismerjük az Isten jóságát, ismerjük a szabadságnak az örömteli ajándékát, ismerjük emberi méltóságunkat, és mégis érthetetlen, fájdalmas módon szembeszegülünk az Istennel, bűnt követünk el. Miért van ez? Tudjuk, hogy a bűn elveszi a szabadságunkat, elveszi istengyermeki méltóságunkat. Azt a szabadságot, amit megkaptam a keresztségben. Ha nem vagyok szabad, akkor valakinek, valaminek a foglya vagyok. Az, aki rabságban van, szenved, mert nem az, aki lehetne, nem tudja megvalósítani vágyait, nem tud megfelelően szeretni, nem tudja elérni a céljait, nem tudja megélni kapcsolatait. Nem szabad, szenved és küzd, próbál szabadulni. S ami a tragédiának a következő lépése, akár meg is szokhatja ezt az állapotot. Kialakíthatja azt a szokásrendszert, amikor azt mondja, én már csak ilyen vagyok, az életem már csak ilyen. Így kell élnem. Elkezd idomulni fogságához, valamiféle boldogságmorzsákat próbál gyűjtögetni, de ez semmi ahhoz képest, amit a szabad ember méltósága jelent.

Most itt vagyunk, mert szeretnénk, hogy ráismerjünk megkötözöttségünkre, rabságunkra, és végre tudjunk őszintén kiáltani: ments meg, szabadíts meg, mert elvesztem! – folytatta az érsek.

A Boldogságos Szűz Mária ott van Jézus keresztjénél, s ő anyaként viselkedik. Magához hív, magához ölel, s mint ahogyan édesanyánktól számtalanszor tapasztaltuk: pontosan tudja, hogy mi történik velem, pontosan tudja, hogy mi van az életemben, még csak meg sem kell fogalmaznom, mert tudja. Szeret, s mert szeret, nagy szeretettel, tisztelettel, de mégis figyelmeztet. Arra irányítja a figyelmemet: ismerd el fiam, ismerd el lányom, ez nem jó, ez rossz. Nem erre kaptál meghívást, nem erre tanítottalak, nem ezt a példát láttad. És ez az anyai fölismerés, ez az anyai segítés: ismerd el, hogy hibáztál, hogy felcserélted méltóságodat. Ettől ne féljünk! – buzdított az érsek.

A szentmise végén Tódor Szabolcs plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik az ország számos részéről elzarándokoltak Búcsúszentlászlóra.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír