Istentől kapott küldetés – Marton Zsolt püspök hálaadó születésnapi szentmiséje Vácon

A szertartáson jelen voltak az egyházmegye papjai és diakónusa, az egyházmegyében szolgáló szerzetesek és a társegyházak helyi képviselői is, hogy az egyházmegyével és a hívekkel közösen adjanak hálát a főpásztor életéért, hivatásáért, szolgálatáért.

Marton Zsolt püspököt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nevében Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese köszöntötte.

„Nagy titok, misztérium a születésnap, mert Istentől kapjuk, kegyelméből fölismerjük önmagunkat, képességeinket, lehetőségeinket, céljainkat a világban. Életünket nem önmagunkban éljük, hanem azokkal, akikkel találkozunk. Az életünk úgy a miénk, hogy átadjuk Krisztusnak, aki megosztja velünk. Kívánom, hogy mind egyéni vonatkozásban, mind püspöki szolgálata adjon sok erőt, örömet” – mondta köszöntőjében Udvardy György érsek.

Marton Zsolt, aki 2019 óta a Váci Egyházmegye püspöke, a köszöntésre válaszolva elmondta: számára ajándék ez a nap, az együttlét. Az ünneplés hálaadás Istennek azért, hogy hét évvel ezelőtt befogadták a püspöki testületbe, elfogadták és segítik a szolgálatát. Köszönetet mondott továbbá az egyházmegyében szolgáló diakónusoknak, világi testvéreknek, közvetlen munkatársainak, a kórusnak, valamint a családjának és a fokoláre lelkiség papjainak.

Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye általános helynöke szentbeszédében evangéliumi idézettel világította meg a püspöki szolgálat lényegét.

„Ha valaki felülről, Istentől kapott küldetésből él, arról tesz tanúságot, amit Istentől hallott. Ezért ma nemcsak egy életkort ünneplünk, hanem azt, hogy Isten hogyan munkálkodik egy ember életében, és rajta keresztül egy egész egyházmegye életében” – mondta az általános helynök.

„A püspöki szolgálat végső célja, hogy Jézust és evangéliumát befogadja, és abból élet fakadjon hitben, reményben és közösségben. A helytállás, a megőrzés, az újrakezdés feladatai által válik különösen komollyá a szolgálat felelőssége.

Minden elmulasztott lehetőségnek súlya van, és szinte lelkiismereti kérdéssé válik, mit kezdünk azzal az idővel, amit ránk bízott Isten.

Az elmúlt hét évben több, már korábban elindult kezdeményezés folytatódhatott és kibontakozhatott: mint a diakónusok képzése, a szakpasztorációs szolgálatok; de egyben újak is indultak: testületek újultak meg, keressük a missziós plébániák működésének útját” – fogalmazott Paszternák Tamás.

„Köszönjük, püspök atya, hogy nem a kivárást választotta, hanem a bátor előrehaladást, mert egy ilyen időszakban, mint a mai kor, a püspök szolgálata valóban ahhoz hasonlít, amikor egy hajót sziklák és zátonyok között kell vezetni a háborgó tengeren.

Krisztus álma az egység, amelyet csak úgy tudunk megvalósítani, hogy együtt próbálunk figyelni a Szentlélekre, együtt keressük Isten akaratát.

Ezért is lett kulcsfontosságú az a gondolat, amely egyházmegyénk jelmondata is lett: »Együtt építjük«.

Számíthatsz ránk, püspök atya, a további szolgálatodban is, mivel

a felelősségünk közös, közös az utunk, és ezen a közös úton haladva lehetünk egyek Krisztusban és érhetjük el azt a célt, amely mindannyiunké, legyen szó püspökről, papról, diakónusról, világi hívőről: az örök élet teljességét”

– zárta szentbeszédét a Váci Egyházmegye általános helynöke.

A szentmise végén ajándékként átadták Marton Zsolt püspöknek a címerét ábrázoló bronzplakettet.

A szertartáson a váci székesegyház Szent Cecília és ifjúsági kórusa, valamint a Váci Székesegyházi Kórusiskola kara énekelt. Közreműködött Bednarik Anasztázia orgonaművész, Kecskés Rudolf és Végh Tamás trombitaművész, Onozó Dávid ütőhangszeres művész; vezényelt Szurdok Ildikó karvezető tanár és Varga László atya, a váci székesegyház karnagya.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír