Imakilenced kezdődött Márton Áron püspök jubileumára készülve

Külhoni – 2020. december 29., kedd | 10:57

Isten Szolgája Márton Áron püspök születésének 125. évfordulóján, 2021. augusztus 28-án a Gyulafehérvári Főegyházmegye zarándoknapot tart Csíkszentdomokoson. Ennek előkészületére szolgál a december 26-án kezdődött imakilenced a csíkszentdomokosi templomban.

A népmissziós célt szolgáló lelki előkészület az Imádkozzunk Áron püspökkel! című imafüzetben közzétett kilenceden alapul. Az alkalmakat minden hónap utolsó szombatján tartják, s mindig más-más meghívott pap tart majd elmélkedést Márton Áron püspök gondolatai alapján. Az első elmélkedést Márton Áron boldoggá avatási ügyének viceposztulátora, Obermájer Ervin tartotta. Az imakilenced utolsó alkalma augusztusban lesz, az ünnepi záróelmélkedést Kovács Gergely érsek, korábbi posztulátor tartja majd.

Obermájer Ervin elmélkedésében rámutatott: az Eucharisztia a Jó Pásztor folyamatos jelenléte az ő nyája körében, élő jelenlét, mely biztonságot ad, inspirál bennünket, hogy életünk minden napján feléje haladjunk. Páduai Szent Antal prédikálta húsvét második vasárnapján: „A nyáj Krisztus Egyházának hívei, akik mindennap az Úr szenvedésének oltárán és a töredelmes szív áldozatában ajánlják fel saját magukat mint a tiszta, szent és Istennek tetsző ostyát.”

Keresztény utunk számára az Eucharisztia az elsődleges inspiráció, mely utat mutathat számunkra transzcendenciájával, amely egyben emberközeli, tápláló jelenlét is. Ahogyan ezt Márton Áron megfogalmazta: „A keresztény élet legszebb erényei legközvetlenebbül innen fakadnak, templomainknak a melegsége, meghittsége, a zaklatott emberi szívre jósággal ráboruló különös hangulat az Oltáriszentségből árad ki.” (Prédikációvázlat, 1935. február 24.)

Az Eucharisztia transzcendenciájával az ember figyelmét a spirituális értékek felé fordítja, ugyanakkor emberközeliségével reményt gyújt az emberi szívekben. Azt is mondhatnánk, hogy az a szentség, amelyben a fürkésző emberi tekintet és a keresztény erény egymásra vannak utalva.

„Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Jézus a barátság fogalmát köti össze az igazi szeretetkapcsolat fogalmával – folytatta elmélkedését a viceposztulátor. Az igazi barát érdek nélküli szeretetkapcsolatot tart fenn a másik emberrel. Ilyen értelemben számunkra Jézus Krisztus az igazi barát, aki nem mond le az emberről semmiféle nyomorúság közepette, és ezt mutatja fel számunkra a megtestesülés és a megváltás ünnepében.

Krisztussal barátságot kötni annyit jelent, mint akarni az ő közelségét, érezni az ő szeretetét, odafigyelni szavai lényegére, ahogyan ezt Márton Áron is megfogalmazta: „Nem utasítom el magamtól, hiszen Őt keresem, nem vetem meg azért, mert ilyen körülményes formát állított, hiszen így megközelíthető, így hozzáférhető; nekem, a pórnak, a semminek így lehet Istenem, barátom és mindenem.” (Prédikációvázlat, 1935. február 24.)

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital” (Jn 6,54–55). Az étel szorosan összefügg az ember életben maradásával: aki nem akar táplálkozni, az előbb elgyengül, ereje elhagyja, vészesen elkezd fogyni, míg az élet is elhagyja. A keresztény élet is ugyanezen analógián alapszik: aki nem táplálkozik Krisztus igéivel és testével, abból kifogy a hit, remény és szeretet erényének hármassága. Erénytelenül és földhözragadt módon éli emberi életét.

Jézus nem lealacsonyítani akarja magát azzal, hogy testét és igéit táplálékul adja, hanem bennünket akar magához felemelni, az emelkedett spiritualitásra mint életformára meghívni, oda minket befogadni. Fel akarja oldani bennünk az isteni erények valóságát, hogy az beépüljön létünk teljességébe, családunkba, munkánkba, lelkipásztorkodásunkba és általunk az egész világba. Erről így beszél Márton Áron: „Az Oltáriszentség is eledel, mely által lényegileg egyesülünk Krisztussal. De nemcsak (fizikai) táplálásunk… hanem a legmerészebb emberi álom teljesülése is, az Atya és Fiú Isten lényegi egységének és közösségének kiterjesztése a tökéletlenségben vergődő emberre.” (Prédikációvázlat, 1935. március 3.)

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Pasca Szilárd

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria