Határtalanul szerette a rábízottakat – Lengyel dokumentumfilm Esterházy Jánosról

A nyolcvanperces film a lengyel anyától és magyar apától született Esterházy Jánosról (1901–1957) szól. Megnyilatkozásai, tettei, családtagjai és történészek – Arkadiusz Adamczyk és Molnár Imre – értékelése alapján ismerhetjük meg a nácik és a kommunisták által egyaránt üldözött felvidéki mártír politikust, aki minden szenvedővel közösséget vállalva zsidókat, lengyeleket, szlovákokat és cseheket bújtatott és menekített, végül a szlovákiai magyar kisebbségért áldozta életét.

A filmvetítés után kerekasztal-beszélgetést tartottak, melynek résztvevői – Csányi János filmrendező és producer; Molnár Imre történész, Esterházy János életének legszakavatottabb kutatója és Surján László, a Charta XXI. elnöke, volt európai parlamenti képviselő – Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza vezetőjének kérdéseire válaszoltak.

Surján László nyilvánvalónak tartja, hogy „odaát való emberről van szó”, ilyen értelemben „fölösleges” Esterházy János boldoggá avatása. A filmből kiderült: a vészterhes időkben a nyitraújlaki szlovákok bújtatták az Esterházy család tagjait és az általuk addig védett embereket. A szlovákok sokat bírálják Esterházyt, hogy ott volt Kassán 1938. november 11-én, amikor az első bécsi döntést követően Horthy Miklós bevonult a városba fehér lován, és nem tiltakozott. Pedig Esterházy itt elmondott beszédében egyértelműen fogalmazott:

emberségesen kell a magyar uralom alá került szlovákokkal bánni, nem a bosszú ideje jött el.

Surján László figyelmeztetett: ne felejtsük el, hogy tizennyolc évvel vagyunk Trianon után, az emberekben még forrtak az indulatok. Esterházy azonban az egymás mellé rendeltetésünket látta a történelmünkben.

Az ő alakja alkalmas arra, hogy Közép-Európa védőszentje legyen, hiszen egész életében hirdette és minden tőle telhetőt megtett az itt élő népek közeledéséért.

Olyan hidat is láthatunk magunk előtt, amelynek egyik pillérén Szent Adalbert áll, a másikon Esterházy János. Az egykori EP-képviselő leszögezte: nem a politikus Esterházy Jánost szeretnénk oltárra emelni, hanem Esterházyt, a mártírt. Nem attól mártír, hogy a kommunisták börtönbe zárták, ezt sok emberrel megtették, akik távol álltak a szentségtől. Ám az ő felajánlása, szenvedésének belekapcsolása Jézus Krisztus szenvedésébe – ez az, ami kivételessé teszi a mártíromságát.

Csányi János filmrendező, aki háromrészes dokumentumfilmet készített Triptichon, avagy Esterházy János élete és öröksége címmel, amelyet a Duna TV többször levetített, Sajgó Szabolcs kérésére kiemelt néhány mélyen elgondolkoztató részletet Artur Janicki dokumentumfilmjéből.

Esterházy János huszonkét-huszonhárom éves fiatalember, szerelmes,

házasodni készül Serényi Lívia grófnővel. Közvetlenül a házasságkötésük előtt levelet ír neki, hogy nagyon szereti, de ne menjen hozzá, rettenetes sorsban lesz része. Leírja prófétaként mindazt, ami történik később, drámai pontossággal.

Pedig ekkor még nem is politikus, életpályája kezdetén van. Valamit azonban nyilván megérzett. Évtizedekkel később, amikor Alíz lányukat munkatáborba viszik, és az édesanyja nem tud róla semmit, elméje megbomlik. Döbbenetes egyébként a sorsa az Esterházy család minden tagjának, aki kapcsolatban állt vele, kivéve azokat, akik emigráltak – ismertette a filmrendező.

Csányi János felidézte azt is: a II. világháború után Esterházy János a felvidéki magyarság első számú politikusa, de a közép-kelet-európai térség már szovjet uralom alatt van. Tudása óriási, látóköre széles. Ezzel együtt egészen elképesztő dolgot tesz. Körülötte mindenki elmenekül, őt is biztatják, de nem hajlandó erre. Azt mondja, miért menekülne, amikor ártatlan, és egyébként is, ide született. Felkeresi Gustáv Husák belügyi biztost, és követeli tőle a magyarok jogait. Husák azonnal letartóztatja, tíz nap múlva már a hírhedt moszkvai börtönben, a Ljublankában ül, tíz társával együtt. Megbolondult? Miért csinálta ezt?

A legmegdöbbentőbb, hogy írásai alapján pontosan tudta, minden elveszett, mégsem megy külföldre, hanem leírja: van még egy dolog, amit tehetek, áldozatot kell hozni, akár az életem árán is.

Ez az a pont, ameddig megértjük Esterházyt, az embert, és innentől kezdve átlép egy olyan dimenzióba, amiért a boldoggáavatási eljárása zajlik – mondta a rendező-producer.

Gyönyörű és szimbolikus az is, amikor elindítják a rabokkal teli vagont Oroszországba. Esterházynak van egy díszzsebkendője, rajta a korona, a grófi címer. A vagonban lévő többi elítélt azt hiszi, hogy királyi leszármazott. Leszedik róla a ruhát. Esterházy János, a térség legjelentősebb politikusa, legnagyobb embere, gazdag, öt nyelven beszél, és ez a személy, kiszáll a vagonból, már anyaszült meztelen. Az állomáson az őrök egy katonakabátot terítenek rá.

Csányi János elmondta azt is, hogy játékfilmet terveznek Esterházy János életéről, egészen pontosan tévésorozatot.

Molnár Imre történész egyetértett Sajgó Szabolcs atyával, hogy Esterházy János továbbra is itt van velünk, mégpedig tevőlegesen, és inspirál is bennünket. A nyolcvanéves rendező, Artur Janicki úgy fogalmazott, hogy ez a film az életét változtatta meg. Van azonban egy Varsóban élő, fiatal, hitetlen filmrendező, aki elmondta Molnár Imrének:

forgatókönyvet írt ő is Esterházyról, azzal a szándékkal, hogy megcáfolja a köréje felépített mítoszt, de írás közben úgy érezte, nem két, hanem négy kézzel ír, van valaki, aki segít neki.

Így teljesen más forgatókönyv született, mint amit ő tervezett.

Elment New Yorkba is, beszélt a Rágalmazásellenes Liga képviselőivel, akik kitüntették Esterházy Jánost. Ők pedig megerősítették, a vészkorszak idején több ezer zsidót mentett meg az általa kiépített hálózat segítségével. Karl Schwarzenberg egykori cseh külügyminiszter pedig megerősítette:

Esterházy János Közép-Európa legbecsületesebb politikusa volt.

A film fiatal rendezője mindezek hatására azt mondta: azt hittem, én választom ki Esterházy Jánost, mert jó alapanyag, de a film végén rádöbbentem: ő választott ki engem.

A történész idézte Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest: annak, hogy valaki olyan fokú áldozatot hozzon a közösségéért, mint amilyet Esterházy János hozott, egyetlen magyarázata van: mérhetetlenül szerette a rábízottakat. A II. világháború kitörésétől kezdve szinte már nem is politikusként működik, „drága magyar testvéreim”-ként szólítja meg a felvidéki magyarokat.

Ez a határtalan szeretet készteti őt arra, hogy ne hagyja el őket, velük maradjon a legnehezebb időkben is.

Ahhoz azonban, hogy valaki így szeresse felebarátait, ott kell hogy legyen a lelkében Isten szeretete is.

A filmben is elhangzik egy részlet Esterházy imájából: „Bánom, hogy olyan sokszor megbántottalak, engedd, hogy egyre jobban szerethesselek Téged!”

Utolsó időszakában különösen sokat imádkozik Lisieux-i Kis Teréz és Kaszap István közbenjárásáért, hogy újra szentáldozáshoz járulhasson. Kis Teréz egyik levelében így fohászkodik: „Istenem, ha kell, kész vagyok elkárhozni Érted, azért, hogy a pokolban is legyen valaki, aki szeret Téged!”

Mi ez, ha nem Esterházy János példája, a pokolban is szeretni Téged, a Gulag, a kazamaták, a kommunista börtönök poklaiban is?”

– tette fel a kérdést Molnár Imre.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Párbeszéd Háza

Magyar Kurír