Jubileumot ünnepeltek a Katolikus Szeretetszolgálat XXIII. János Otthonában

Hazai – 2020. október 20., kedd | 17:49

A Katolikus Szeretetszolgálat alapításának 70. évfordulóját ünnepelte a budapesti XXIII. János Otthon október 15-én. A hálaadó szentmisét a máriaremetei Kisboldogasszony-kegytemplomban mutatta be Esterházy László protonotárius, kanonok, plébános. Koncelebráltak Kemenes Gábor, Erdődi Ferenc és Burányi Roland.

Az ünnepi szentmisén köszöntőt mondott Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója és Őrsi Gergely, Budapest II. kerületének polgármestere. Erdődi Ferenc atya tanúságtételében édesanyjáról beszélt, aki kilenc éve a XXIII. János Otthon Jerikó Házának lakója. Az ünnepi beszédek között Molnár Balázs fuvolaművész komolyzenei műveket adott elő.

A szentmise szándéka a hála volt, a Katolikus Szeretetszolgálat hetvenéves fennállásáért és a XXIII. János Otthonért. A homíliában Esterházy László felidézte a Katolikus Szeretetszolgálat megalapításának történetét. 

A kommunista hatalom 1945 után ellehetetlenítette az egyházakat. Elkobozták az egyházi birtokokat, államosították az egyházi iskolákat, feloszlatták az egyházi társadalmi szervezeteket és a szerzetesrendeket, a szerzeteseket ismeretlen helyekre hurcolták. A rendelkezést azzal indokolták, hogy a tanítást és a betegápolást az állam átvette, ezért nincs többé szükség szerzetesekre. Több mint hatszáz szerzetesházat elkoboztak, ezek mintegy 12 ezer lakóját úgy lakoltatták ki, hogy nem biztosítottak számukra lakóhelyet, és még azt is megtiltották, hogy új lakhelyükön együtt éljenek az egy közösséghez tartozók.

A Magyar Katolikus Egyház élén álló megingathatatlan, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó Mindszenty József hercegprímást 1949 februárjában koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítélték. Mindezek után a püspöki kar 1950. augusztus 30-án aláírta a Katolikus Egyház állami ellenőrzését biztosító, a működését korlátok között engedélyező megállapodást.

Néhány rendház megmaradt az idős, beteg szerzetesek, papok ellátására. Ezek fenntartására jött létre a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat szintén 1950. augusztus 30-án.

*

A XXIII. János Otthon történetéről és szervezeti felépítéséről Vajda Norbert főigazgató beszélt köszöntőjében.

A XXIII. János Otthon jelenleg 265 fő számára biztosít idősotthoni ellátást két helyszínen, Farkasréten, a Dayka Gábor utcai telephelyén, valamint Máriaremetén, a székhelyen és a Szent József utcai telephelyén. Három éve kezdte meg működését a Befogad–lak, ahol tíz demenciával élő számára nappali ellátást nyújtanak.

A farkasréti Okos Gizella Ház a szocializmus utolsó éveiben épült, elsőként kapott engedélyt az akkori pártvezetéstől az Egyház, hogy ilyen jellegű feladatot lásson el. Az ingatlant az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye biztosította, az épület költségeit a Szent István Társulat, a beköltöző lakók és a katolikus hívek adományaiból fedezték. Az otthon 1981. július 28-án nyitotta meg kapuit, Lékai László bíboros, esztergomi érsek adta át ünnepélyes keretek között. Ebben a házban ma 115 idősről gondoskodnak.

A főváros II. kerületében, Máriaremetén, Regőczi István atya édesanyjának családi házában húsz férőhellyel kezdődött az idősek ellátása 1986-ban. Ez a mai Názáret Ház, ahol 88 súlyos és középsúlyos demenciával élő személy teljes körű ellátását biztosítják.

Az intézmény székhelyén működő Emmausz Ház 1990-ben nyílt meg egy Bonnban élő magyar származású hölgy adományának köszönhetően, a Jerikó Ház pedig 2003-ban épült fel, a Széchenyi-terv keretében, állami támogatásból. A házat Erdő Péter bíboros áldotta meg. A székhelyen 62 idős ellátását végzik a Szeretetszolgálat munkatársai; a gondozottak apartmanokban élnek.

*

Az ünnepi szentmise záróáldása előtt Balog Józsefné intézményvezető tíz több mint húsz éve az intézményben dolgozó munkatársnak adta át a XXIII. János Otthon díszemlékplakettjét.

Az intézményvezető beszédében kiemelte, hogy az egyházi intézményben dolgozók szolgálatukkal az Isten Országát építik. Majd elmondta, mindennapjaikban missziós küldetésük jelmondatának életre váltásán fáradoznak: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak” (Lk 6,31); a jövőképükben megfogalmazott cél pedig az, hogy intézményük olyan intézmény legyen, ahol minden ember megpihenhet és felüdülést lelhet – „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket” (Mt 11,28).

Az ünnep az Emmausz és a Jerikó Ház kertjében folytatódott, ahol Kemenes Gábor megáldotta a jubileum alkalmából hálából felállított Béke Királynője-szobrot, mely a međugorjei szobor másolata, és amelyet Papp Csaba miskolci vállalkozó készített.

A járvány miatt a lakók számára külön ünnepet szerveztek, itt Burányi Roland intézményi lelkész és Herpy György atya, az intézmény lakója imái és gondolatai hangzottak el. Az egyik lakó, Csabai István Sík Sándor Bölcsességnek széke című versét adta elő, a dolgozók pedig együtt énekelték az Üdvözlégyet.

A jubileum alkalmából pályázatot hirdettek a lakók számára ebben a témában: „Mit jelent számomra itt, a XXIII. János Otthonban élni?” Az első helyezett Spisz Istvánné, a Názáret Ház lakója lett, a második helyezettek pedig Domonkos Attiláné és Pócs Tiborné, a Jerikó Ház lakói.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Szöveg: Balog Józsefné/Katolikus Szeretetszolgálat

Fotó: Princz Mihály

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria