Istenem, Barátom, Mindenem – Kommandón rendezték meg a 18. Kamilliánus Tábort

A táborozók Csíkszentdomokosról, Nagybányáról és a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központból jöttek, utóbbi lakói már hatodik éve csatlakoznak, az önkéntes szervezők pedig Budapestről, Szolnokról, Jászapátiból, Nagybányáról és Csíkszentdomokosról érkeztek.

Az alábbiakban Márton Boróka és Székely Annamária beszámolóját szerkesztve adjuk közre.

A tábor első napján a szállásfoglalás és a szabályok megbeszélése után a szervezők színdarab formájában mutatták be Max Lucado Értékes vagy című írását. A történet manókról szól, akik csillagokkal, illetve szürke pontokkal jelölik meg egymást. A történet főszereplője, Pancsinelló egy ügyetlen kis manó, aki minden próbálkozása ellenére csak szürke pontokat kap.

Egy nap találkozik egy másik manóval, aki más, mint a többiek: rajta nem ragadnak meg a pontok. Luciának hívják, és azt tanácsolja Pancsinellónak, látogassa meg Élit, a fafaragó mestert, a manók készítőjét. A Pancsinelló és Éli között lezajló párbeszéd során a manó felismeri: nem a pontok számítanak, hanem egyedül az, hogy a teremtője mit gondol róla. Ettől fogva Pancsinellón sem maradnak meg a pontok. Ez a tanulságos történet arra szolgált, hogy a táborozókat is megerősítsék:

nem az számít, mit mondanak rólunk mások, hanem az, hogy a Jóisten mit gondol.

A kis előadást a csapatok elosztása követte. A csoportok különböző – zöld, lila, kék, piros, barna és sárga – színeket viseltek. Az első csoportfoglalkozás során a táborozók jobban megismerhették egymást, majd szentmise és a vacsora következett.

A tábor második napja zenés ébresztéssel indult. A reggeli tornát követően kezdődtek a műhelyfoglalkozások, a tábor hat különböző helyszínén egyszerre. A programok között volt lovaglás, kereszt vagy szív készítése fából, kulcstartófűzés gyöngyből, előadás a neuropszichiátriai és az idegrendszeri fejlődési állapotokról, csapatjátékok, és végül az előző napi történethez kapcsolódó írásos feladat: a táborozók mindannyian összeírták vélt „szürke pontjaikat”, amelyeket aztán egy zsákba gyűjtöttek össze.

Az állomásokon különböző témájú és nehézségű feladatok várták a résztvevőket, ám a gyerekek és a Szent Kamill Rehabilitációs Központból érkező, fogyatékossággal élő személyek is egyaránt kiválóan teljesítették őket. A délután folyamán a kápolna kertjében közösen misedalokat gyakoroltak, eközben lehetőség nyílt szentgyónásra is. A mise után a kiscsoportok kiértékelték a nap eseményeit.

A harmadik nap mozgalmasan indult: rögtön reggeli után a táborozók sállal bekötött szemmel álltak egy rövid akadálypálya előtt. Így kellett végighaladniuk egy kijelölt útszakaszon, ahol különböző illatú, hangú és tapintású tárgyakat kellett megnevezniük. A program utolsó pontja egy csendes hely volt, ahol Istennel kapcsolatos önreflexiós kérdőívet töltöttek ki. Mindezt vízicsata követte, aminek a végére a csapatok mellett a szervezők is vizesek lettek. A maradék energia levezetésre méta és színháború játék szolgált.

Ebéd előtt a táborozók emléklapot kaptak Márton Áron püspök portréjával és a tábor mottójával: „Istenem, Barátom és Mindenem”. Ebéd után a „Kincskeresés Jézussal” feladat következett: mindenkinek keresnie kellett egy „kincset” a tábor helyszínén, amit azután a résztvevők a misén az oltár alá helyeztek, indoklással, hogy miért éppen azt választották ki. E napon került sor a már hagyománnyá vált táncházra is. A gyerekek a rehabilitációs központ lakóival együtt ropták a hagyományos, népi és modern táncokat. A táncházat esti ima követte.

Az utolsó előtti napon ismét különböző műhelyfoglalkozások voltak: dobozfestés; pajzskészítés, amelyen szerepeltek az Istentől kapott tulajdonságok; improvizációs játék;  az Isten szemében értékes vagy. Mit kezdesz ezzel? című foglalkozás, ahol a résztvevők György Alfréd kamilliánus szerzetessel elmélkedtek a kérdésről; a Tükör című állomáson a gyerekek megtekinthették „Isten legnagyobb kincsét”, míg egy másikon névre szóló levelet kaptak Lellisi Szent Kamilltól, amelyre választ kellett írniuk.

Ebéd után Márton Áron püspök életét vitték színre: minden csoport más és más részletet kapott, majd egymástól függetlenül gyakorolták be a jeleneteket. Ezeket egymás után mutatták be, így a részletek végül egész történetté fonódtak össze, melyből megismerhették a néhai főpásztor munkásságát. Az előadást szentmise követte.

A tábor utolsó napja gyorsan eltelt. A gyerekek pakolással és takarítással töltötték a délelőtt nagy részét. A szentmisét a szabadban, tábortűz mellett tartották. Az utóbbi szerepet is kapott: a bűnbánati ima alatt Alfréd atya a tűzre vetette azt a zsákot, amelybe a tábor második napján összegyűjtötték szürke pontjaikat – sérelmeiket, rossz tulajdonságaikat. Indulás előtt a szállásadók, az önkéntesek és a táborozók is áldásban részesültek, majd elbúcsúztak egymástól, és hazaindultak.

*

A szervezők számára a legfontosabb az, hogy a gyermekek a rohanó világból kiszakadva, telefonjaikat hátrahagyva a táborban figyeljenek oda egymásra, magukra és Istenre. Programjaikkal évről évre igyekeznek lelki feltöltődést ajándékozni nekik, de ugyanígy céljuk az érzékenyítés is: a másság elfogadása, megértése. Különbözőek vagyunk, de Isten szemében egyek és ugyanannyira fontosak.

A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2026/3-000047 számú pályázatának támogatásával valósult meg. További támogatók voltak a nyíregyházi kamilliánus kolostor, a Szent Kamill Rehabilitációs Központ, valamint a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítvány.

Szöveg: Márton Boróka és Székely Annamária

Fotó: Opra Evelin-Andrea

Magyar Kurír