A Józsefvárosban, Mindszenty bíboros szobránál tartott megemlékezésen részt vett Cserháti Ferenc, a külföldön élő magyarok lekipásztori ellátásáért felelős esztergom-budapesti segédpüspök is, valamint a szobor mögött lévő Conti utcai börtön hivatalos képviselői.
Az ünnepséget szervező Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetője elmondta: ebben a börtönben raboskodott Mindszenty József bíboros 1949 szeptembere és 1954 májusa között.
(A Conti utcai börtönről és a benne raboskodott egyháziakról bővebben ITT olvashatnak.)
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusa végezte, Sapszon Ferenc vezetésével.
Cserháti Ferenc püspök ünnepi beszédében hangsúlyozta, „emlékezni és emlékeztetni jöttünk ide: mégpedig a szent Pannnóniáért vívott küzdelmekre. Mindszenty bíboros Istene, egyháza és hazája szolgálatában állt és áll ma is: int, kér, provokál. Mindszenty halálában is beszél – ahogy azt a hercegprímás máriacelli temetésén Kőnig bíboros mondta –, és azt üzeni: lelki megújulás nélkül nincs jövő.”
Hermann Zsolt Mindszenty-szobra pedig ezt üzeni: Soha többé diktatúrát, zsarnokságot! Emlékeztet továbbá az értékekre, amelyekért őseink az életüket áldozták – folytatta a püspök. – Az alkotás a megdicsőült vértanú szobra, felkiáltójel, bátorítás Európa keresztény gyökerei és az üldözött keresztények védelmére.
Cserháti Ferenc Bernanost idézte:
az egyháznak nem reformerekre, hanem szentekre van szüksége.
A megemlékezésen felszólalt Sajgó Szabolcs SJ is, kezében mécsest tartva hívta fel a jelenlévők figyelmét a gyertya szimbolikus jelentésére: ég és elég, ahogy mindannyiunk élete; de számunkra a gyertya elsősorban a Megváltó szeretetét jelképezi.
„A hálás országot képviseljük itt, a hálát Mindszenty bíboros életáldozatáért” – mondta a jezsuita szerzetes.
A beszédek után a jelenlévők Erdő Péter bíborost követve elhelyezték az emlékezés mécseseit a szobor talapzatán, a már ott lévő koszorú mellett, amelyen a következő szalagfelirat, egy Mindszenty-idézet volt olvasható: „Folytassuk utunkat, bízzunk!”
A megemlékezést követően Kovács Gergely bejárást vezetett a Mindszenty téren lévő, jelenleg rendőrségi objektumként működő épületben, az eredeti állapotában megmaradt, volt Conti utcai börtönben, a hitükért sokat szenvedett egyháziak kegyhelyén.
Az emlékezők, köztük a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusának tagjai a börtönbejárás után a Párbeszéd Házába mentek. A ház dísztermében, a #Mindszenty Életkapuk című interaktív kiállítás helyszínén az emléknap alkalmából Sajgó Szabolcs SJ mutatott be szentmisét.
A jezsuita szerzetes homiliájában hangsúlyozta, ha van hely a szívünkben, az agyunkban Isten számára, és nem csupán magunkkal vagyunk telítve, a gondjainkkal, bajainkkal, akkor képessé válunk arra, hogy megszabaduljunk azoktól a bilincsektől, amelyek ehhez a mindig változó világhoz kötik a boldogságunkat.
Ha van bennünk hely a saját magunknál több számára, az felszabadít minket. Ezáltal válik életadóvá a hitünk a szenvedések, akár az üldöztetések, a bántások közepette is. Mindszenty József bíborost is ez a hit tartotta meg. „Köszönöm, Uram, hogy veled, érted szenvedhettem” – ez a szentek szava, ez a hozzáállás segíthet minket, hívőket, ha bántások érnek – biztatott szentbeszéde végén a jezsuita szerzetes.
A szentmisén a jelenlévők imádkoztak Mindszenty József bíboros szentté avatásáért, majd Kovács Gergely röviden bemutatta a #Mindszenty Életkapuk interaktív kiállítást.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját (szokásos említése: A kommunizmus áldozatainak emléknapja) a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól.
Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulágon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban százmillióra becsülik. Kelet-Közép-Európában számuk eléri az egymillió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Fotó: Merényi Zita
Körössy László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria