Hitoktatók nagyböjti lelkinapja Székesfehérvárott

Újra megtapasztalni a szentmise közösségformáló erejét, barátságban együtt lenni, együtt gondolkodni, tanításokat hallgatni, amelyek erőt, bátorítást, tisztánlátást adnak – röviden így foglalható össze a Székesfehérvári Egyházmegye világi munkatársaknak szóló idei nagyböjti lelkigyakorlata.

Spányi Antal megyéspüspök távollétében Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató tartott szentmisét a fehérvári székesegyházban az egyházmegye területén dolgozó hitoktatóknak és a plébániákon kisegítő lelkipásztori munkatársaknak. „Ha életet akarunk teremteni, akkor bennünk élőnek kell lennie a hitnek, élőnek kell lennie Krisztus személyének” – mondta Ugrits Tamás a lelkinap kezdetén, majd ezt a gondolatot vitte tovább előadásaiban.

A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban tartott tanítások először a földi élet testi és lelki útjáról szóltak. A gondolatfüzérek alapjául Pál apostol Kolosszeieknek írt levelének egy részlete szolgált. „Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben.” (Kol 1,4–5.)

„Őrizzük meg a nyitottságot, és tekintsünk az Ég, az Isten felé, bárhol élünk is, bármilyen életkörülményben” – hangzott el az előadásban, majd ehhez hasonló jó tanácsok sorozata következett. Az egyház fiatal, az egyház él – idézte XVI. Benedek pápát Ugrits Tamás. – Folyamatos imában figyeljünk Krisztusra, hogy lélekben újra és újra megújuljunk és megmaradjunk fiatalnak. Jézus Krisztusról minden időben érdemes beszélni, nem kell szégyenkeznünk miatta. A mi emlékezetünkben is mélyen megmaradtak azok a személyek, akik Krisztushoz vezettek bennünket.

Ugrits Tamás beszédében kifejtette, mennyire fontos szem előtt tartani, hogy mindennek megvan a maga ideje, ahogy a Prédikátor könyve is írja ezt. Példaként Ábrahám életét említette, aki a választott néppel együtt fizikai és lelki értelemben is olyan utat járt be, olyan próbákat élt meg, amelyekre a mi életünkben is van példa. Ne féljünk a nehézségektől – biztatott –, ha Isten megengedi a szenvedést, az azért van, mert még nagyobb jót akar tenni ezen keresztül.

„Isten szeretete felfoghatatlan – hangzott el az előadás második részében –, szeretetének mértékegysége az idő.” Mindig számíthatunk rá, folyton megújít vele, és szeretetébe hív minket. Legyünk olyan szegények, akik Istenre építik életüket, semmi másban ne keressünk biztonságot, csak Őbenne. Elégedjünk meg azzal, amink van, és bízzunk benne, hogy Ő gondoskodik rólunk.

A püspöki irodaigazgató arról is beszélt, hogy legfontosabb feladatunk tanúságot tenni az igazságról. Krisztus által megismertük, hogy az igazság az, ami az üdvösségre mutat. Így találjuk meg életünkben mindenre a választ. Változó és relatív világunkban egy állandóság létezik csak, hogy Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Az egyház tanítása erről változatlan, ezt az igazságot kell továbbadni. Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – mondta Jézus. Ez az emberi lét alapja és értelme.

Az előadás végül a hitoktató személyéről szólt: A teremtés történetéből tudjuk, hogy minden, ami Istentől származik, az nagyon jó. Az ember szabad akarata miatt tudja rosszra is használni, de amikor magunkra gondolunk, ne felejtsük el, hogy mi is eredendően jók vagyunk, van értelme és célja az életünknek. Egyediek vagyunk, Isten akarta, hogy legyünk, tehát küldetésünk van ebben a világban.

Befejezésül Ugrits Tamás arról beszélt, hogy Krisztus az élet teljességét hozta el számunkra. Ő az élet fejedelme, aki halálával legyőzte a halált, föltámadásával új életre keltett bennünket. Isten nélkül elveszik az ember élete, elveszti méltóságát. Európa ma már nem akar hallani erről a méltóságról, az élet védelméről. Nem akar tudomást venni arról, hogy életünk a szenvedéshez is hozzá van kapcsolva, amely Krisztusban értelmet kap. Mint áldozatot, az Ő keresztjéhez kapcsolhatjuk saját szenvedéseinket. Tegyük nehézségeinket a kereszt tövébe, és reméljük, ahogy a százados mondta: „Ez valóban az Isten Fia volt”, úgy mondják majd rólunk is, „Ez valóban Jézus életét élte”.

Fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír